A heti négy szerbóra úgy működik nálam, mint egy hidraulikus szerkentyű, szóval egy egyfajta arsis-thesis a zsoltárversek közti aszteriszkusznál, szoktam egykoron mondogatni (utóbb főleg írogatni, minekutána nem sok hangképzésdiákom volt az utóbbi hónapokban... nyehh). Beszívom, kiszívom, aztán közben lesz valami megvilágosodás, átlényegülés... (ha lesz, höhö).
Naszóval hidraulika. Egyrészt ugye, elszívja az agyam, másrészt pedig... a kettes rádióadót, ahol nem csak dumamasina, hanem jó zene is szokott lenni, kezdtem egyre jobban érteni. Ez a nyelv egyelőre nekem logikusnak tűnik, legalábbis a nyelvtani kivételeket vagy abban a húsz vagy mennyi százalékban nem csekkolom a folyó beszédben, ahogy előfordulnak, vagy pedig asszimilálódik egyúttal a csukorkéknyi kivételes eset, amikor éppen "csak" hallgatom, ravaszul a bőröm alá mászik. Természetesen órán folyton beléjük botlom és Cruella keményem megizzaszt ilyenkor, de na. Évekig lehet húzni a lötyögős "nyelvtanulást", minimális vagy semmi haszonnal, na most azért látom a kettő közti különbséget. Ennyit csak megér az ebadta befektetett pénz és idő!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése