Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2026. január 12., hétfő

Jégcsákány-fíling

Mostanra kiment a masszázs a hátamból - szerencsére. A tagi úgy bedolgozta az izmaimba a lázat vajmi, hogy 3 napig jojóztam tőle.

Bár lehet, hogy az úttakarítás is besegített a kimasszírozóba? igazán nem jellemző telünk van, pechünkre meg akkor lett ilyen jég az útra, mikor éppen a másik országban teleltünk.

Fazit: Kaktusz ma eltörte a gereblye nyelét, én pedig a lapátét próbáltam volna végre kiszedni, mert közben elgörbült. Nesze jégcsákányolás a kapu előtt! kb. egy óra hosszát vertük. Itt olyan kezdetleges és elmaradt a téli úttakarítás, mint gyerekkoromban, úgy 40 évvel ezelőtt, az akkori szoci szülőföldemen. Még mindig emlékszem, amikor az 1-es busz bevette volt azt a halálkanyart a domb alján - a sofőrök akkor profin tudtak közlekedni, az ádáz körülmények ellenére. Szervókormány és ABS nélkül, minden mellé.

A nagy laposban?? Kész katasztrófa. Az emberek mintha azt várnák, mikor olvad fel magától! A kommunális vállalat igazgatója lenyúlt valami 50 ezernyi eurót egy új személygépkocsira, de se útszórás, se úttakarítás nem korszerűsödött azóta, hogy ideköltöztünk. Lényeg a saját kényelme, miközben az utakon és járdákon vastagon áll a jég, az emberek esnek, mint a nagykabát. Biciklivel, vagy anélkül!

Asszem, jót tett a méreg a hátamnak: a mai lapátolás bónusza! Szépen tudom forgatni a nyakam, csigolyameszesedés ide vagy oda.

Nincsenek megjegyzések: