Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. november 27., szombat

Schedula-féle, még-nem-füstbement fajta

Ez az a mindenkori reggeli pillanat, amikor telisteletervvel olyan élhetőnek, teljesnek és boldognak tűnik az egész nap, sőt még az előttem álló három is (pedig ha a hétvégére gondolok, akkor abból legnagyobb jóindulattal is kettőt lehetne ide számolni, sőt, a liturgikus énem aszongya, egy éjszakát máris megettünk belőle).

Hatalmas a rumli, nem csak a konyhában, hanem az egész házban, sőt, a tegnapi eső láthatóan elkezdte erjeszteni a nem összeszedett leveleket - háát, a kerttakarítás önmaga felvenne egy teljes napot vagy akár kettőt, ezt fájó szívvel most ejtem, azonnal.

Fejemben készül a schedula erre a fél napra, míg a kicsi csőrikék ahajt az öregeknél vannak. A gond csak az, hogy egyik oldalról korrektúráznivaló (ijjjen szép időben, mikor most igenis süt a nap, de a meló tényleg vár, böee), másik oldalról benti rumli, harmadik oldalról kinti rumli, nagy rumli a fejemben amit ugye, lehetőségeimhez mérten, megpróbálok vagy ignorálni, vagy letagadni (ööö). Vagy rápakolni a napi reményteljes terveimet, na ezek igen érdekesen szoktak alakulni, mikor a máz lekopik és kibújik a valóság.

Tetézi mindezt köv. dilemma, kérem szépen, merthogy: tegnap, amíg Cruella dupla szerb órán szedett engem darabokra, ezek a gaz ficzkok elrendezték a lányos szobát (N.B. az apjukkal együtt, akit ezennel megtépni se lehet miatta), s a mindenkori egyezség úgy szól, hogy addig az életben nem lesz baba ruhásszekrény (aszoknak! abbarbiknak!), amíg nem lesz elrendezve TELJESEN a szoba és nem lesz felszabadítva a könyvespolcon egy egész kockarekesz. Na tessék! (Nnnem, nnem ma lesz ez, bármennyire is nagy a késztetés, a meglepetést kihagyjuk - majd együtt, mikor úgyis itt van mindenki és úgysem hagynának korrektúrázni).

Holnap reggel jön vissza a társaság, persze reggeli misére, utána ebéd (főzni is kell, de háziasszonyság vasárnap nálam nem fungál, mert mindenek előtt reggel 6.30-kor zsolozsma - haddlám, mennyire lesz régimódi, azaz hosszú).

Milyen szépen süt a nap. Kellene járni egyet, gyűjteni termést az adventi koszorúra, ami egyelőre még csak gyertyából és semmiből áll...

(S mivel ez egy befejezetlen történet, a folytatást én is kíváncsian várom, haha.)

2021. november 25., csütörtök

Cévé

Kipofoztam és aktualizáltam saját magamat, hú. Ez nem is olyan egyszerű, pláne hogy nem megy abban a tempóban, ahogy szeretném. Bár, ha a jó oldalát nézem, legalább nem kellett vacakolnom emtéemtével meg ilyenek, ami Mo.-n egy muszáj minimum, halál helyett éppen megfelelő. Hát akkor... maradtak a fordítások németre, elég brrr vót az es. Lejárt, elküldtem, pipáltam, felejtettem (elméletileg).

Jöhet a medve, azaz a háztartás. Már ha az énekes diákok is hazamennek innét. Nyehh.

2021. november 23., kedd

Még hogy nincs fokozás

Ma felhívott telefonon a tanszékvezető, ráadásul a Kaktusz számán, auuu. De nem koncertet ajánlott neki vagy mittudomén, hanem velem, értsd Csőrikével akart beszélni (egyből kilöttyentettem a tejet a padlóra, mert a meglepetéstől már nem tudtam beleirányozni a kávéscsészébe). 

Naszóval. Mivel Rőtmalac emeritusz lesz jövő októberben és csak a fő tantárgyak és a doktoranduszok maradhatnak, nincs ki tanítsa a többi gregó tantárgyakat a tanszéken. Téged kérdezlek, Csőrike, érdekel? a végleges döntés a rektoré, de ez a kérdés az enyém.

.....

Mivel megígértem neki, hogy diszkrét maradok, ezért most cenzúráztam a válaszomat :-D (háhá, ki lehet találni).

Mit is mondhatnék. Kaptam mailt meg minden, bogozgathatom a tanrendeket meg mindeneket. CV-t kipotyolni galuskamentesre sötöbö. 

Tejóég, legalább féldeci tej ment ki, természetesen a parkettára...

Ez a Rőtmalac. Naná, viccelsz? persze hogy egyelőre nem szándékszik nyugdíjba menni. Fene bánja, kukába ezzel a munkanélküliséggel! perszeőpersze, rektor nem mindig a legbölcsebb fazon, de hátha lesz elég esze. Legalábbis az én szempontomból: ideje már, hogy önzőbben szemléljem a világot.


2021. november 16., kedd

Res diareae

Jött egy visszajelzés, elfogadták a bejelentkezésemet a nagy muzikológus konfira Athénba. A pesti kollegináét viszont nem; pedig ő nem most kezdte a szakmát! Ez azt jelenti, hogy nem tudunk kettesben menni Görögországba, s ezúttal nincs aki tolja a szekeremet hátulról.

Na én ettől egyből befostam. Augusztusig remélem, sikerült megtanulnom kívülről a mondókámat... Azt még mindig nem érrrtem, mi lehetett a szervezők fejében, hogy így döntöttek. Ááá... erre kell egyet aludni, egyelőre semmi többet.

2021. november 13., szombat

Nyamm

Kint köd van, hozzá meg kemény egy fok, azaz hogy már pluszban...

Vendéglőbe se jártunk még ilyenformán: előre bejelentkeztünk tegnapelőtt, tegnap lepakoltunk, leültünk az asztalhoz, aztán a főnökasszony bezárta az ajtót (csak védettségivel rendelkező klienseket enged be, őket is előzetes egyeztetés alapján). Mikrovilág.

A menü és ambiente természetesen tartotta magát (Erkel és Eric Clapton... :-D ), itt most csak néhány kép lesz:

1. csalános tésztabatyu házi pástétommal töltve, cickafark, tyúkhúr, füstölt szárított tojás, grillezett zöldparadicsom, érlelt sajt etc. tál

2. kökény-bodza desszert, grillázskerítéssel: kökény-"kaviár", kökénysajt, jeges bodzahab etc.
Ugye de izé, ilyen időben egyáltalán felcihelődni és búcsút inteni ezeknek a menüknek...

2021. november 12., péntek

Láb-galéria

 Az mondja az Úr, az ég trónusán ülök, lábaim alatt a föld, világos? (vagy valami ilyesmi):

Lakatok és lábak, párban és magányban (csendélet a hídon):
Ruculábak (párosan szép az élet):
Társaság a magányos lakatoknak: lábak és fejek :-)


2021. november 11., csütörtök

Szuvenyíru kukucsku

 ... és nyamm.

Rövid pórázzal megy az ajándékvásár, de akkor már inkább hozok, mintsem veszek. Kaptam jándékba négy szicíliai mandorlasütit. Egy ötödiket is persze, de azt még a helyszínen megettem és a csomagolójába gyűjtöttem etnahamut. Ez a szuvenyír otthonra, hejj! Külön becsben van egy tángyéron a kávéfőző tetején, persze az átlátszó cellofányban, hogy ne porosodjék. Hamupipőke nem akarná aztán szétválogatni...

Az éjszakázást sokkal jobban bírtam, mint gondoltam, legalábbis a milánói reptéren 3 darabban aludtam a széken 3 órát és estig nyomtam az iramot. Nem rossz. A számítógép kábele sokkal gyengébben teljesített, pedig nincs még egy éves: ő reggel azt mondta, hogy helló vulkanland, úgyhogy cssss, elkezdett füstölni, tehát seperc kitéptem, először a gépemből, aztán a konnektorból... Kell valahonnét egy ilyen csatlakozó bizbasz, de hogy ennyi veszteséggel megúsztam az egész szicíliai bulit, ez nagy szó. Előtte egy héttel még dübörgött a füst a kráterből és derékig úszott minden a főtéren. Egy biztos, ezek nem agybajosak. Három nap után már nagyon nem akaródzott több hamut nyomni a tüdőmbe, úgyhogy ciao. Ecco dottoressa: siker a nádasba! ;-) Új szekciót mégsem indítunk Szerbiában, hiába kapacitáltak a ti. uraságok, ezek a dolgok nálunkfelé nem így működnek. Na. Mosógép időközben megreperálva, a hamut kimostam a hajamból, mosnivalóhegyeket minimalizáltam a fürdőben, most meg leléptünk Kaktusszal kicsit a szomszédbe, szombat reggelig szünetelünk-féle.

2021. november 4., csütörtök

A parkett ördöge

  1. Tegnap beakadt a mosógép a centrifugálás előtt. Tele van nyakigvizes ruhákkal, leblokkolt az ajtó, nem ért ki aznap a szerelő. Kérdés, hogy ma mi lesz.
  2. Kimostam tegnap 15 rohadt joghurtos palackot, penészdögökkel, ujjnyi zsíros porban fetrengőket, a lehető legrosszabb, elvégre két éve, hogy utoljára itt jártak komámék. (rohadt lelkiismeret és ökológiai lábnyom, ez fog sírba tenni, ez kb. 2 hónapnyi adag volt egyszerre)
  3. Ma reggel konstatáltam, hogy beragadt álmomban a val vállam. Ma utazom este repülővel (repölő, úgy rézem most), Milánóban töltöm az éjszakát a váltásban. Pryma.
  4. Végre meglett a szombati előadásom, két hete kellett volna elküldenem a gregorián rettegett gyógyszerészének, nem vicc, olyan kemény szemiológiai előadást még senkitől nem hallottam, mint ammit lekevert 2019-ben, dehát tényleg gyógyszerész a muki, ő lesz a moddderátorom, mammamiaa. Mint amikor a parkett ördöge kérdezi, hogy szaggat-e a térdem, hát, nem nagyon csak kicsikétt, na kábé úgy vagyok. Megírtam neki, hogy ilyen vakcina meg olyan vót, meg tessék az előadás szövege. Ilyen vállal reptéren éjszakázni... hát, ehhez én lehet, hogy már öreg vagyok. Kicsikét.

2021. október 23., szombat

Libera

Azt mondta vagy tíz éve, mikor felhozta az_Igazi_Trappista_Sajtot a pincéből (azóta se ettem olyan mennyei eledelt), hogy: Csőrike, mit csodálkozol? sajtot a hűtőbe? az igazi finom sajt a flamand pincébe való. Miért, örülnél te, ha mondjuk te lennél a sajt és én a hűtőszekrénybe dugnálak?... Röhögtünk és felbontottunk még egy francia vörösbort. Akkor azt mondta: na látjátok. nálunk ez van, ők ide jönnek a sajtért, mi pedig oda megyünk a borért. Jól megvagyunk, nem?

Ma reggel a hangomnak, azaz a hangképzéstechnikámnak köszönhetően kibírtam a Liberát, de a lábam már a közepe táján reszketni kezdett, és még most is nyom, hogy ma lesz a temetés, félórája indult el Brüsszelből a delegáció, az imacsoportunk szándékával.

A Gregorián Fesztivál megálmodója, csinálója lelkes családjával, sok gyermekével, mindannyiunknak tudta a nevét, pedig akkor látott először. Meglapogatta a vállamat (alig telt el néhány hét, hogy meghalt volt az apám, süvöltött a hideg esős szél a sátorok mellett, a gyapjúszvetternek köszönhetem hogy nem fáztam meg vizesen sem), kezembe nyomta a söröskorsót, ma élünk, Csőrike! Mindent megoldott széles mosolyával ez az alig 165 centi, vörös, szeplős... igaziból no.1. mesebeli alak. Egyet kivéve.

Nyugodj békében, kedves Barátom!

2021. október 19., kedd

A templom egere

Nem rólam lesz szó, bármilyen nagy a késztetés, hogy időről időre rinyáljak sanyarú anyagi helyzetemen (ki az, aki soha nem nyekereg, hogy neki milyen gáz, hol ezért, hol azért, hol meg csak úgy, raanda modern világ, neuraszténia, miegymás?...). Csakazértis van világ azon kívül, hogy házi rinya, hahaha!... a héten 11 ember hótt meg ebben a nagylaposban, a kántor nem bírja már szusszal és aggyal a sok temetést, búcsúztatót. Én meg ingyér dolgozom, de lényeg, hogy képes vagyok rá, izé... egészséggel. Bakker!

Nos, visszatérve a templom egerére, én tudom, hogy néppusztítás folyt itt minden eszközzel, ezért is akasztófa-kategória, hát mi más lehetne, de azért - hogy stílusosan dark maradjak - majdnem halálra röhögtem magam. Merthogy a templom egere szó szerint lekráncizta azt a részt, hogyaszongya Wir deiner Kirche Glieder (mi, az egyházad tagjai).


 

Hát, ebben a helyi nagy pocsolyában is kezd kavarogni a trutyi, mert az új püspök fogott egy szakajtó kavicsot és elkezdte befelé hajigálni, egyenként. Azaz a plébink megijedt, muramista, szinódus lesz mint odaát!... hát akkor gyorsan alapítsunk új pasztorális tanácsot, az egyik tag természetesen Csőrike legyen. (Kíváncsian várom a fej(l)eményeket.)

2021. október 9., szombat

Hosszú a drót

Azt igencsak viccesnek találom, hogy egy Sydney-i szkólakarnagynak innét, a nagy laposból kell megtudnia, hogy mi van Budapesten ezzel az egész gregoriánnal, s miért van az, ami van (vagy éppen nincs)...

Hát igen, a hivatalos (ld. akadémiai) diskurzusban nincs helye a gregorián szemiológiának, a patrisztikus írások gregorián előadásmódjáról mégkevésbé illik beszélni, mivel A Mester anno - egyedül Európában -, hülyeségnek tartotta s hiába, hogy már kereken tíz éve halott, diktatorikus árnyékából nem tud kilépni a magyar gregorián tanári brancs, mert persze nem is akar. Ezzel az elavult elméleti és gyakorlati bázissal kell kiképezni a magyarországi egyetemeken és főiskolákon a hallgatókat, ezért nincs nekem ott állásom, ez persze már nem vicces, de na. Ezzel együtt kell élni, teccik-nemteccik.

Szigetlakó

Micsoda álmos nap - mondta ma Rőtmalac reggel, mikor lejárt a zsoli. Hát, néztem magam a képernyőben mindössze 3 vagy 4 másodpercig, aztán gyorsan elköszöntem a zsolicsoporttól, pápá.

Brrr. Csapzott haj, dülledt szem. Áááá...

Szerdától tegnap estig pedig mijjen yol neztem ki. Merthogy órákon keresztül láttam magam, a zummoláskor, sőt, odaát Schwanbergben vetítővásznonon neztek azok engemet. Persze, előtte smink, frizura, felül szépen felöltözni (alul laza otthoni nadrág, még szép, asztal alá bármit). Mosoly, nonstop.

A csúcs a csütörtök esti hibrid zenehallgatás (vagymiafene) volt, vörösborral és mécsessel.

Én az egészet már valahogy megszagoltam, hogy kb. mi várható, elvégre a kurzusomban ez az este általában a Kamingewölbe nevű helyiségben szokott lenni, ahol főleg inni szoktak. Most viszont nem lehet csoportosan egy asztalnál iszákoskodni, egyrészt; másrészt jó internetkapcsolat csak a konferenciateremben van, ezek meg feltétlenül azt akarták, hogy én is ott legyek. Velük. Hibridül.

Nővérke odaát kitett magáért, a járványügyi előírásoknak megfelelve: mindenki kapott maga mellé egy asztalkát, rajta mécsessel, pohárral, egyszemélyes borosüveggel (ergó: ne akaródzzék mászkálni, pluszban szuszogni a szélrózsa minden irányába, hogy hol a?... és hol a?.. mint itthon pl. ebéd közben). Frankiai vörösbor, szinglibe palackozva, persze (na nem 2 dl, hanem szerintem 4 dl  volt, ahogy meg tudtam ítélni). A konfiterem is a kastélyban van, igaz, hogy nem beépített kandallóval és 7 méteres belmagassággal, mint a Kamingewölbe, de a falon kandeláberek lógnak, a kilátás mindkét oldalon egyszerűen csodálatos! Háát, ez az egész várkastély olyan idealizált germán cuccként lett felépítve, mint a középkori nagy ideálok, jól romantizálva, sok pénzzel, mutasson messziről, aziskoláját. A kastély alatt igaz, hogy középkori romok vannak, de ez az egész épület nincs 150 éves. Na ja!

Én ugye, megéreztem, hogy itt lesz valami, s az asztalra kikészítettem egy tálcára némi harapnivalót és egy pohár csókai vörösbort. Na ugye milyen ügyes vagyok, mikor koccintottak, volt mit az orruk elé emelni s a vetítővászonra nagyítani. Amúgy érdekes fíling volt, hiszen a kápolnában utoljára akkor ittam bort "munka közben", mikor úrvacsora vala. (Kaktuszt ki lehet kergetni a gondolatával is, hogy eszünk vagy iszunk. A kápolnában!...) 

Ööö... a reggeli zsolikra viszont egy kicsi tálcán be szoktam csempészni a kávét egy szeletke kenyérrel, ha már úgyis alszik ilyenkor (na meg úgyse olvassa a blogomat, hehe)....

Most viszont, hogy lejárt ez a csata is, olyan szigetlakónak érzem magam. Helyre kell pofoznom a konyhát: mintha egy lakatlan szigeten építenem kellene valami nagyon komplikált, önfenntartó kuckót, benne minden szükséges dologgal, ami a mindennapokhoz kell, de ezt egy nap alatt, mert hanem este nincs hol aludni. El lehet képzelni, mi van a itt... Alig lehet elmenni egyik felétől a másikig, ugyanis most már minden a földön van, a pakolófelületek rég elfogytak, hajaj... Szolidan terjengő szagok, minden irányba. Még azt is meg kell fejteni, mi honnét ered, aztán a kiváltó okokat sorban felszámolni... Mammamia, ezt kell ma megcsinálnom. Bozótvágás, egy nap alatt... Délben a földgömb másik felén tartok órát, arra is kéne készülnöm. Ezen a "civilizáció-elhagyta" helyen, ugyebár.

2021. október 3., vasárnap

Hatvannégyes könyv

Tisztelt kiadó, nesze, nesze, mivel nekem jövő héten erre úgyse lesz idő, agyő, orvoá, miegymás, tördelőnek betöltve a lyukon. 64 oldal lett a zöldség, de szépen el van rendezve most már a fűzfakosárban (legalábbis legutoljára még úgy láttam, korrektúrás betegség, never-ending-story). Nem-eeee?!

Hú, kurzust kell szervezni, onlány szalonképessé válni, három napon keresztül, holnap a megbeszélés-szessön, én meg lehet, hogy ma már nem dolgozom semmit, hanem vacsorázni fogok oszt kész, pápá.

Ahhoz képest, hogy reggel 10.30-kor már kiborítottam a bilit annak, aki éppen kiviselte magát a közvetlen közelemben, ami nem is nehéz, tekintve hogy rajtam kívül négyen fityegnek itt nonstop, egészen jól haladtam, de ami sok, az sok. Mára kampec a melónak.