Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. január 1., szombat

Újévi duma, szilveszteri kabaré helyett

Nem fogok összegzést meg ilyen izéket tartani - szintézisekben soha nem voltam elég jó, vagy nem jött még el az ideje ergo még nem vagyok elég öreg hozzá, vagy startból deficit nálam ez a fejezet s hogy nem is lesz egyhamar.

Ezért inkább csak előre nézek, jelenből kiindulva, impulzus jobbra és balra, hol kifejtve kicsit, hol semmit, mittudomén. Olyan jó, hogy a blogomon szabad nekem összefüggéstelennek, kaotikusnak, lustának vagy buzgómócsingnak és egy csomó más beazonosíthatatlannak is lennem, hogy egyenként, hol mind egyszerre, s hogy ez milyen jólesik, azt nem tudom elmondani!...

Tényállás: buggyantott baratinám az éjjel kimulatta magát s emiatt nem tudott ma reggel jönni kávézni. Pedig én meg is terítettem, abrosszal. Persze, jólesett volna vele dumálni, élőben nyomni valakivel (Kaktusz a másik házban alszik, legalább délig, átlagosan, dehogy januárelsejéncsak! csőrikéket elexpediáltam anyósomékhoz, most nagyon elegem lett minden gyerekemből, pár napig jó lesz nélkülük lenni), szóval neki is 600 km vezetés után három gyereket lepattintani, egyedül neveli őket egy másik országban, na. Teljesen logikus hogy kirúgott a hámból, mi tagadás, én se tennék másképp az adott  helyzetben. Bár én nem akafrtam mulatni tegnap igazán, az emberek másik része igen, úgyhogy búék, búék!

Hát, marad a napsütéses reggelem és a virtuális valóság, a párizsi kávézó hangulatának a rádijója.

A Mama dominós abrosza mellől kidudorodnak a terveim is, már meguntam visszanyomogatni őket, kifelé-kifelé. Na, most van itt az ideje, lehet nyugodtan röhögni!... (anno a szilveszteri kabaré a színházban, most utolért egyfajta nosztalgia, pedig fene akarja vissza a megnyomorított nyolcvanas éveket, főleg oda lecseppentve, ahol felnőttem! de a röhögés mintha feledtetni tudta volna egy időre az egész szart, amiben voltunk)

1. Nagyon utálom a koszt és a rendetlenséget itt a házban, és ezért vaskézzel, exkavátor módjára el fogok időnként indulni, a napi kötelező házimunkán kívül, amit így is, úgyis muszáj megcsinálni. Majd sikoltva menekül előlem mindenki, háhá...

2. Vettem egy szerb első füzetemet. Ma elkezdem írogatni a sorokat, minden nap egy adagot. Adatok majd magamnak szépírásból jegyet, legnagyobb Csőrike lesz az ucsiteljica. Akarok peticát, sokat!

3. Ha egy kicsit felszárad a sár, felszámolom a zöldségeskertem egyharmadát. Marad a hagyma, a spenóterdőm tavasszal magától kinő, meg persze a fűszernövényeim, azokat nem hagyom. Adieu, vita rustica! Miközben jobbra és balra anyázok ásás közben, merthogy én, kérem szépen, értelmiségi vagyok! :-D

Na, lehet még eszembe jut valami, most ezeket rágogatom magamban. Lesz majd nemulass, hejj! (Legalábbis ma reggel még így néz ki)


Nincsenek megjegyzések: