Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. július 11., csütörtök

Rohadt negyvenes

Pettyes spagettipántos vászonruhában izzadok, mint valami Rozika... szerencsére ez az otthonka nem olyan igazi plasztik otthonka, hanem egy könnyű vászonyka. A számítógépen csak 38 fok "van", de kint az árnyékban 40. VAN, igazból, nem robotból. Nem digitális, hanem felfelé kúszós kinti hőmérő mutatja! Pedig az udvaron fű van, két diófa és még mennyi más zöldség....

Micsoda egy nap van ma.

Mostanra lejárt mind a két temetés ott, ahol születtem. Évekig semmi nincs, de valahogy úgy alakult, hogy két haláleset is volt a héten, és mindkét temetés mára esett. A fene esett volna belé, egyikre se akarnék menni, nem csak azért, mert én most fizikailag se tudnék, hanem egyáltalán. Az első keresztapám, aki elvileg idős volt és beteg. A második pedig a volt osztálytársam, ő az első a sorunkban, máris, ez aztán borzasztó. A legkisebb gyereke egy évvel kisebb, mint a miénk. :-(

Leadtam a projektet. Ha tudnék úszni, ma fejest ugornék a Tiszába, mint a kedves családom úgy estefelé.

És élni kell tovább, és ilyenkor semmit nem akarok már. Legalább ettől az agyamat zsigerelő tudománygyártástól megszabadultam. Elbírálás csak ősszel, úgyhogy ma még pihenek (talán a pincében, ha lenne), aztán holnaptól jöhet a kötetkorrektúra (milyen szépen türelmesen lapítanak ezek a munkák, egymás feje tetején...)

Le fog járni a mai nap is.

Nincsenek megjegyzések: