Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. július 25., szombat

Meglőtte a medvét

Ilyen cudar íccakára azért nem számítottam: Csőrikeanyu mindjárt kidől de Hangának egy idő után nagy és kerek szemei lesznek, az ágyikóban egyből beindul a hiszti, egészen fél háromig, na jó, etetés, bökiztetés, fél négykor beteszem a nagy ágyba, elalszunk nagy nehezen, aztán hét előtt beindulnak a csapágyak. Anyu felkel (ha már felköltötték), Babát alig lehet kivakarni a nyiforgó csapágyai közül, úgy fél 10 magaslatában. Ráteszem a pelenkázóasztalra, kérdem hogy tudja-e, milyen rossz volt az éjjel???
Válasz: természetesen a legártatlanabb mosoly ami létezik. Őőő?... ugyan...
Az egy dolog hogy megint én húztam a rövidebbet, de hogy még jogosan se érezhessem hogy itt ÉN vagyok a szenvedő alany és még lelkiismeretfurdalásom is legyen azért hogy az éjjel jópárszor eldángáltam volna (de még mennyire!), na ez már sok.

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Én sajnállak téged. Ő meg vigyorog rád,ahelyett, hogy vésztjósló arckifejezésedtől további nyikorgásba kezdene. Szerintem ez így együttvéve nem is rossz...

Rétyusa írta...

Kösz. Végre egy értelmes felnőtt... különben lehet hogy a tegnap esti vihar tett be neki. Itt is volt ám egy - igaz, gráci viszonylatban enyhének nevezhető - zuhi, ami úgy nézett ki hogy csak másfél méterre esett be a szobába. Én meg, marha, úgy felejtettem az ablakot! Ennek örömére odagazolt egy csomó kotta meg minden ami az ablakpárkányon volt, dehát ugye későn vettem észre mert közben a kisasszonnyal kellett foglalkozni...