Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. február 25., szerda

Két munkamániás

Vacsora ma a Pesznél. Úri dolgom van, kocsival hoznak-visznek, közben nagyokat zabálok, karintiai söröcskét is kapok, meg sütikét. Klíííng. Nagy nehezen megtalálom abban afránya női táskában, nem is lent hanem valahol oldalt elbújva. Huhh. Túlfelől Rőtmalac.
R: Szóval végeztem a fogászattal, mondtam ugye hogy találkozhatunk még utána, de még be vagyok egy kicsit lőve (hallatszik is ám).
Cs: Aha. Gondoltam én. Mikor lesz holnap időd?
R: Hm... (még mindig drogosnak hallatszik) Van néhány információm arról, hogy milyen volt a vesperás a Tarisznyásoknál (persze, ha az egész família ott spionkodik, így nem is bonyolult). Szóval az antifónákat mindig transzponálni kell (nekiáll magyarázni, látom már hogy csak a fél pofája működik, de nem hagyja magát). Most hétfőn Rómában pontosan ezt a táblázatot osztottam szét az embereknek, hogy melyik módusz és merre...
Cs: Oké, oké. Tudom én, a himnuszt megcsináltam de a másikra nem volt időm. Különben ez a német gregorián olyan izé időnként, hogy na. Vannak jobb szerzemények, és vannak elég gyengécskék is mint ez is, hát na.
R: Ezekre az új szerzeményekre gondolsz? Mert ezek mind újak.
Cs: Ja. Na mindegy, a következő vesperás jobb lesz, csak nyugi.
R: Én holnap 9,30-10 között már bent leszek.
Cs: Nagyszerű. Én már előtte. Majd utána fogok akkor a kéziratrészlegre menni, a digitalizáló pincében lesz holnap dolgom.

(infó: szünet van még teljes jövő héten, legalábbis elméletileg)

Nincsenek megjegyzések: