Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. május 17., szombat

Befosok

Visszaírt az apáca a központból. Hogy lett nyolc jelentkező. És hogy meg lesz tartva a kurzus. Június közepén. És én egy pillanat alatt rájöttem hogy még semmit nem készültem. Ez az első állandó gregókurzusom, vazze, és én már most azon rinyálok, hogy mennyire felkészületlen leszek. Befostam, kész, most le is blokkolt az agyam. Ilyenkor kell rá aludni egyet, aztán holnaptól remélhetőleg megint beindul az a fránya logisztika. Muszáj lesz valamit kezdeni ezzel a sok párhuzamos dologgal...

Tisza, te derága

Szóval örüljünk, hogy Kaktusz nagybátyja építtette ki a gátat a hetvenes években és ő tényleg arra fordította vala a jugópénzt, amire az elő volt irányozva. Te jó ég! Mik derülnek itt ki... Most már elég meleg van, úgyhogy áttértem a lakás fűtéséről a helyi hajszárítózásra (ugyanis a foltok az ablak előtt folyton kijönnek megint. Mint egy anti-Vanish reklámban!), de ezúttal tényleg ugrálok, hogy van lyuk a popókámon s nem szorul be a ropipopp.
Ejsze van különbség aközött, hogy az embert máma kilakoltatják, vagy napokig szárít két nyamvadt foltot a falon?!

2014. május 16., péntek

Megvan!

Lonc lesz_a_rettenetes_leszonit_kerítésRE. Egyelőre a "recepció" mellé. Felkúszik majd szépen mindarra az eltakarnivalóra, ami ocsmány módon meredezik szembe a tisztes ójrópai polgárokkal.

Kis anarchia

Hát, ez siralmas. Soha ne jöjjön haza az ember koncert előtt két nappal.
Kaktusz használhatatlan, a mentős Cor Jesu-s tag azt gondolta az íccakai váltásban, hogy ott hagyta a kocsit a templom előtt, de hát nem, mert őkeme is éjjeli műszakban csépelte a némbert. Szóval gyerekek már fél három óta itthon, közben tartottam kóruspróbát, közben mentősfeleség otthonában bébisintérkedte a két csőrikét amiért hála és köszönet, közben...közben... elszórtam a fűmagot ahol erre hely és lehetőség kínálkozott, elgereblyéztem, begyújtottam a kályhába hogy kiszárítsam az időközben beázott falat (görr, ilyen is volt sajnos, mert itt közben NLM ítéletidőt kapott a nyakába), gyerkőcfektetés, vacsora, na és Kaktusz telefonál, hogy máma "csak" holnap reggel fog aludni, éspedig anyósomnál, ha már nem lehet itthon délig aludni.
Ahhoz képest, hogy három napja se kép, se hang, igazán örülhetek hogy sikerült ma vele találkoznom és kb. tíz percet beszélnem. És most ez a telefony. Mert más csak a kikapcsolt telefonjának a robotmacáját kapja a képibe. Hát rettenetesen odavagyok. Még jó, hogy ellógtam ezt a három napot, hja, ezúttal csak volt egy csepp eszem!

2014. május 15., csütörtök

Palotaablakból

Ezzel a látvánnyal kárpótolom az elázott nadrágszáramat. Kb.még egy óráig piszkálom az irodalmat, aztán futás Bürgüncfalvára. Még szerencse, hogy a pizsamanadrágom száraz.

Aaa fagyosszentek

Ahányszor a nagy magyar székesbe jövök, mindig lerohad rólam a cucc a nagy melegben,
de a bürgüncfalvi fagyosszentek ezúttal betették most nekem az ajtót. Ehhez társul a "csontkovácshoz viszem"-féle vállam és általában véve a kezem, mert mire hazaértem tegnap a két, össz kb. tízkilónyi szatyor könyvvel, öreg este lett. A Szent István Könyvvásár tanulsága továbbra is az, hogy a legszerényebb kivitelezésű könyvek a legolcsóbbak és tartalmilag a legértékesebbek... na persze hogy azok, amiket az Egyházzene Tanszéken gyártottak - lásd marha nagy pakkom okát (vagy inkább előbbinek a következményét). Még csak szelíden mosolyogtam szembe az eléggé egységes stílusú szentkép, -olvasó és további babámfüle között kipakolt fokoláré irodalommal, Böjte atya útmutatásaival meg ecceterá, de a Nyírő sorozatra és további bestseller betűtípussal nyomott társaira (szabadkőművesség; Trianon; ésatöbbi) már csak kapkodtam a fejem, hogy a fenébe kerülnek ezek ide, se kiadó, se téma, se nuku nem passzol. Például volt egy lexikonos stand, angol-magyar szótártól kezdve nyelvészeti bláblákig, ezt nagyon nem értettem mi a fenét akarnak egy ilyen könyvvásáron, de amúgy jól elvoltam egyedül a fagyos idő ellenére, kicsit eltévedtem (akkor még csomagok nélkül), találkoztam két kedves kollégával meg véletlenszerűen egy harmadikkal is, aki egyáltalán nem volt kedves inkább cinikus és kioktató, de mind a hármójuktól kaptam további útmutatást a leendő vajdasági énekeskönyv szerkesztéséhez. Úgyhogy mindjárt indulok a Zenetudományi Intézetbe, tanulmányozni a nagy Tanár Úr hagyatékát. Aki többek közt Vajdaságban is gyűjtött egy adagot, lássuksza mit, nyamm-nyamm.

2014. május 11., vasárnap

Rothadt meggy-lábak

...avagy Kaktusz öröksége tetvészés-bolhászás után Csőrike dolgozóbarlangjának fő lakója.
Figyelem! Rettentő lábak következnek Mr. Lazy kivitelezésében:
 
....és a némber munka közben:
 

Hát meg kell gondolnom, hogy milyen függöny lesz mellette, az biztos.

2014. május 10., szombat

Szoty-szoty

Tehát a B terv része:
  • megcsinálni az A-Gu 17 indexét
  • ezt a kódexet használni mint referenciaanyag Salzburg, Seckau és az 1570-es Missale Romanum között
  • ja, és le vagyok maradva a virtuális indexekkel, ezt még Velencéig kötelezően le kell tudnom
Gyerkőcök lepakolva, nárciszhagymák megmentve, nyomás vissza dolgozni.

Száműzetésből haza

Most egy kicsit szotyogtatom az elmúlt pár napot. Mint a szotyit.
Mint egy válóper, úgy érkezett Perpetuácska levele, liebe Frau Csőrike, ősztől a földszinti szobákra szükségünk lesz egy másik célból, szeptembertől huss, tisztelettel, stb. Bárki elhiheti hogy nem volt szándékomban Mamához illően egész éjjel rágni magam rajta, de azért tegnapelőtt fél öttől kezdve, hogy a madarak már elviselhetetlen kategóriájúak kezdének lenni... nos, ettem a meszet, de nagyon. Valahogy az volt, hogy tíz év után miért nem bírnak ki még egy évet velem, az emeletiek pedig maradnak a heggükön, még az a deviáns karintiai is, aki éveket bulizott át csak úgy, hogy az egyetem le volt ejtve, és meg se lőtte hogy közben kétszer megbukott.
A másik, a földszinti idegbajos karintiai szomszédom meg - mint aznap megtudtam - már előző nap kiakadt a nővérkének, de plííz, csak engem ne tegyél ki, plíízz... állítólag majdnem elsírta magát, ami azért is siralmas, mert pasi joghallgató létére ehhez folyamodni... Perpetuácska meg is mondta nekem, hogy ez az ember pályát tévesztett, szerinte legalábbis. Nekem csak az furcsa hogy eddig nem esett le, mennyire be van golyózva ez az alak, egy apáca meg egyből lecsekkolja, ez a pofa már határeset, hogy klinikailag begolyózott legyen. Asszem túl sok olyan egyén futkorászik körülöttem, aki amúgy is határeset, csak én nem veszem észre (mert én se vagyok százas, hehe.)
Szóval egy másik épületben mégis megkapom ősztől a perzsa cica miniszobáját, mert Shari egy nagyobbikba megy, huhh. Természetesen nem az volt a cél, hogy engem dobjanak ki, hanem objektív okok és ezeknek a következményei, nagy építkezés lesz a kolostorban, ecceterá.
Válóper elintézve, de az incidens mégis azt eredményezte, hogy én annyira megkönnyebbülve érkeztem haza a nagy laposba, mintha csak száműzetésből jöttem volna meg. Pedig az udvar fel van túrva, bágger a kocsibeállóban és közben elszakadt az esővíz elvezető csatornája, éppen most estem át egy kissé mediterrán utcai veszekedésen a viskótulajdonossal, de ki bánja. Az ajtón belül várják a függönyrudak, hogy ki legyenek csomagolva és felszereljék őket. Lesz végre függönyünk az emeleten is. El se hiszem.

2014. május 8., csütörtök

Plan B

Iszonyú fáradt az agyam az elműlt napoktól, ma lejárt a Rőtmalaccal való kényszerinterjú, holnap burungozunk vissza StF-ból a nagy laposba (mi, a csőrikék: No.1,2,3). Hihetetlen, de be vagyok pakolva az autóba. És majd még írok, nem csak a lidérces anyák napomról, hanem egyebekről is, de... de...
Most az a legfontosabb, hogy esett a fő hipotézis: Rőtmalac elismerte hogy elnézte a transfiguratiót, kicsit elszámította a tridenti zsinat Seckaura gyakorolt hatását és már hiába is akarnánk, az LO nem lesz összekötve a tridenti zsinattal, mert egyszerűen nincs mit összekötni.
Azt az érzést nem akarom kirakatba tenni, ahogy egyre jobban belemenve az összehasonlító elemzésbe lassan rájövök ezelőtt pár nappal, hogy a diszi eredeti terve zsákutcába futott.
A szétcseszett cserepekből pedig össze kell rakni akkor egy B tervet. Roppant örülök, pont a velencei konferencia előtt. És az emlékkötet előtt. Ja, és a gregó kurzusom előtt. Meg a kántorképző előtt. A többi?... már csak penna.

2014. május 2., péntek

Nyekk

Nemtom métt marad nekem mindig ez a hegy alatti abrakolás, hogy az utolsó tíz méteren gyósangyósan kapjuk össze magunkat és a prezentálnivalót. Igazából borzasztó lelki és testi fegyelemmel (amivel én eléggé hadilábon állok) elérhető, hogy ha nem többet, akkor abszolváljuk naponta azt a két órányit hajnalban, mint ahogy Ingabinga csinálja a habilitációt a két állás mellett. Tegnapelőtti migrén tegnapi utóhatása, meg a kétnapos vendégvárás/ünnepelés is azt eredményezte, hogy még KCs előtt (!) lebubultam, alig fél kilenc után tíz perccel. Kaktusz aztán valamikor benyomhatta az ágyba ezt a csicsergést abba nem hagyni akaró palántát, halványan emlékszem rá. Csakhogy cumitologató automataként ilyen minőségű alvás után aligocska akaródzott hatkor felkelnem, ami halvány ibolya, ha az ember rendesen akar dolgozni. Jó, így is lett egy oldalnyi táblázat, de az egy nagy nudli!
Szóval még nagyon sok hiányzik ahhoz, hogy tényleg nyugodt lelkiismerettel jelenjek meg Rőtmalac előtt. Utálom. Ehhez társul a nyári bébiszittelés teljes hiánya, nuku óvoda, bölcsi, anyósom meg eltörte a vállát szegény a múlt héten (ami természetesen elsősorban neki rossz s csak utána nekünk, önző érdekembereknek). Nemtom hogy mászok ki ebből a kalamajkából ami a diszi címke alatt van. És a vicc az, hogy tényleg élvezem csinálni! feltéve ha van ki és mikor.
Hátul olyan illatos a szomszéd akácosa, hogy na. De tényleg. Ilyenkor azt szagolgatom, hogy ne gondolkozzak.

2014. május 1., csütörtök

Kulturálódunk

Kis siker nagy siker.
Előtte:
 ...és utána:

(Senki nem halt meg áramütésben, akció sikeresen befejeződött)
Igaz, hogy ettől még kirívóbb az ocsmány szomszéd ház, de nézzük inkább úgy, hogy most már az is jobban látszik, hogyan gondolja Csőrike megoldani a leendő a recepció épületén átslattyogó külön (fogyatékos) bejárat problémáját. Viskó helyén lenne a parkoló. Sokat akar a szarkacsőrike, majd meglátjuk.
De két hét múlva minden tenyérnyi helyen, ahol nem beton van, park lesz, ez már betonbiztos. Jön a bággeros mentőosztag...

Labora et labora

Köszöntöm a munka napját azzal, hogy már egy órája felkeltem, berondítottam a mosogatógépet, kipakoltam a kapura a villanyóra jelenlegi állásáról szóló cetlimet s közben bőcsen nyugtáztam, hogy az éjjel buli volt a Népkertben, tehát kihalt a part és a partalja, és az állattartó szomszédok messze vannak, tehát én vagyok az első felkelő, na és hadd ünnepeljem meg május elsejét egy kis munkával.
Tegnap reggel sikeresen utolért az év idei első migrénje ami el is vitte a betervezett készülést szerdára, de most...most aztán... cakdószandószan, míg felkelne a ház! Ahogy elnézem ezt a mai ködös időt, nehezen lehetne kivenni belőle bármi majálisra való idealizált időjárást, de addig legalábbis még fél nap van. Igenis, önző módon élvezem a reggelt. Az ÉN reggelemet, höhöhö. Tehát kezdem a munkát...