Csipkednem kell magam az onlány mankóimmal, mert ha így megyünk tovább, nonstop dolgozom, de lassan nem is tartok órát, mert nem lesz kivel. Ó, dehogy, semmi karantén meg ilyenek, de a végzősöknek az első munkahetemen azért maradt el az óra, mert az igazgatónő fényképezkedés után (!) hazaküldte a teljes osztályt, ma pedig elméletileg Szent Heverde azaz tényleg Szent Száva napja van, s hogy ma szünetelhessünk, gondolta a Ffőnök, behívta a teljes tévéstábot hétfőre. Nekünk műsort kell csinálnunk! El lehet képzelni, hétfőn is elmaradt az egész napi tanítás, szerintem is megéri ebbe a suliba lötyögni, ppardony, járni, ha én vagyok a diák.
Szóval hetfü délután, lejárt a tévés műsorunk, ott rostokoltunk egy csomó ideig, pedig minden műsorszámot külön vettek fel. Én a kórust pottyantottam be a képbe, tagokat 2m távolságra, maszkot nyomtam rájuk egyenként, rajtam ne múljon. S hogy a pópa körül egymás nyakában lógtak és csókolgatták a szentelt kenyeret?... hát ez enyhén szólva nem az én nyakamat nyomja. No de lejárt a cucc és be kellett pötyögni a címeket. Mi is a címe? kérdezte a tanárkolléga, aki a műsort benyomta a kompjúúterbe. Mondom, legyen Postludium, ha már az egészet le fogja zárni, ugye. Harmadik nekifutásra sikerült is leírnia helyesen a dolgot (áúúú), az én pintylike darabom címét, amit a Szent Száva himnuszdallamára fabrikáltam gyorskánon-félében. A fuvolisták, azok cukkancsok voltak, szépen furulálták a kánonkát. De ahogy tegnap elkezdtem nézni a kész linket, nem hittem a szememnek. Mivel is indul a készre vágott 45 perces műsorkánk? ööö... a posztlúdiummal. Azaz az utójátékkal... Bakker. Kellett volna komponálnom egy prelúdiumot is. Hová, ha nem az elejére... végére?!!! GRRRR.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése