... és nyamm.
Rövid pórázzal megy az ajándékvásár, de akkor már inkább hozok, mintsem veszek. Kaptam jándékba négy szicíliai mandorlasütit. Egy ötödiket is persze, de azt még a helyszínen megettem és a csomagolójába gyűjtöttem etnahamut. Ez a szuvenyír otthonra, hejj! Külön becsben van egy tángyéron a kávéfőző tetején, persze az átlátszó cellofányban, hogy ne porosodjék. Hamupipőke nem akarná aztán szétválogatni...
Az éjszakázást sokkal jobban bírtam, mint gondoltam, legalábbis a milánói reptéren 3 darabban aludtam a széken 3 órát és estig nyomtam az iramot. Nem rossz. A számítógép kábele sokkal gyengébben teljesített, pedig nincs még egy éves: ő reggel azt mondta, hogy helló vulkanland, úgyhogy cssss, elkezdett füstölni, tehát seperc kitéptem, először a gépemből, aztán a konnektorból... Kell valahonnét egy ilyen csatlakozó bizbasz, de hogy ennyi veszteséggel megúsztam az egész szicíliai bulit, ez nagy szó. Előtte egy héttel még dübörgött a füst a kráterből és derékig úszott minden a főtéren. Egy biztos, ezek nem agybajosak. Három nap után már nagyon nem akaródzott több hamut nyomni a tüdőmbe, úgyhogy ciao. Ecco dottoressa: siker a nádasba! ;-) Új szekciót mégsem indítunk Szerbiában, hiába kapacitáltak a ti. uraságok, ezek a dolgok nálunkfelé nem így működnek. Na. Mosógép időközben megreperálva, a hamut kimostam a hajamból, mosnivalóhegyeket minimalizáltam a fürdőben, most meg leléptünk Kaktusszal kicsit a szomszédbe, szombat reggelig szünetelünk-féle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése