Három hónap kényszerszünet a másik három után az együtt hat az idén, ez nekem pedig épp elég volt.
Úgy döntöttem, nem fogok kórus nélkül élni, úgyhogy lapot váltottam.
Havonta-kéthavonta lenyomunk egy kápolnában készített videót, koncertbelépő egy SMS lesz, pénz megy direkt az Olivér számlájára, akinek immár 9 hónaposan q nagy szüksége van a kb. 2,3 millió eurót kóstáló gyógyszerre.
Még hogy várjam, mint egy liba, hogy egy kontár gazdasszony reszelje a nyakamat?!... ha már nem születtem futballjátékosnak, csakazértse adom az áment a művészeket kicsináló akciókra, ha állambácsi, ha másvalaki, ha akárki akarja elvágni a torkomat, vagy csak a szárnyamat nyesegeti összevissza.
Ha betaknyosodnak az online-os gyerekeim, szüneteltetjük a próbákat. DE ADDIG IS.
A kápolnánkban az énekeseknek maszk használata ellenjavallott, mivel professzionális énektechnikát használva egyenesen fulladásveszélyes (aki nem hiszi, próbálja ki). Az egészséges énektechnikát pedig nem azért tanultam éveken át és fejlesztettem ki aztán a saját módszeremet, hogy ne használjam!... hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, ha nem egyedül énekelek!... ez egy abszurdum!...
Másik abszurdum, hogy egy melós csütörtök végén 23.20-kor már be kell dugnom a fülem füldugóval, hogy valahogy el is tudjak aludni. A gyerekek?... ja, mielőtt még elalszom, álmában agyonizzadt legkisebb csőrikémet át kell öltöztetni, haját megszárítani... Mert, kérem szépen, éppen meccs van (!), s minekutána a futballcsapatot villogó rendőrautóval kísérik oda és vissza, kétlem, hogy ezek a gecik ne kaptak volna engedélyt, hogy ebben az istentelen időpontban szerb-román mérkőzést játsszanak. Én pedig 5-kor keltem, az iskoláját ennek a világnak!