Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. július 12., péntek

Folytatódnak kalandjaim Teológiában

A lantot még mindig nem tettem le, kérem szépen, sőt, most már igazán nekiduráltam magam, hogy én aztán megoldom a gordiuszi fityfenéket, ide nekem azt a csatahajót.
Minekutána diplomáciám csúcsára hágtam - ilyen ügyesen még eddig soha nem másztam ki a galibából, mint ezzel a határidős munka határidejének a kétszeri eltolásával -, közbenjárva a készülő könyvemért, a vonal túlsó végén is egyeztettem egy képzeletbeli bőrszivar bécsi tulajdonosával, aki maga A Kiadó. És Fia. Huhh.
Jelentem, kibuheráltam az énekelt részekből szerketált listáimat, sőt, a napokban még a zsoltárokat és episztulákat is kivégeztem és ezzel nagyon büszke vagyok magamra, mert ilyesmit csak azok tudnak csinálni, akik teológiát végeztek (öndicséret helye vót... piha, piha...). Merthogy hiányosak voltak a listák és beazonosítani egyenként őket olyan segédanyagokkal, amik maguk is hiányosak, nem piskóta. Ez az első eset, hogy valami nagyon keményet kell megoldanom, egyedül, tanár nélkül. Ma reggelre virradóra az jutott eszembe, mit is szokik csinálni Rőtmalac ilyen és hasonló helyzetekben?... Belemászik a csatornába, ha az a béka kell neki. Mert olyan aztán nincs, hogy ne tudjam kiszedni ebben a modern világban azt a használható kiadványt, amiben benne lesznek a referenciáim, amik nélkül nem tudom befejezni a munkát!... És meg is találtam reggel 6-kor valami ámerikai (!) domonkos misszáléban mindazt, ami nekem kellett, a kuka Missale Romanum (1570) hiányában (most megint nem lehet megkapni!) sőt, ez a domonkos kütyü középkoriii (EEEEmber!...), alig változtatott Trident rajta, ráadásul angol-latin és telistele az áhított referenciákkal.... Le is hoppoltam a netről rögvest, hiszen jobb, mint a MR. Valóban egy pompás pdf-nek bizonyult, misével kapcsolatosan nagy haszonnal klikkelhettem minden irányba.
NA DE. Mindig van egy na de, ugyebár.... úgy nézem, ez csak a bemelegítő volt a homíliákhoz, szermókhoz és históriákhoz. Ez lesz a legutolsó listám, amin ezek vannak. Ma már írnom kellett latinbuzi ismerősömnek - aki amúgy szintén felkukorékolni szokik -, akitől kaptam durrantós adatbázisokat, még jó hogy értek valamennyire olaszul (is). Ez aztán nagy falatnak néz ki, patrológia a legkeményebb fajtából. Hátha elég izmos vagyok hozzá, lássuk. Felgyürk.... kész... rajt!
(Majd ha nem leszek nyudgíjas, de úgymond nyugdíjas éveimbe érkezem, ejszen elvégzem én azt a teológiát.... Hess, kósza gondolat!)

2019. július 4., csütörtök

Vidámpark

Lassan lejár a hetem StF-ben. Ma igazán vidámparkos nap volt. Hahaha. A vidámpark kérem szépen, úgy nézett ki, hogy délelőtt Bajormedve a munkámat, vagyis a pluszmunkát, amit - állítólag - ikszedik magyarázatára is, potyára megcsináltam, tartva a stílusát, megalázó módon legyúrta a lefolyón. A megcsinált, eleve szükséges munkát persze nem kritizálta. Konkrétan: egy excel-táblázat egyik oszlopában lett volna dolgom, én pedig négy oszlopban végeztem el a munkát (és ezzel az övékét is). Nem fér a fejembe, érted, höhöhö. A te potyára kidobott munkád, höhöhö. Engem nem izgat, érted, ez a tiéd volt. Micsoda ez a megjegyzés itt?.... Hogy egy műfaaaj? miféle műfaj? hát az németül nincs is, hanem ez incipit, érted, incipit. Érted-é?.... (Persze hogy értem, te idióta. Liber ordinariusban természetesen csak incipitben vannak a műfajok. De köcsög, te barom, te legalja.)
Naszóval, nem egy ember futamodott már meg a közeléből jó messzire. Én persze ilyenkor nem rendelkezhetek se önérzettel, se hasonlókkal, szépen meghallgattam, néz most teljesen hülyének vagy sem, ő dolga, aztán legyűrve a gombócomat, úgy döntöttem, iszom az indiai csajnál még egy kávét az emeleten, elvégre még korán van, és különben sem hordok magamnál pálinkát. Felcaplattam a bekapcsolt számítógéppel a cafeteriába, aztán leültem egy semleges sarokban. Jöttek-mettek az emberek, senki nem foglalkozott velem, milyen jól esett hogy nem rúg belém egy ökör sem. Iszogattam a kávét, bogyózgattam a zsoltárokat a táblázatban. Aztán egyszerre csak ismerős hang jött jobbról a fülembe: nahát, ez a liturgika tanárom a kúglitrugyiról! el se hiszem, egy ismerős prof! Ahogy megfordult azzal az apácával, akit nem ismerek, le is akasztott rendesen:
Nahát! CSŐRIKEEE!... személyesen! hallottam híredet, mész Bécsbe a versenyvizsgára! hűha! és most mi szél hozott ide hozzánk, a teológia tanszékre?... tudod ám, hogy drukkolunk neked?...
Na, ekkorra már az összes odaténfergett pofa tátott szájjal fordult felém a semleges sarokba, ahová a szakmai fröccs után bebújtam. Ezt nevezem én vidámparknak. Egy nap leforgása alatt tótágast állni. :-)

2019. július 3., szerda

Holdkóros Csőrike

Liturgika. Patrisztika. Teológia.
Igazából nagyon izgalmas, csak persze mikor komprimáltan kapod a többéves adagot, úgy hogy inkább kicsit érintőleges a te szakterületeddel mint igazándiból, kicsit-kicsit. Jojózik a fejed, na.
Minden szép és jó, csak nehéz az agymunkázás, mert az alvás egyelőre még várat magára. Balról a középső csőrike bokszolja az oldalamat, fejemnél ma éjjel már nem horkolt a legkisebbik, igazából javulna a helyzet. DE.
A szomszédban egy júgóbagoly fehérnép lakik, olyan kómás vagyok hogy még nem fogtam fel íccaka mikor felkölt azzal az idióta telefonálásával, horvátul, szerbül, bosnyákul vagy mi a kín nyelven dumál az erkélyen, fél éjjelen át, ma reggelre már készen állt a pszeudómondatom szerbül: Tisztelt asszonyom, mi éjjel aludni szoktunk. Tisztelettel, Szomszédasszony (.......pííííííí...... ez is készen áll, kérem szépen, s ha nem értené, úgy tekerném tovább németül, hogy egy szál haj nem maradna a fején. De reggelre már se híre, se hamva, ezért is nem monologizálok befelé a belső udvarra én semmit.)
Az indiai csaj igazán kedvesen társalog velem a kávézóban, de ma kettőkor majdnem ráborultam kávéstól szunyálni egyet Alexandriai Kelemenre. Vagy az Lyon-i Irenéusz volt?....

2019. július 1., hétfő

Signum temporis

Szombat estére teljesen kipurcant az ambícióm, minekutána egész napot átdolgozva nemhogy leapadtak volna a verzikulusok, hanem szembeduvadt - még - 800 zsoltáridézet, számozatlanul, rendszerezetlenül, egy nagy bolyba csomagolva, egyenest a pofámba. S minekutána a 150 zsoltár kétféle számozással létezik, Vulgata és Septuaginta szerint, az antifónákkal meg átlag 250-400 volt a napi elvégezhető penzumom, én ekkor, 19 óra magaslatában beadtam az unalmast. Előtte még utolsó agyi erőmmel megírtam részletesen Bajormedvének, hogy a június 30, mint olyan, JUST FORGET IT. Azt később realizáltam, hogy sehová nem írtam sajnálomot meg hasonlókat, csak azt, hogy ez a helyzet, bmeg, én pörgök a fejemen, mint rajzszeg, kérek szépen ötletet, quo vadis meg izé, ember ennél többet nem dolgozhat, remélem világos.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.

Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.

2019. június 28., péntek

Erőltetett menet tünetei

A családban egyáltalán nem az enyém ez az előkelő hely: Vagy nem emlékszem, vagy nem tartom érdemesnek az egész vackot, miután felébredtem, el is felejtem. Tessenek nővéremhez vagy leidősebb Csőrikémhez fordulni, ha igazán elsőosztályú álom kéne.
De.
Hogy az éjjel valami StF-szerű helyen voltam, akkora méretű város, DE MÁR MEGINT NEM AZ HHANEM EGY MÁSIK AKKORA, és valami koncertekkel összefűzérezett konfin voltam Kaktusszal (!), most se világos hogy mennyi volt a koncert és mennyi a konfi, és egyszerre csak Louis Vierne kötődését és személyes vallásosságát kezdték tárgyalni  a Jézus Szíve ünnep kapcsán, de komoly teológiai gyökereket boncolgatva, és majdnem leesett a pofám, hogy Kaktusz felvillanyozva és éberen (!) hallgatja ezt a szellemi hajkurászást, miközben én nagyon fárasztónak találom az egészet, érzem hogy mindjárt belétörik az agyam kereke...

Színhelyváltás, másik teremben folytatódik a dolog, közte kellemes 15 perc gyalog, 10-15 éve nem látott kúglitrugyis ismerősöket látunk jobbról-balról, beszédbe elegyedünk, na, odaértünk, kezdődik a.... és lehuppan Bajormedve mellénk egy párnázott székre, most is izzadt és kövér, kiguvad a szeme ahogy harcol a szuszakodásban, törölgeti a zsebkendővel a nyakát, és ledarálja: "Te Csőrike, jó hogy itt most találkozunk, figyelj csak, kész lett-e a lista? igencsak eltűntél mostanság...."

Természetesen erre a rémes részletre felébredtem, én is leizzadva, nyakam hozzáragadva a párnámhoz, basszus, fél 5. Tényleg, igaza van: kész lett-e?... Most mit mondjak neki?.... Csőrike, ébresztő, erre már nem kell válaszolnod. Legalábbis nem most, ilyen szalonképtelenül. Ébresztőőőőő!!!!!

2019. június 23., vasárnap

Blaszfémia Labanchonban

A helyzet súlyosságára mi sem mutat rá jobban, minthogy Bajormedve hirtelen az ÖAW-DigMus Slack munkaplattformra érkezett online (a pálmát viszont bent felejtette á la "szabadságra mentem-forma vagy 3 hete", haha), a drága fizetetlen munkatársa meg egész nap gürizett mellette az imádságos kezeivel, sacc 12 óra hosszat szívva a táblázataim másik felével. Ha egyszer sok pénzem lesz, becsszó meglepem a bankszámláját.

De MA. Vasárnap. Ketten is güzülnek.
Ausztriában.
AUUU.

Ora et labora, labora, labora...

Kedves hűséges Olvasóim, akik még nem menekültetek fejvesztve ebből a bugyorból, először is köszönöm a kitartást amivel még mindig errejártok. Hogy tényleg érdemes lenne, arról nem vagyok meggyőződve most éppen, de na.
Ami engem illet: én se tudok fejvesztve menekülni, mert nem olyan eccerű az a dolog, haha. Egy biztos, ma vasárnapra virradóra 4.45-kor morogva konstatáltam hogy valaki most gyalogolt át az udvaron, sejtem én, ki és hogy aludni, úgyhogy ebből megint nem lesz dél előtt felkelés, nekem viszont a paplan alatt is viszketnek már az antifónák identifikáló számai, úgyhogy fel is keltem, kukurikú, hajrá.
A számítógépek továbbra is segg buták az emberi agyhoz képest, s hogy minek kellett ezt az egész rendszert kitalálni, még mindig nem fogom fel. Itt a ragyogó példa rá, hogy mivel baszarintom el az időmet, ami nincs. Kérem szépen, van 3 egyforma kezdetű, beazonosításra váró ének:
1. Beatus vir qui timet
2. Beatus vir qui suffert
3. Beatus vir qui conjunget
Én ugye kaptam egy szép Excel táblázatot, amit nem én gyártottam, hanem a Digital Humanities keretén belül működtetett bécsi fityfiritty, de énnekem azt "felül kell vizsgálnom". Nos, ha a rendszerük mentségére hoznám fel, hogy eredetileg csak annyit ír az első kettőből, hogy Beatus vir, még jó hogy összekeverik. De a Beatus vir qui conjunget teljes szövege megjelenik az eredeti listámon, az az idióta gép pedig úgy gondolja, hogy ez mind az az egy antifóna lesz, márpedig odapakolja nekem mindnek az 1. Beatus vir qui timet ID számát. Elszórakozgattam egy darabig, míg szétbogoztam őket. Hát mi vagyok én, Hamupipőke?!

2019. június 19., szerda

Meguntam, hejjj...

Kimostam ma vagy három gépnyi ruhát, mindet el is pakoltam. Ordítoztam egy kört előtte, utána és közben. Ma ugyanis a számítógépem úgy gondolta, hogy sokat használom és lestrapálom, ezért arra invitált hogy szkenneljem át az agyát. Közben meg lefagyott, az antifónáimmal egyetemben, amikhez egész délelőtt nem tudtam hozzányúlni. Mintha nem lett volna már elég buktató a munkámban, mióta itthon vagyok! Nehezen közlekedek a lakásban a feltúrt holmik és a szemét miatt és becsszó, ha tehetném, visszamennék a 9 nm-es cellámba, hogy ne kelljen ennyit ugatnom, ráadásul nyilvánvalóan potyára. Két nap alatt sikerült kitakarítom 2 mosdókagylót, egy wc-t és egy bidét. Többre nem volt se időm, se erőm. Egy hét után LEÍRHATATLAN a valóság. És csak nem akar változni semmi és senki, mintha ez mindenkinek jó lenne. Eltűnt mindeközben egy könyvtári könyv, egy óvodás fellépő kölcsönruha, néhány fontos dokumentum, ehh, bagatell!.... Most vagy öregszem, vagy nem vagyok hajlandó ezt így tovább csinálni. Homo sapiens vagyok és csakazértis, akkor se dőlök be ebbe a disznópajtába, ha éppen az oldalamat vakarom.

2019. június 12., szerda

Bencés világom

Hát persze, hogy megkaptam a nyugdíjas evangélikus lelkész bácsit kurzusrésztvevőnek, ettől egyből székrekedésem is lett, mintha nem lenne elég hasonló bajom, ha kiteszem a lábam otthonról.... Péntek délig, péntek délig, kibírom én, hejj. Mindenesetre hihetetlen jó érzés, hogy minden sarokban tisztaság és rend van, valamint nem duvad a fejembe egyik családtagomnak se a szennyes rucikája, sem ha lépek, sem ha egy helyben ülök. Valamit valamiért...

2019. június 11., kedd

Én betoj

Ma a kávézóban velem szemben ült egy komplikált, arrogáns bácsi. Csak éppen ne kurzusrésztvevő legyen... Már minden ősz hajú német bácsikától kiráz a hideg, mióta a listát megláttam. Merthogy az idei mérleg: 5 pasi és egy nő (de az is törvényszéki bíró). És mind gregoriánt akarnak tanulni. Lesz itt nemulass....

2019. június 10., hétfő

Ma reggel alighogy kimostam a csipámat, ért a hír, hogy tegnapi nap elment a nagy magyar gregó mátriárka közülünk. Most már tényleg hiába írtam volna meg neki azt az első levelet, amit már évek óta halogattam... Úgyhogy a lehető legértelmesebbet csináltam: egy pünkösdvasárnapi ünnepi laudest esztergomi rend szerint. A keze írásával készült kottából. A kápolnában. Most már úgyse kell levelet írnom, hogy bemutatkozzak neki. Sajnos tanulni is csak az írásaiból tanulhatok, a személyes beszélgetésnek már azelőtt vége, mielőtt elkezdhettük volna. Nyugodjék békében!

2019. június 7., péntek

Munkaterápia. Kezdő kurzus.

Ablakok abszolválva. Hihetetlen mértékű hisztik hatékony ellenszere a munka, öregem! Középső csőrike kezébe egy vizes rongy. És egy száraz. Csodákat tesz... N.B. mind a 6 évével még jó munkát is végzett. A nyugodt estéről nem is beszélve. :-D

2019. június 6., csütörtök

Ha két életem volna....

... s így tovább valahogy, mondja a nóta. Hát, meglep vagy sem, az se lenne elég, csak a négyzeten.
Holnap megyek másik országba, kelet felé. Estére valahogy hazavergődök. Közben ezerrel készülődnék én, vasárnap jön a gyermek woodstock-ba egy fiatal pár, nekünk meg szállóvendégnek, kínjukra. A Népkertben vasárnapra igazi sárdagasztó várható, amely Mosolytenger fedőnévre hallgat. (Közben reggel keresztelőre megyünk, Pünkösdvasárnap, vendéglői nagyebéd és ilyen apróságok, ebbe cseppen bele a vendég, délután majd indul a buli). DE curukk: szombaton még reggel próba. Utána csak a takarítás további része(i). Mára meglett 3 szúnyogháló és ablakok kívülről + 1 teljes ablak a háromból. Egyenként négyszárnyas és duplán, mert régi fajta, úgyhogy igazán nem lebecsmérelendő teljesítmény. Függönyök, falvédők, egyéb textíliák kimosva, kikészítve a falak pókhálózása utánra (félig ez is megvan). Ebben a házban csak döglött madárral nem találkoztam a szekrényben, annyira kemény Csipkerózsika-szerű állapotok vannak. Az építkezés után sehol nem volt rendes takarítás. Ujjnyi por volt a függönyökön is, pofádba minden mozdulatnál pókháló, boááá, boáá.
Ja, és a rohadék referenciatáblázatok most pechükre (és pechemre) várnak még néhány napot, ha akarnak, ha nem. Mit izélek, el vagyok én tévedve: vasárnap este utazom két országgal odébb, nyugatra s egy hétig ott dolgozom a bencéseknél, valami teljesen egyebet, aztán felvételi az oblációs próbaidőre. Na, valahogy így. És közben megcsíptek a szúnyogok. 10 perc alatt diónagyságúak lesznek ezek a bucik. Hát... legalább eltűnnek a ráncaim néhány napra, már ez is valami.