Iszonyú fáradt az agyam az elműlt napoktól, ma lejárt a Rőtmalaccal való kényszerinterjú, holnap burungozunk vissza StF-ból a nagy laposba (mi, a csőrikék: No.1,2,3). Hihetetlen, de be vagyok pakolva az autóba. És majd még írok, nem csak a lidérces anyák napomról, hanem egyebekről is, de... de...
Most az a legfontosabb, hogy esett a fő hipotézis: Rőtmalac elismerte hogy elnézte a transfiguratiót, kicsit elszámította a tridenti zsinat Seckaura gyakorolt hatását és már hiába is akarnánk, az LO nem lesz összekötve a tridenti zsinattal, mert egyszerűen nincs mit összekötni.
Azt az érzést nem akarom kirakatba tenni, ahogy egyre jobban belemenve az összehasonlító elemzésbe lassan rájövök ezelőtt pár nappal, hogy a diszi eredeti terve zsákutcába futott.
A szétcseszett cserepekből pedig össze kell rakni akkor egy B tervet. Roppant örülök, pont a velencei konferencia előtt. És az emlékkötet előtt. Ja, és a gregó kurzusom előtt. Meg a kántorképző előtt. A többi?... már csak penna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése