Aztán tarték egy énekórát.
Aztán rapidusz móduszban füzetméretűvé szerkesztém a zsolit. Futás a fénymásolóhoz. Hááát.... ezt valamikor le kell dolgoznom a jövőben, pofám ajvárpiros, pont félórával zárás után lettünk lész vele.
Ebéd. Futás kicsi csőrikékkel diákmisére.
Bevásárlás az orosz vendégmunkásokkal. (Witzes. Annyit én is értek oroszul, mint az idevalósiak. Vagyis nem túl sokat, de na!)
17 órára haza is értem. Rájöttem úgy 18 óra tájban, hogy én ma bizony nem ittam délután kávét. Késő bánat... Blues hétvége a Módzsóban... Nem akarok orosz vendégmunkásokkal együtt bulizni, majd a jeges szélben hazagyalogolni, valahogy nincs kedvem. Hazamegyek inkább a bukaresti rockerekhez, legalábbis az éteri világban, ehhez még ki se kell menni a meleg szobából.
Vinete. Micsoda szag lett! Aztán a többi. Kenyérsütés
A kredenc. A kanapé. Az asztal. A pult. Megannyi A. Nem biztos, hogy sikerül minden, de a kupi lényegesen kisebb lesz holnap estig, ebből nem engedek!
Vinete és kenyér meglesz ma, a többi lehet, hogy szépen megvárja a holnapot... Kicsit hosszú lett ez a hét. Nem mondom, hogy unom a szalmaözvegységet, de jelenleg túl sok dolog van az én nyakamba varrva, 100%-ot húzni a 75% helyett, na, ezt kezdtem megunni.
