Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. május 16., péntek

Kis anarchia

Hát, ez siralmas. Soha ne jöjjön haza az ember koncert előtt két nappal.
Kaktusz használhatatlan, a mentős Cor Jesu-s tag azt gondolta az íccakai váltásban, hogy ott hagyta a kocsit a templom előtt, de hát nem, mert őkeme is éjjeli műszakban csépelte a némbert. Szóval gyerekek már fél három óta itthon, közben tartottam kóruspróbát, közben mentősfeleség otthonában bébisintérkedte a két csőrikét amiért hála és köszönet, közben...közben... elszórtam a fűmagot ahol erre hely és lehetőség kínálkozott, elgereblyéztem, begyújtottam a kályhába hogy kiszárítsam az időközben beázott falat (görr, ilyen is volt sajnos, mert itt közben NLM ítéletidőt kapott a nyakába), gyerkőcfektetés, vacsora, na és Kaktusz telefonál, hogy máma "csak" holnap reggel fog aludni, éspedig anyósomnál, ha már nem lehet itthon délig aludni.
Ahhoz képest, hogy három napja se kép, se hang, igazán örülhetek hogy sikerült ma vele találkoznom és kb. tíz percet beszélnem. És most ez a telefony. Mert más csak a kikapcsolt telefonjának a robotmacáját kapja a képibe. Hát rettenetesen odavagyok. Még jó, hogy ellógtam ezt a három napot, hja, ezúttal csak volt egy csepp eszem!

Nincsenek megjegyzések: