Ez az a mindenkori reggeli pillanat, amikor telisteletervvel olyan élhetőnek, teljesnek és boldognak tűnik az egész nap, sőt még az előttem álló három is (pedig ha a hétvégére gondolok, akkor abból legnagyobb jóindulattal is kettőt lehetne ide számolni, sőt, a liturgikus énem aszongya, egy éjszakát máris megettünk belőle).
Hatalmas a rumli, nem csak a konyhában, hanem az egész házban, sőt, a tegnapi eső láthatóan elkezdte erjeszteni a nem összeszedett leveleket - háát, a kerttakarítás önmaga felvenne egy teljes napot vagy akár kettőt, ezt fájó szívvel most ejtem, azonnal.
Fejemben készül a schedula erre a fél napra, míg a kicsi csőrikék ahajt az öregeknél vannak. A gond csak az, hogy egyik oldalról korrektúráznivaló (ijjjen szép időben, mikor most igenis süt a nap, de a meló tényleg vár, böee), másik oldalról benti rumli, harmadik oldalról kinti rumli, nagy rumli a fejemben amit ugye, lehetőségeimhez mérten, megpróbálok vagy ignorálni, vagy letagadni (ööö). Vagy rápakolni a napi reményteljes terveimet, na ezek igen érdekesen szoktak alakulni, mikor a máz lekopik és kibújik a valóság.
Tetézi mindezt köv. dilemma, kérem szépen, merthogy: tegnap, amíg Cruella dupla szerb órán szedett engem darabokra, ezek a gaz ficzkok elrendezték a lányos szobát (N.B. az apjukkal együtt, akit ezennel megtépni se lehet miatta), s a mindenkori egyezség úgy szól, hogy addig az életben nem lesz baba ruhásszekrény (aszoknak! abbarbiknak!), amíg nem lesz elrendezve TELJESEN a szoba és nem lesz felszabadítva a könyvespolcon egy egész kockarekesz. Na tessék! (Nnnem, nnem ma lesz ez, bármennyire is nagy a késztetés, a meglepetést kihagyjuk - majd együtt, mikor úgyis itt van mindenki és úgysem hagynának korrektúrázni).
Holnap reggel jön vissza a társaság, persze reggeli misére, utána ebéd (főzni is kell, de háziasszonyság vasárnap nálam nem fungál, mert mindenek előtt reggel 6.30-kor zsolozsma - haddlám, mennyire lesz régimódi, azaz hosszú).
Milyen szépen süt a nap. Kellene járni egyet, gyűjteni termést az adventi koszorúra, ami egyelőre még csak gyertyából és semmiből áll...
(S mivel ez egy befejezetlen történet, a folytatást én is kíváncsian várom, haha.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése