Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. július 28., kedd

Pelenkázóasztal, részlet



Tudtam! ilyen az mikor egy elfogult Csőrikeanyu lelkendezésbe kezd hogy milyen aranyszaró csemetéje van. Nesze, nesze, nesze! kellett nekem... Gondolkozom, ne reklamáljunk-e a Pampers cégnek. Mivel a szar FELÜL jött ki. Corpus delicti tuorum. A baba igenis rendesen be volt csomagolva. Ne mondjam, mennyi időmbe telt míg a képen látható világoskék bodyt a mosógép számára is elfogadhatóvá tudtam varázsolni...

Jeeee!!


Van abban valami ha a gyermek végül a szemedbe kezd nézni, neked produkálja magát azzal hogy veled kacag szembe, neked görbíti a száját (nem csak lefelé), és úgy egyáltalán, ettől az egésztől kezded fontosabbnak érezni magad az életében. Ami egy jó dolog. Mert mi volt eddig (lásd kb. az első hat hetet)? Csak a mi életünket robbantotta fel azzal hogy megérkezett, mindenek tetejébe helyezte magát, belőlünk rabszolgát csinált, kaptunk ajándékba sok pisit és kakit, nem csak a pelenkába intézte hanem kezünkre és ruhánkra. Az első héten nem látott semmit, a másodikon is alig, és nem az anyját kezdte először látni hanem a nagynénje patchwork falvédőjét (az anyja nem volt eléggé kocka).

Szóval, ahogy ránézek erre a képre, kezdem hinni hogy mégse reménytelen ez az idő míg a baba fejlődését várjuk. Mert várjuk, na, hogy értelmesebb legyen (vagy legalábbis annak nézzen ki), egyébbel is kommunikáljon velünk, ne csak sírással. S akkor itt van hathetes korában, aszongya hogy "Jeeee!!"

Há métt, nem látszik??

2009. július 27., hétfő

Kezdet

Lehet hogy mégis Csőrike lesz a kicsi Bagolylányból? mindenesetre ma úgy néz ki... hihi!

2009. július 26., vasárnap

Domestical success

A polip első 5 karja ma pergett, mint a motolla. Ami ahhoz képest hogy Csőrike vagyok, nem is rossz teljesítmény! Hhá.

Bagolylány


A kicsi Csőrike egyelőre egy kicsi bagolyra emlékeztet. Nem akar se együtt feküdni, se együtt kelni a többi csőrikével. A héten vettem egy pár új cuccot, többek közt ezt a pizsi pizsamát. Mondanom se kell, a kép úgy 2 óra magaslatában készült az ominózus múlt éjjel.


Hogy één?... alukáááljak?... de miééért?...


Na, ez a mi kicsi bagolylányunk. A ravaszka úgy intézi hogy még haragudni se lehet rá igazán. Ha meg felkapom a vizet, utolsó szemétládának kell érezzem magam hogy miket műveltem el vele, igaz csak gondolatban. Remélem, azért egyszer csak kinövi (nem csak a pizsamát, hanem a baglyos szokását is).

2009. július 25., szombat

Polip

Egyelőre még viszonylag jól bírom a mai napot, bár minden viszonylagos. A délelőtti alvás alatt kitakarítottam a Csőrike-fészket. Muszáj volt, sajnos... Ahol ilyan kicsi csibe lakik, ott ha rend nem is, de legalább tisztaság kell hogy legyen. Na de ennek az lett az ára hogy minden egyéb esett, ráadásul ma a változatosság kedvéért engem is ki kellett mosni a kakiból, hát szabad így bepiszkítani a szép tiszta fészket?! Most azért nem bánnám hogy pár órára polippá tudnék változni. Ha már úgyse reménykedhetek a délutáni közös szunyiban, igazán dolgozhatnék az egyik karommal a gépen is. Megfuttatom gyorsan, miket csinálnék:
1+2: babázás. Erre feltétlenül kell két kar.
3: kármentő ebédfőzés holnapra (legalább). Kavargatni elég egy kar.
4+5: takarítás a konyhában
6: vasalás
7: megszáradt ruhák elrakása
8: pötyögés a gépen, holmi diplomadolgozat megírása végett.
Nahát, milyen ügyes vagyok! legalábbis gondolatban, ugyi.

Meglőtte a medvét

Ilyen cudar íccakára azért nem számítottam: Csőrikeanyu mindjárt kidől de Hangának egy idő után nagy és kerek szemei lesznek, az ágyikóban egyből beindul a hiszti, egészen fél háromig, na jó, etetés, bökiztetés, fél négykor beteszem a nagy ágyba, elalszunk nagy nehezen, aztán hét előtt beindulnak a csapágyak. Anyu felkel (ha már felköltötték), Babát alig lehet kivakarni a nyiforgó csapágyai közül, úgy fél 10 magaslatában. Ráteszem a pelenkázóasztalra, kérdem hogy tudja-e, milyen rossz volt az éjjel???
Válasz: természetesen a legártatlanabb mosoly ami létezik. Őőő?... ugyan...
Az egy dolog hogy megint én húztam a rövidebbet, de hogy még jogosan se érezhessem hogy itt ÉN vagyok a szenvedő alany és még lelkiismeretfurdalásom is legyen azért hogy az éjjel jópárszor eldángáltam volna (de még mennyire!), na ez már sok.

2009. július 24., péntek

Éjjelre készülve

Ma bubultunk délután. Én is, mert ma már nagyon kellett. Kíváncsi vagyok, ma milyen íccaka elibe nézünk. Merthogy ma én leszek a bébiőr. Vajon hogy lehetne beolajozni a Hanga csikorgó csapágyait?... egyelőre csak egy lyukba lehet valamit tölteni s az is csak tej.

Anyai örömök

Azt hiszem, ma rekordot döntöttünk. Ugyanis kétszer kellett kimosni a gyermeket a kakiból, másodszor már az apját is, mert őt is összekente... kérdés hogy mi lett volna ha valahol a városban történik meg az eset. Szerintem csak mi maradtunk volna a buszon.
B, mint Bűzbomba család.

Nyár van

Ma először éreztem hogy mintha nyár lenne, úgy értem, szinonimája a nyaralás vagy valami hasonló lenne. Röhögni fogtok, de éppen vittem ki a szemetet... csak úgy lebbent valami a levegőben én meg kiléptem ebből az időből.
Eszembe jutottak a nyugágyak, a Ki nyer ma, A zöldpaszulyleves, a délutáni kávé a poentlász mellé (a porceláncsésze mintájára még mindig emlékszem), a ropogós tetejű almás tészta... és az egérfogás a kertben ami azzal végződött hogy Nagymama végül a saját kezét forrázta le, az egér meg elszaladt.
Ebből az égvilágon semmi nem maradt meg. Elrebbentünk a fenébe, az öregek eltűntek. És a generációs váltás néha szörnyen ijesztő tud lenni... hogyha már felnőttünk (még én is).

Elkerülhetetlen

Valahol kijön az, amikor minden a babázás, reggeltől estig, perpetum mobile. Gesztusok, cselekedetek, automatizmusok, amik eddig nem voltak vagy eddig nem láttuk őket.
A mi életünket is egyfajta erős infantilizmus uralja, újabban erős szülői kirobbanásokkal kísérve. Ezért van az hogy ha kedvenc pesztonkánk morcosan jön haza az egyetemről, először neki is cumit dugnánk a szájába de aztán szerencsére rájövünk hogy nem az a korosztály és kap inkább egy tányér levest.
De hogy ma reggel miért ráztam fel a tejesdobozt is, miután kivettem a hűtőből a müzlimhez, ez jó kérdés.

2009. július 22., szerda

Egy óra!

Nagy nap volt a mai, bizony... nem akarom elkukorékolni, de lassacskán alakulófélben lenne/van Hanga baba napi programja. Úgyhogy gondoltam nagyot és merészet, és kihasználván az íccakai luxusadagom (vagyis az 5 és fél óra alvás) áldásos hatását, délután nem bubultam a kicsivel hanem vasalás, mosogatás és hasonló finomságok helyett főztem egy kávét magamnak és leültem a géphez. Huhh... képzeljétek, sikerült kijavítanom azt az adagot amit a múltkor Prassl bácsival átnéztünk. Vagyis a 44v-től a 74r-ig. Egy óra leforgása alatt... Gyorsabb vagyok, mint gondoltam. Azt viszont nem tudom elhinni hogy végülis a hátráltató körülmények ellenére valahogy jobban ment a munka mint ezelőtt szokott volt. Lehet hogy csak kontraszt kellett a cumisüvegek fertőtlenítése, a köpködőkendők és bébiholmik mosása és vasalása mellé? ki tudja, hüm...

Öthetes a kicsi Csőrike


És itt a sztárfotó! Tegnap Hanga betöltötte a kemény ötödik hetet. Ma pedig a doktor bácsinál jártunk aki úgy néz ki mint egy öreg varázsló. Megtudtuk többek közt hogy a baba 4 kiló 40 deka, 56 centi, és... megcsípte a gólya. Hát nem tudom? amikor született. Az a piros folt hátul a nyakán, az a gólyától van. Legalábbis a nővérke szerint. Nahát, hogy mik derülnek ki...