Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. szeptember 18., vasárnap

Itt van már megint, itt van újra, brrr

Minden egyszerre akar lenni és a dolgok itt ne, egymáson gyúródnak, mint a csomafalvi emberek a buszon.

A fontossági sorrend sehogy nem akar működni, mert elvileg ugye egy dolog lenne a csúcson, de egyiket se lehet befejezni azok közül, amik itt bombáznak engem:

  • holnap a polgármester elé akarom önteni a jövőre tervezett egyházzenei fesztivál és konferencia programját, ezt át kellene írni arról a ficujkáról, amit egyrészt nem találok, de még nem is teljes a szöveg se, ami - háhá, még nem került elő
  • a szekrényeket persze hogy nem sikerült elrendezni hétvégén... sovány vigasz hogy három zsáknyi (!) ruhát már összeszedtem a karitatív csomagba, és a gyermekek szekrénye kizárólag aktuális holmikkal van tele, de még mindig nem lehet közlekedni ebben a házban, mindjárt sikoltok
  • holnap kóruspróba, kottákat kell szervezni, hangfájlokat feltölteni a csoportba, amik még nincsenek kikeresve, előkészítve, n.b. az egyik tagnak semmi kottája nincs, paksamétát-mappát kell neki gyártani
  • pesti konfira pénteken úgy kellene elmenni, hogy az azt követő héten már StF protokoll lesz, mikor fogom összeállítani a tanterveimet, ha már most kiesnek ezek a fél hetek?
  • okt. első hétvégéje schwanbergi kolostorban, második hétvége már élesben StF-ban, de nem vagyok beszarva, nem és nem én rém nyugodt vagyok, hát persze, Mrs. Keatingnek mindig van egy ikszedik forgatókönyve, minden esetre.

Á, semmi különös. Találkoztam a gimis igazgatónővel a napokban, aki 2 perc alatt máris felhúzott, de én kultúrlény vagyok és békében mosolyogtam, no de már hazafelé jövet felhördült bennem az egész rendszerellenesség, ami sehogy se akar csitulni, és most kontrasztnak megnéztem egy darabkát a Holt költők társaságából... Mintha ez lenne a legfontosabb, ugyebár :-D Esne az egész határidős napló a pöcegödörbe, ráadásul mivel hétvégén is teljes gőzzel dolgoztam, sőt még misét is játszottam, ma du. teljesen kibukva a sok hajnali kelés után, elaludtam... és, auuu! zokniban se melegedett át a lábam a paplan alatt, hát ez már ősz a javából, vacogás-szemeszter beindult. Azt az iskoláját!...

2022. szeptember 5., hétfő

Hannoveri ismeretség

Kedves Csőrike!

Hálásan köszönöm az igazán értékes anyagot. Amit az első este beszéltünk, annyira belém ivódott, hogy aznap éjjel többször is felkeltem, hogy leírjam a füzetembe a gondolataimat. Bár nem sokat aludtam akkor éjjel, hálás vagyok neked ezért az álmatlan időért.

Az agyam hátsó részébe elraktároztam, hogy igen, nálad gregorián órákat lehet venni, éppen emésztgetem.

Gond nélküli utazást kívánok és sok sikert StF-ba, az előtted álló tanításhoz!

Fukutaro


(Elküldtem Kaktusznak is, lám féltékeny lesz-e. Aszongya, nem tudja, most nő-e vagy férfi?? de abban biztos, hogy levettem ezt a valakit a lábáról. Piszok ez a Kaktusz na, még csak nem is akar féltékeny lenni. Görrr-görrr, az anyja manókáját! Neki, hát.)

Kastélyban

Hannoverben nagyon puccos minimalista lakosztályom volt két napig, agyonkényeztetett szintű büfével, ami sajnos drága is volt, de legalább két nap alatt lejárt a dolog. Ez a gregó konfi mindenesetre nagyon tanulságos volt, még akkor is, ha történetesen nem adtam elő semmit. Németországban sajnos hasonló a helyzet, sorra szűnnek meg a gregó master szakok, szörnyű... most már csak Regensburgban és Münchenben van, slussz. Essenben tisztára ugyanaz, de pepitában, tanár jövőben nyugdíjba megy, szak megszűnik. Münster is kilőve, dettó ugyanez a forgatókönyv, még a tavaly. Jajj. Szóval tettem tiszteletemet, csüssz, hátha becsorog néhány magándiák a következő időre, mert eléggé riasztóan kezd kinézni az általános anyagi helyzet(em)/(ünk).

Most éppen Frankfurtban egy kastélyban töltöm a két konfi közötti két és fél napot. De ezt a kosztot és kvártélyt a helybeli diakonisszáknál le is fogom szolgálni, ahajt mint a népmesében, vagyis tartok egy gregó vörksopot nekik. Aztán szerdán irány Mainz, himnológiai konfi, ott inkább csak gyűlök a többiekkel együtt, készülve a jövő évi kelet-európai konfira, de azt már szerencsére fizetik, szőröstől-bőröstől, utazással együtt. Egy kis galéria:


Van, ahol még a hátsó udvarra is szökőkutat csinálnak. Igaz, hogy nem folyik a víz benne, de azért mégis... a sarokban lent a nyitott ajtó mögötti vendégszobában lakom.
Egy igazán gyönyörű csempézett kagyló, legalább 130 éves lehet, sacc.
Itt a párja, ez nem kagyló, hanem egy fülke, ahová becsempésztek utólag egy tükröt, hogy gond nélkül lehessen szelfizni benne.
Kovácsoltvas. Rózsákkal, basszus, volt mit kalapálni rajta.
Hát még az intarziás márványpadló rózsáin. Ilyet se láttam még.

Szóval sétáltam egy nagyot a parkban, a templomban, mivel nyitva volt, énekeltem egy kör gregoriánt. Persze, a kertészapáca besuttyant és utána leakasztott, de lényeg, hogy tetszett neki. Itt egy angyal a templomból:


 

Aztán visszamentem a szobámba, elrendeztem a cuccaimat meg ilyenek. 

Kis számadás az elmúlt hetekről:

Az utolsó fizumból vettem egy szemüveget és maradt kb. 60 eurónyi pénz (amit de facto nyomban beleolvasztottam a gyerekek tanfelszerelésbe és 3 napi kajába). Szóval nem akarok itt rinyálni, de ha ilyen szépen halad a pedagógusi szakma leépítése - azokban az országokban, ahol én mozgok, sajnos kivétel nélkül mindenütt - , akkor vagy felkopik az állunk, vagy meg kell tanulni a vasszegből is muzsikát facsarni. Ami még fizetős is. Igen, nekem fizetős, ne mindig csak én perkáljak másnak, másért eccetera. Már ha nem tanulom ki a villanyszerelői szakmát. Pölö.

2022. augusztus 21., vasárnap

A másik Athén

Nem hagyhattam annyiban a lepattant "arisztotelészi" benyomásaimat, úgyhogy ma, azaz vasárnap felöltöztem földig érő ruhába, fejemre tettem egy leheletvékony kendőt és bementem egy nagy templomba. Nem csalt az  orrom, elsőosztályú muzsika volt, ráadásul élőben, egy basszus és egy tenor, de nem túlzok, mennyei volt. A pománát ezúttal kihagytam, mégiscsak koronás otthon a családom, izé. Ez a zenei élmény egész napomra adott egy jó löketet. Kicsit alábbhagyott a finnyázásom, hogy itt mekkora kosz van és úgy egyáltalán, büdösek és retkesek az utcák és rajtuk majdnem mindenki, de tényleg majdnem...

Mire végeztem a prezivel és ppt-vel, szépen beesteledett-forma. Hát akkor nekikerekedtem, mindjárt harminc éve, hogy utoljára tengeren voltam. Ilyen nincs, hogy végig konfizok, aztán elhúzom a csíkot szombaton. Szóval, két metróállomás, aztán ott a villamos végállomása, azzal ki lehet menni a tengerpartra, juhéj! Fel is kerekedtem, a villamos 40 percet megy az első kijáratig. Hát, már az első megállónál kezdett változni a világ odakint. Hja, egyre közelebb kerültünk a turistacsali részhez, világos. Éppen egy magyar család ült velem szemben, na velük el lehetett beszélgetni a budapesti kiesett tűzijátékról meg sok másról, kicsi a világ! Mikor leszálltam, csak egy leándert kerültem meg és ott volt egy nattyon elegáncs hely, ahol a pincér hajlongva azt mondta nekem, Madám, parancsoljon arra menni egyenesen, mert arra van a tengerpart!... és én még ilyent nem láttam, de az utolsó asztal és a lampionja majdnem beleértek már a vízbe. WTF. Majdnem elröhögtem magam, mert már koromsötét volt. Eszembe jutott a navigációs maca, mikor anno a szántóföldön azt mondta nekünk: Menj tovább egyenesen! (és ott volt a patak, híd nem volt rajta).

Szóval tengeri noktürn vala a javából. Szedtem három kavicsot a három leánkának szuvenyírbe. És vizes lett a szoknyám alja, de egye fene. Olyan jól esett a séta! A víz meleg volt és tengerszagú! holnapig tudnám szagolgatni, de persze hazajöttem vacsorázni meg ilyenek. Holnap mégiscsak előadásom lesz.



2022. augusztus 20., szombat

Másodszor már angolul

Volt némi meglepetés az elmúlt 24 órában. Itt a táblákon először minden görögül van, aztán utána angolul is, potty. (Mint odahaza - csak itt egy fokkal értelmesebb. Mivelhogy Szerbiában ugyanaz a szöveg van kétszer: a cirill után következik latinicákkal is, szóval a szerbek annyira nem inspiráltak, hogy egyszerre két nyelvet dobjanak elém.)

1. Athénban "csak" 36 fok van. Belgrádban 39-40 között elszállt az agyam, még órák múlva is 33 volt, pedig már akkor be is sötétedett, igaz, eleinte csak viharfelhőktől, de akkor is. Olyan este nyolckor még miiindig harminc, basszus... Boxing my body.

2. Kedves családom nagyrésze egy kovidon pendült (mialatt én elhúztam a csíkot ugyebár arra a konfira, amelyre még nem készítettem el az előadásomat). Legnagyobb csőrikémet és apósomat kivéve az egész banda belésuttyant. Family extended.

3. A szállásom felé harcias gyaloglás következett, mondván, "közel van". A hősluttyon át csak azt láttam, hogy először Ariszto... miafranc, Arisztotelész utcán kellett végigmenni, na ennek a közepén ott voltak a drogosak és/vagy kurvák, príma, mi jöhet még, aztán belement Arisztotelész Szókrátészbe, hát komolyan, majdnem nekiálltam hangosan röhögni, de aztán inkább csak nyehegtem a locsogóvá izzadt motyókám alatt (amúgy még egy útkereszteződés, és láttam, hogy Szofoklész a következő, de komolyan, ilyen lepattant negyedben, nemááá...) Meeting Athens.

2022. augusztus 15., hétfő

Fesztivál(ka)

Nagyon menő esemény (és hely) lehet az a malom és környéke, ahajt félórára kocsival NLM-tól, ha még a Kocsmaturista is direkt odament, ahol én is jártam a múlt héten, kérem szépen:

https://www.facebook.com/stories/1652964621419186/UzpfSVNDOjYzODc2NzU3NzMzOTA0OA==/?bucket_count=9&source=story_tray

https://www.facebook.com/search/top?q=kocsmaturista

Bár én most nem tudok ilyen sátoros-bulis életet élni (és valljuk be, kezdek belőle kiöregedni, mivel ha választani kéne, én bármikor elcserélném a sátort egy deszkakulipintyóval), a keresztfiamékat azért nemcsak megnéztem, hanem jót buliztam rá. Nekem kérem szépen, múltam van, anno a félszigeten eltörött az egyik csigolyám sarka, mikor feldobtak a levegőbe és rosszul landoltam (de azért az is nagyon jó buli volt, hejj). Naszóval, malmos koncert: kérdem én, mikor kevernék össze mások ilyen jól a Rage Against the Machine-t Iron Maidennel, kurtautcás csomagolásban - nekem?? szóval mondanom se kell, a fesztivál kapujában egy másodikos gimis. Attól gyorsan megkérdeztem, merre van a színpad, ahová igyekszem, el is mondta hamar. Bent a sötééét tömegben még csatlakoztak a cucchoz, egy elsős (mellettem sápadt az első sorban a bulimra, naná), a koncert végén egy volt végzős gimis, másik kettővel: Jó estét, Tanárnő! (!!!!......). Príma. Ez a tanítás megöli a medvét, pedig csak öt és fél hónapig csináltam velük. Halálra röhögtem magam, de már a kocsiban hazafelé, hogy milyen feszélyezettek voltak szegénykék. :-D :-D


 

2022. augusztus 10., szerda

Az osztályban

Khm... az egyéni elhatározás mind szép és jó, de két nap alatt az 1000 km vezetéstől elcsigázva, mikor végre hazaértem és körbenéztem, ERRŐL


 

eszembe jut néhány klasszikus csíkos rabruhás rajzolt figura gyerekkoromból, akik vasláncon húzták maguk után a vasgolyót, nehogy meglógjanak közben a kényszermunkából.

Háát... Ezekkel az osztálytársakkal kell haladni, objektív okokból kkifolyólag nem tehetem át magam másik osztályba. Próbáld húzni a vasgolyódat bmeg bmeg!

2022. augusztus 8., hétfő

Mert a diák nem fog változni csak úgy

A panzióban két hindu szerzetes, Kaktusz a lustiszobában, én a teraszajtón át a csigalépcsőn közlekedek és a szobám most már tényleg cella a javából, még a kávémat is itt főztem a reggel.

Folytatjuk az önismereti tréning után az életünket, a nagy átrendezés máris elkezdődött, elvileg ugye. Ha a nap még fél napnyival hosszabb lenne, talán én is beérnééém a kullogó önmagamat, minden téren...

Életem a rend utáni vágy, amit nem érek el sose. A rend eléggé bonyolultan áll a fejemben (mint vágy), sokrétű, nem tapintható. A fejem, az igen, de ezzel nem sokra megyek.

Okos stratégiát kellene kiötölni olyanféleképpen, hogy legalább a dolgoknak - itt a kézzel fogható kategóriára gondolok - helyük legyen itt a házban. Hely és hely, amit okosan, funkcionálisan kiválasztok és kivitelezek, tekintettel a kóros feledékenységemre. Eddig és netovább, mondta Csipike, hát én is a tegnap, mikor észrevettem, hogy bent felejtettem a vasalót a konnektorban, jááj de kiakasztott. Ebben a katasztrófa áramárban, egyrészt, másrészt meg szerencsém van, hogy egy okos vasaló és ha öt percig nem mozgatják, elkezd pislogni a lámpája ergo kikapcsol. De úgyis, feledékenység életveszélyes szinten diagnosztizálva, úgyhogy azt hiszem itt a pont, tenni kell valamit, de azonnal.

1. okos hely a dolgoknak, helykihasználás, ergonómia stb. szempontjából

2. NA DE jól látható hely vagy szamárvezető kell, amibe önkéntelenül naponta belebotlok, mert ha a tanulás nem megy, először a módszeren kell változtatni (höhö, beteg pedagógus a családban), a tanulón változtatni mint olyan, eléggé kemény dió (eez az agybeteg diák?...), most ez is én vagyok ugye. És ha én vagyok a magam diákja, akkor mese habbal, hogy csak úgy üresben megváltozok és megszűnik a feledékenység és azz ebből adódó szétszórtság, asszem ezzel elértem a realitás küszöbét. Magamon viszont mindenféle módszert kikísérletezhetek, nem?... Nos, ha csak közlekedek és tízszer látom a konyhában, hogy mi van az üvegszekrényben, akkor tutira megjegyzem. Most is tudom fejből, mi van a pult feletti részben: soha nem használt edények, teáskészlet meg ilyenek. Hát, kár volt odarakni őket és ezekkel a vackokkal terhelnem az érzékeny memóriámat. A vitrinből egyedül a pálinka az, amit naponta használunk és jó, hogy tudjuk a helyét. Tehát a csészék helyére felcímkézett mappák kéne, hogy kerüljenek, ilyenekkel: születési anyakönyvek, munkaszerződések, szakmai önéletrajzok, fontos befizetések. Csészék mehetnének egy dobozba a francba, azokra asszem kár pazarolnom a memóriámat. A szobámban a könyvesszekrényem ilyen téren rremekül működik, üveges ajtó van mindenütt, mint valami orvosi rendelőben, nem is keresek abban a szekrényben soha semmit, mert mindent tudok, hogy hol van. Tehát a ház összes vitrines részét átrendezem, a polcok a betennivaló után fognk igazodni. Lesz itt haddelhadd.

3. a dolgok után jönnek az események vagy más izé, hogy ott rendet tegyek, hááát... ezt lehet, hogy az életben nem érem el, de hátha könnyebben fog menni, ha már az 1. és 2. valamelyest abszolválva van (tanári hipotézis az új stratégiai terv elején!! :-D )

Kíváncsian várom a fejleményeket, naná. Ma elvileg StF-ba megyünk legnagyobb Csőrikémmel, ha az autó akkumulátora addigra meggyógyul, ha nem, csak holnap vagy izé, de addig is őrlöm egy kicsit ezt az új dolgot a fejemben. Hmmm.

2022. július 25., hétfő

Életem egy tök

A legalsó levele elszáradt, lassan szétmállik. Elvileg szervestrágya-fészekbe ültették még az elején, fene tudja, mi maradt belőle.

Van neki állandóan levele, virágzik, hol van termés, hol nincs. Eső, mondhatni, semmi.

Nőnek a golden tököcskék. Valamikor csak megnőnek. Valamit csak csinál ez az istenadta természet, benne ezzel a tökkel.

Most éppen nyakon lett öntve ez az egész, egy cseberrel. Becsapjuk magunkat, hogy van víz.



2022. július 20., szerda

Perpéta, semper mobila

Kb. akkor írom a fejemben a bejegyzést, mikor lejár a reggeli zsoli, aztán ahelyett, hogy lepötyögném a motoszkát, bekap a pörgőgép. Alig lesz kész az ebéd, amit nagyjából pólóban és bugyiban főzök - miután ledobtam a városi nadrágomat -, hogy tudjak mozogni, dehogy emelet... (Ja igen, most se hoztam le idejében a főző rövidnadrágomat, konstat. Valamint, hogy a bejegyzésnek is fuccs.)

Kb. akkor írom a bejegyzést, mikor a városban kétfelé kell szaladni, úgy fél percig születik ott bent valami, amíg nyisszanok elfelé a naracssárga sisakomban. Le kellene írni ugye rendesből is, de mire megérkezem, már nem lehet, mégannyira se, azaz még fejben se marad rá több idő. Pedig ott van. Vagyis volt, a biciklin legalábbis.

Kábé este már jól is jönne az a bejegyzés a lelkemnek, amit egész nap nem sikerült leírnom, sőt. Mostanra az elejéből egy jó adagot elfelejtettem, na ja. De a végén ez és ez úgyse lett volna meg reggeliben, nem? Beérett, há?...

Ja persze. Valahogy becihelődök az ágyba, éjfél múlt éppen. Holnap ötkor már megint kelés, különben fuccs a projekttervezetnek és a fordításnak is. Hiszen holnap is van nap. Elvileg.

2022. június 23., csütörtök

Másik idus, másik tombeau

Pörögnek az események, hétfőn StF, kedden túlélés, szerdán fogműtét. Közben jegyek lezárása, bizonyítványosztás (hangjegy-sütik stb.), interaktív misz-masz.

Azt hiszem, nem fogom bevárni az első fizetésemet ősszel. Ha nem jön nemsokára a felmentő sereg a házamba, így vagy úgy, de repítem szélnek a háztartást. A gyerekek szobájával kezdem. Bár ha most elnézem, már most olyan, mintha bombatalálat érte volna.... Szóval kicsit tanácstalan vagyok, de egyelőre annyi biztos, hogy valami nagyon radikális döntés lesz. Mindent repítek, az a legbiztosabb!....

Eszembe jutnak a gyász-melankóliába burkolt, valaki emlékének szentelt valami zeneművek siserehada, abból is Ravelnek a Pavane-ja, meg annak a billentyűs Couperin-nek szentelt valami.... egyik szebb, mint a másik. És az a közös bennük, hogy mindegyik fájdalmas.

Igen, ősszel lesz munkám StF-ban. Rőtmalacot központilag annyira nyugdíjba dugták (auuu!!!!), hogy eközben az újonnan választott rektor és a többi főurak meg is szüntették sutyiban a gregorián master szakot, azt, amiért fél világot adtam volna anno, és amiért odamentem StF-ba, pont arra az egyetemre és pont akkor. Még nem világos, hogy miként fogják beleolvasztani az általános egyházzene-masterbe, de hogy kilőtték a tantervből a paleográfiával együtt, ettől egyszerűen szó nélkül maradtam. Előtérben a teljes leépítés, osztrák módra. Tehát itt leszek egy darabig, bába annál a csecsemőnél, akire a halál vár. EZT kell most beszüntetni, a több évtizeden át épített szakkönyvtárával együtt, ahová a világ összes tájáról jöttek kutatni!... így kell kihúzni a széket, az utolsót a fenekem alól (nekem pontosan olyan diplomám van és a doktori is egyházzenetudományi téma volt) s egyáltalán azok alól, akik erre a világszinten emelt színvonalú szakra felvételiztek volna. EZT kell csinálni a teljhatalmú politikus seggeknek, akiknek gőzük nincs, mi a már meglévő emelt szintű szak, amiért mások oda szoktak zarándokolni!!! Merthogy a rektor kémia(!) szakos. Ja, kicsit tud harmonikázni. És nem szereti az egyházzenét, tehát ő átszervez, most és egymaga, és ezt neki szabad és lehet.

Ma van az utolsó napom a suliban. Emelem kalapom nemsokára.

2022. június 15., szerda

Kergehét idusa

Ez a hét egyszerűen megbolondult. Minden napra jutott egy adag döbbenet, amiből egy évben is elég egy.

Hétfőn nem értem rá sokat foglalkozni ásással és társaival, mert ügyeket mentem (volna) intézni délelőtt, aztán hirtelen beleszólt a bölcsességfogam a dolgokba. Úgyhogy a könyvelőtől - ahol végül hiába szerencsétlenkedtünk a kasszagéppel -, a bank helyett egyenesen a fogorvosnál kötöttem ki, de addigra már az állam csúcsában is bölcsességfogat éreztem. Ezzel a geci foggal akkor van a legjobb dolga az embernek, ha békén hagyja ergo nem lehet érezni, hogy van. Nos, jövő szerdára kaptam időpontot, nyiszitelős műtét lesz, addig marad az antibiotikum öt napig. Ki a fenét érdekelte, hogy aznap tantestületi gyűlés meg miegymás?... fene egye az egészet. Csak akkor kezdett lassan múlni a jojó, hogy hazaértem és bevettem az első adag gyógyszert.

Kedd. Mivel nemsokára ballagás lesz, ahol fellép az a gimikórus, amelyiknek a munkáját a mindenkori rendszerhiba szabotálja hétről hétre plusz egy énekes szólista, akinek Kaktusz fogja nyomni a zongorakísértet, ezért reggel gyorsan összeszedtem magam és besuhantam a suliba hogy próba gyanánt kiszedjem a leányzót (szintén gimi, kicigánykodtam a magyartanárnőtől, aki még ma is savanyú uborka arcát mutatja felém), be az autóba, haza a hangszerhez (!), közben feldörömböltem Kaktuszt, az is kómában olyan zagyván játszott hogy csak ráztam a fejem, hát na, ez nem a mi napunk. De már akkor le voltam taglózva, mert nem fogtam fel, mi a francot keres hirtelenjében az a gyászjelentő a gimi ajtaján, egyre csak őröltem... a temetés tegnap délután volt. A hétfői tantestületi gyűlésen ugye már megszervezték a temetést, én ebbe csak később csatlakoztam, de agyilag még az este se értettem, és most se értem ezt a gyilkos világot. Most hétvégén elvesztettük a kollégánkat és jó barátunkat, ráadásul az énekes diákom és oszlopos Cor Jesu kórustagom férjét, ezt nem értettem sehogy se, miért ez a rossz álom, amiből nem lehet felébredni?! A név stimmel, fekete zászló az épületen, és nem lehet az apja, mert csak 37 éves.... A halál pontos oka a jegyzőkönyv szerint: tüdőelégtelenség és bordatörés. A toronyház tetejéről zuhant le hajnalban. (Magától? Segítséggel?.... Egy hete találkoztunk, kutya baja nem volt!!!) Aztán a temetésen egy csomó jóbarát, egyetemi társak, más lovász barátnők... nem a NLM piaci közönsége, hogy enyhén szóljak, mindenféle underground figura a nagyvárosokból, és ők is azért mentek oda, mint én, és a nyitott koporsó, és akkor éreztem, na most vágták ki ezt a rövidfilmet az agyamból, hogy egyszer csak az apja és még négy másik férfi húzott egyet a nadrágszíjon és rázendített valami pravoszláv miatyánkra... komolyan mondom, autóval vittek és hoztak, be is ittam volna a pálinkából, ha nem lenne előlátva az a q antibiotikum a pofámnak. Baratina jól tartja magát, viszonylag, de kérdés, mihez képest?... Végre lepotyogtak a vendégek a hátáról és hozzánk ült, látszott, hogy jólesik neki az asztaltársaság... úgyhogy a torról jó későre értem haza, romokban kábé. Az igazgató persze azóta is lapít, de ha tényleg öngyilkosság, akkor igenis tehet róla ez az egész intézmény, lapáttal tett rá, hogy odalett a finom lelkű, a világ problémáira érzékenyen reagáló, segítőkész, humoros, megbízható, kedves kollégánk és jó barátunk.

Szerda. Ma reggel kevéssel 7 óra után betöltötte Legnagyobb Csőrikém a 13. évét. Az első óra: polgári! de nulladikban, azaz 7-kor kezdődik! na príma. Felkeltem 5-kor, 6-ra kész lett a tortának álcázott tálbafőtt. Ideje van a halálnak és a születésnek. (bár a polgári óra ellopta a pontos ünneplést) Tegnap este már semmihez nem volt erőm, csak Meister Eckardt prédikációjához, annak is csak az egyik darabját sikerült elolvasnom. Még mindig M jár az eszemben, hogy amit elkezdett, illene befejezni. A rengeteg dalszövege, amit együtt akartunk megzenésíteni a nyáron, hármasban előadni!... még soha nem írtam szerb nyelvű szövegre semmit. Nyehh. Nagyon jól jött persze a mai hajnali kelés, még most is zombi vagyok, és még hátravan a főpróba a gimiben az idegbeteg igazgató jelenlétében, akit igyekszem a helyzethez képest széles ívben semlegesíteni az agyamban.

Csak már kerüljek ki ebből az iskolából!

2022. június 9., csütörtök

Kukucska a komposztból

A projektek kicsit módosultak, én pedig igyekszem tartani azt a szintet, amit inkább lefelé kellene tolni. Nem a koleszterinre és effélékre, hanem inkább az idegkimerülés alsó szintjére gondoltam.

Igazából júniustól gondoltam lepakolni egy adagot az építődarum talpából, de áldom az eszemet, hogy mégiscsak:

  • május közepe óta nem tartok egyelőre több énekórát itthon
  • nem viszek kórust Kolozsvárra, kihagyom a próbákkal járó szükségtelen stresszeket a nagy büdös "vajon"-ért
  • egyelőre nem megyek sehová kimenősbe, mert a Módzsóban is csak végigbőgtem a Hobó-koncertet, és még sörösüveg se volt a kezemben, másik Mo, félek tőled, pedagógusok alatt fa elvágva, háború s diktatúra és mármegint, tádámm
  • nem játszok egyelőre misét (ez a kettő helyettesítés is csak elvette az időmet és erőmet egyébtől, ráadásul a koncentráció-kiesésem miatt bődületes lebőgés volt mind2, brrr)
  • elvállaltam a belgrádi koncertet egy színvonalas fesztiválon, ez a koncertsiker adott némi erőt
  • egy részét megmunkáltam a kurva 12 szekérnyi termőföldnek, egyedül, gép nélkül - hát, ma elnéztem csendben a gimis kajakozó diákomat, néé, nekem is ugyanolyan dudorok vannak a karom hosszán (kérdés, vajon ő mit gondolhatott, mikor az enyémeket meglátta?... hhhö)
  • persze van, hogy nyafogok, de naponta 2x felnyomom a bicajt az emelkedőn a napi földtúrásom mellé. Na valószínű ettől van, hogy fizikailag fittnek érzem magam a lelki és mentális fáradtság mellé

Kell ide egy Rézi és egy Afréd, mint az apácáknál anno. Egyszerűen nem tudom élni az életemet úgy, ahogyan szeretném, a maradék erőm belefolyik ebbe a komposztba. Szétszórt vagyok nagyon, és egy fasza família és a q háztartás is csak rátesz egy lapáttal a napi diszkomfortomra. Ráadásul nem tudok leköszönni sehová, mert anyósomék éppen kezdenek még hülyébben viselkedni, mint eddig, én pedig nem akarom rájuk sózni hosszabb időre a gyerekeimet.

Csak járjon már le ez a tanév. Majd csak kialszom magam egyszer és utána kidobom a háznak legalább a felét. Hogy felszusszanjak végre.