Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. szeptember 28., szerda

Fél szabad nap itthon

Emeritusz Rőtmalacnak péntek este lesz a búcsúelőadása. Aztán a fogadás utána. A Barocksaalban. Muramista, muramista, vajon mi lehet a dresszkód ehhez a nemtomhány csillagos estéhez... mivel se püspök, se apáca nem vagyok, inkább civilben megyek. Talán valami színes vastag harisnyában, vékony bársony anyagú holmiban. Sötétben, de színesben. (mosógép bedurrantva) Oblátajelvény jól látható helyen, plusz más, oxidált ezüst ékszer. Hha.

2022. szeptember 20., kedd

Hasztalan, esélytelen etc....

Lett hét (!) zsák elvinni való ruha. És még mindig nem látszik, hogy felszabadult volna az a rengeteg hely, hogy tudnánk már közlekedni... Ebben a házban a büdös életben nem lesz rend.

2022. szeptember 19., hétfő

Csőtörés

Nem, ez most nem túlzás, hogy annyi dolgom van, mint egy csőtörés.

8.45-kor már szépen kisminkelve álltam a tükörben, de akkor leesett a nyakláncomról az oblátajelvényem, egyenesen a tusolókád alá. Ó, hát ügyes vagyok, én ne lennék?... Naszóval. Igaz, hogy a fürdőben nincs hosszú nyelű fakanál, de van valami ablakpucoló bot, na azzal benyúlok... s ahogy a botot elvettem a helyéről, valószínűleg megadtam a kegyelemdöfést a falból kiálló csőnek, spíííírrccc.... mire megtaláltam az elzárócsapot, ujjnyi víz állt a fürdőben, ahol ugyebár nincs padlószifon meg ilyenek. Szerencsére VAN küszöb, nyugtáztam maradék agyammal.

Így örüljön az ember, hogy a hangfájlok fel vannak töltve, és a polgármesternek már előre ki van nyomtatva a cucc! (ezeket csináltam fél éjjel, valószínű azért esett ki a kezemből a jelvényem, mert üdék és frissek a reflexeim). De jó, hogy végre elérek, most az egyszer!! háhá. 9-re van időpontom a városházára. 8.51 és itt állok a vízben.

A dolognak egy pozitívuma, kétségkívül, hogy ha tíz perccel azután történik a legnagyobb csőrikémmel ugyanez, egy óra alatt már az alsó szintre is lezongorázott volna a víz, mint a köleskása meséjében. Úgyhogy inkább mázlinak veszem, hogy átestünk rajta s ennyivel megúsztuk. A polgármester meg nem orrolt rám egyáltalán, hiszen még bent volt az előző és vártam öt percet. Szóval érdemes volt előbb feltakarítani és csak utána indulni.... Huhh!

2022. szeptember 18., vasárnap

Itt van már megint, itt van újra, brrr

Minden egyszerre akar lenni és a dolgok itt ne, egymáson gyúródnak, mint a csomafalvi emberek a buszon.

A fontossági sorrend sehogy nem akar működni, mert elvileg ugye egy dolog lenne a csúcson, de egyiket se lehet befejezni azok közül, amik itt bombáznak engem:

  • holnap a polgármester elé akarom önteni a jövőre tervezett egyházzenei fesztivál és konferencia programját, ezt át kellene írni arról a ficujkáról, amit egyrészt nem találok, de még nem is teljes a szöveg se, ami - háhá, még nem került elő
  • a szekrényeket persze hogy nem sikerült elrendezni hétvégén... sovány vigasz hogy három zsáknyi (!) ruhát már összeszedtem a karitatív csomagba, és a gyermekek szekrénye kizárólag aktuális holmikkal van tele, de még mindig nem lehet közlekedni ebben a házban, mindjárt sikoltok
  • holnap kóruspróba, kottákat kell szervezni, hangfájlokat feltölteni a csoportba, amik még nincsenek kikeresve, előkészítve, n.b. az egyik tagnak semmi kottája nincs, paksamétát-mappát kell neki gyártani
  • pesti konfira pénteken úgy kellene elmenni, hogy az azt követő héten már StF protokoll lesz, mikor fogom összeállítani a tanterveimet, ha már most kiesnek ezek a fél hetek?
  • okt. első hétvégéje schwanbergi kolostorban, második hétvége már élesben StF-ban, de nem vagyok beszarva, nem és nem én rém nyugodt vagyok, hát persze, Mrs. Keatingnek mindig van egy ikszedik forgatókönyve, minden esetre.

Á, semmi különös. Találkoztam a gimis igazgatónővel a napokban, aki 2 perc alatt máris felhúzott, de én kultúrlény vagyok és békében mosolyogtam, no de már hazafelé jövet felhördült bennem az egész rendszerellenesség, ami sehogy se akar csitulni, és most kontrasztnak megnéztem egy darabkát a Holt költők társaságából... Mintha ez lenne a legfontosabb, ugyebár :-D Esne az egész határidős napló a pöcegödörbe, ráadásul mivel hétvégén is teljes gőzzel dolgoztam, sőt még misét is játszottam, ma du. teljesen kibukva a sok hajnali kelés után, elaludtam... és, auuu! zokniban se melegedett át a lábam a paplan alatt, hát ez már ősz a javából, vacogás-szemeszter beindult. Azt az iskoláját!...

2022. szeptember 5., hétfő

Hannoveri ismeretség

Kedves Csőrike!

Hálásan köszönöm az igazán értékes anyagot. Amit az első este beszéltünk, annyira belém ivódott, hogy aznap éjjel többször is felkeltem, hogy leírjam a füzetembe a gondolataimat. Bár nem sokat aludtam akkor éjjel, hálás vagyok neked ezért az álmatlan időért.

Az agyam hátsó részébe elraktároztam, hogy igen, nálad gregorián órákat lehet venni, éppen emésztgetem.

Gond nélküli utazást kívánok és sok sikert StF-ba, az előtted álló tanításhoz!

Fukutaro


(Elküldtem Kaktusznak is, lám féltékeny lesz-e. Aszongya, nem tudja, most nő-e vagy férfi?? de abban biztos, hogy levettem ezt a valakit a lábáról. Piszok ez a Kaktusz na, még csak nem is akar féltékeny lenni. Görrr-görrr, az anyja manókáját! Neki, hát.)

Kastélyban

Hannoverben nagyon puccos minimalista lakosztályom volt két napig, agyonkényeztetett szintű büfével, ami sajnos drága is volt, de legalább két nap alatt lejárt a dolog. Ez a gregó konfi mindenesetre nagyon tanulságos volt, még akkor is, ha történetesen nem adtam elő semmit. Németországban sajnos hasonló a helyzet, sorra szűnnek meg a gregó master szakok, szörnyű... most már csak Regensburgban és Münchenben van, slussz. Essenben tisztára ugyanaz, de pepitában, tanár jövőben nyugdíjba megy, szak megszűnik. Münster is kilőve, dettó ugyanez a forgatókönyv, még a tavaly. Jajj. Szóval tettem tiszteletemet, csüssz, hátha becsorog néhány magándiák a következő időre, mert eléggé riasztóan kezd kinézni az általános anyagi helyzet(em)/(ünk).

Most éppen Frankfurtban egy kastélyban töltöm a két konfi közötti két és fél napot. De ezt a kosztot és kvártélyt a helybeli diakonisszáknál le is fogom szolgálni, ahajt mint a népmesében, vagyis tartok egy gregó vörksopot nekik. Aztán szerdán irány Mainz, himnológiai konfi, ott inkább csak gyűlök a többiekkel együtt, készülve a jövő évi kelet-európai konfira, de azt már szerencsére fizetik, szőröstől-bőröstől, utazással együtt. Egy kis galéria:


Van, ahol még a hátsó udvarra is szökőkutat csinálnak. Igaz, hogy nem folyik a víz benne, de azért mégis... a sarokban lent a nyitott ajtó mögötti vendégszobában lakom.
Egy igazán gyönyörű csempézett kagyló, legalább 130 éves lehet, sacc.
Itt a párja, ez nem kagyló, hanem egy fülke, ahová becsempésztek utólag egy tükröt, hogy gond nélkül lehessen szelfizni benne.
Kovácsoltvas. Rózsákkal, basszus, volt mit kalapálni rajta.
Hát még az intarziás márványpadló rózsáin. Ilyet se láttam még.

Szóval sétáltam egy nagyot a parkban, a templomban, mivel nyitva volt, énekeltem egy kör gregoriánt. Persze, a kertészapáca besuttyant és utána leakasztott, de lényeg, hogy tetszett neki. Itt egy angyal a templomból:


 

Aztán visszamentem a szobámba, elrendeztem a cuccaimat meg ilyenek. 

Kis számadás az elmúlt hetekről:

Az utolsó fizumból vettem egy szemüveget és maradt kb. 60 eurónyi pénz (amit de facto nyomban beleolvasztottam a gyerekek tanfelszerelésbe és 3 napi kajába). Szóval nem akarok itt rinyálni, de ha ilyen szépen halad a pedagógusi szakma leépítése - azokban az országokban, ahol én mozgok, sajnos kivétel nélkül mindenütt - , akkor vagy felkopik az állunk, vagy meg kell tanulni a vasszegből is muzsikát facsarni. Ami még fizetős is. Igen, nekem fizetős, ne mindig csak én perkáljak másnak, másért eccetera. Már ha nem tanulom ki a villanyszerelői szakmát. Pölö.

2022. augusztus 21., vasárnap

A másik Athén

Nem hagyhattam annyiban a lepattant "arisztotelészi" benyomásaimat, úgyhogy ma, azaz vasárnap felöltöztem földig érő ruhába, fejemre tettem egy leheletvékony kendőt és bementem egy nagy templomba. Nem csalt az  orrom, elsőosztályú muzsika volt, ráadásul élőben, egy basszus és egy tenor, de nem túlzok, mennyei volt. A pománát ezúttal kihagytam, mégiscsak koronás otthon a családom, izé. Ez a zenei élmény egész napomra adott egy jó löketet. Kicsit alábbhagyott a finnyázásom, hogy itt mekkora kosz van és úgy egyáltalán, büdösek és retkesek az utcák és rajtuk majdnem mindenki, de tényleg majdnem...

Mire végeztem a prezivel és ppt-vel, szépen beesteledett-forma. Hát akkor nekikerekedtem, mindjárt harminc éve, hogy utoljára tengeren voltam. Ilyen nincs, hogy végig konfizok, aztán elhúzom a csíkot szombaton. Szóval, két metróállomás, aztán ott a villamos végállomása, azzal ki lehet menni a tengerpartra, juhéj! Fel is kerekedtem, a villamos 40 percet megy az első kijáratig. Hát, már az első megállónál kezdett változni a világ odakint. Hja, egyre közelebb kerültünk a turistacsali részhez, világos. Éppen egy magyar család ült velem szemben, na velük el lehetett beszélgetni a budapesti kiesett tűzijátékról meg sok másról, kicsi a világ! Mikor leszálltam, csak egy leándert kerültem meg és ott volt egy nattyon elegáncs hely, ahol a pincér hajlongva azt mondta nekem, Madám, parancsoljon arra menni egyenesen, mert arra van a tengerpart!... és én még ilyent nem láttam, de az utolsó asztal és a lampionja majdnem beleértek már a vízbe. WTF. Majdnem elröhögtem magam, mert már koromsötét volt. Eszembe jutott a navigációs maca, mikor anno a szántóföldön azt mondta nekünk: Menj tovább egyenesen! (és ott volt a patak, híd nem volt rajta).

Szóval tengeri noktürn vala a javából. Szedtem három kavicsot a három leánkának szuvenyírbe. És vizes lett a szoknyám alja, de egye fene. Olyan jól esett a séta! A víz meleg volt és tengerszagú! holnapig tudnám szagolgatni, de persze hazajöttem vacsorázni meg ilyenek. Holnap mégiscsak előadásom lesz.



2022. augusztus 20., szombat

Másodszor már angolul

Volt némi meglepetés az elmúlt 24 órában. Itt a táblákon először minden görögül van, aztán utána angolul is, potty. (Mint odahaza - csak itt egy fokkal értelmesebb. Mivelhogy Szerbiában ugyanaz a szöveg van kétszer: a cirill után következik latinicákkal is, szóval a szerbek annyira nem inspiráltak, hogy egyszerre két nyelvet dobjanak elém.)

1. Athénban "csak" 36 fok van. Belgrádban 39-40 között elszállt az agyam, még órák múlva is 33 volt, pedig már akkor be is sötétedett, igaz, eleinte csak viharfelhőktől, de akkor is. Olyan este nyolckor még miiindig harminc, basszus... Boxing my body.

2. Kedves családom nagyrésze egy kovidon pendült (mialatt én elhúztam a csíkot ugyebár arra a konfira, amelyre még nem készítettem el az előadásomat). Legnagyobb csőrikémet és apósomat kivéve az egész banda belésuttyant. Family extended.

3. A szállásom felé harcias gyaloglás következett, mondván, "közel van". A hősluttyon át csak azt láttam, hogy először Ariszto... miafranc, Arisztotelész utcán kellett végigmenni, na ennek a közepén ott voltak a drogosak és/vagy kurvák, príma, mi jöhet még, aztán belement Arisztotelész Szókrátészbe, hát komolyan, majdnem nekiálltam hangosan röhögni, de aztán inkább csak nyehegtem a locsogóvá izzadt motyókám alatt (amúgy még egy útkereszteződés, és láttam, hogy Szofoklész a következő, de komolyan, ilyen lepattant negyedben, nemááá...) Meeting Athens.

2022. augusztus 15., hétfő

Fesztivál(ka)

Nagyon menő esemény (és hely) lehet az a malom és környéke, ahajt félórára kocsival NLM-tól, ha még a Kocsmaturista is direkt odament, ahol én is jártam a múlt héten, kérem szépen:

https://www.facebook.com/stories/1652964621419186/UzpfSVNDOjYzODc2NzU3NzMzOTA0OA==/?bucket_count=9&source=story_tray

https://www.facebook.com/search/top?q=kocsmaturista

Bár én most nem tudok ilyen sátoros-bulis életet élni (és valljuk be, kezdek belőle kiöregedni, mivel ha választani kéne, én bármikor elcserélném a sátort egy deszkakulipintyóval), a keresztfiamékat azért nemcsak megnéztem, hanem jót buliztam rá. Nekem kérem szépen, múltam van, anno a félszigeten eltörött az egyik csigolyám sarka, mikor feldobtak a levegőbe és rosszul landoltam (de azért az is nagyon jó buli volt, hejj). Naszóval, malmos koncert: kérdem én, mikor kevernék össze mások ilyen jól a Rage Against the Machine-t Iron Maidennel, kurtautcás csomagolásban - nekem?? szóval mondanom se kell, a fesztivál kapujában egy másodikos gimis. Attól gyorsan megkérdeztem, merre van a színpad, ahová igyekszem, el is mondta hamar. Bent a sötééét tömegben még csatlakoztak a cucchoz, egy elsős (mellettem sápadt az első sorban a bulimra, naná), a koncert végén egy volt végzős gimis, másik kettővel: Jó estét, Tanárnő! (!!!!......). Príma. Ez a tanítás megöli a medvét, pedig csak öt és fél hónapig csináltam velük. Halálra röhögtem magam, de már a kocsiban hazafelé, hogy milyen feszélyezettek voltak szegénykék. :-D :-D


 

2022. augusztus 10., szerda

Az osztályban

Khm... az egyéni elhatározás mind szép és jó, de két nap alatt az 1000 km vezetéstől elcsigázva, mikor végre hazaértem és körbenéztem, ERRŐL


 

eszembe jut néhány klasszikus csíkos rabruhás rajzolt figura gyerekkoromból, akik vasláncon húzták maguk után a vasgolyót, nehogy meglógjanak közben a kényszermunkából.

Háát... Ezekkel az osztálytársakkal kell haladni, objektív okokból kkifolyólag nem tehetem át magam másik osztályba. Próbáld húzni a vasgolyódat bmeg bmeg!

2022. augusztus 8., hétfő

Mert a diák nem fog változni csak úgy

A panzióban két hindu szerzetes, Kaktusz a lustiszobában, én a teraszajtón át a csigalépcsőn közlekedek és a szobám most már tényleg cella a javából, még a kávémat is itt főztem a reggel.

Folytatjuk az önismereti tréning után az életünket, a nagy átrendezés máris elkezdődött, elvileg ugye. Ha a nap még fél napnyival hosszabb lenne, talán én is beérnééém a kullogó önmagamat, minden téren...

Életem a rend utáni vágy, amit nem érek el sose. A rend eléggé bonyolultan áll a fejemben (mint vágy), sokrétű, nem tapintható. A fejem, az igen, de ezzel nem sokra megyek.

Okos stratégiát kellene kiötölni olyanféleképpen, hogy legalább a dolgoknak - itt a kézzel fogható kategóriára gondolok - helyük legyen itt a házban. Hely és hely, amit okosan, funkcionálisan kiválasztok és kivitelezek, tekintettel a kóros feledékenységemre. Eddig és netovább, mondta Csipike, hát én is a tegnap, mikor észrevettem, hogy bent felejtettem a vasalót a konnektorban, jááj de kiakasztott. Ebben a katasztrófa áramárban, egyrészt, másrészt meg szerencsém van, hogy egy okos vasaló és ha öt percig nem mozgatják, elkezd pislogni a lámpája ergo kikapcsol. De úgyis, feledékenység életveszélyes szinten diagnosztizálva, úgyhogy azt hiszem itt a pont, tenni kell valamit, de azonnal.

1. okos hely a dolgoknak, helykihasználás, ergonómia stb. szempontjából

2. NA DE jól látható hely vagy szamárvezető kell, amibe önkéntelenül naponta belebotlok, mert ha a tanulás nem megy, először a módszeren kell változtatni (höhö, beteg pedagógus a családban), a tanulón változtatni mint olyan, eléggé kemény dió (eez az agybeteg diák?...), most ez is én vagyok ugye. És ha én vagyok a magam diákja, akkor mese habbal, hogy csak úgy üresben megváltozok és megszűnik a feledékenység és azz ebből adódó szétszórtság, asszem ezzel elértem a realitás küszöbét. Magamon viszont mindenféle módszert kikísérletezhetek, nem?... Nos, ha csak közlekedek és tízszer látom a konyhában, hogy mi van az üvegszekrényben, akkor tutira megjegyzem. Most is tudom fejből, mi van a pult feletti részben: soha nem használt edények, teáskészlet meg ilyenek. Hát, kár volt odarakni őket és ezekkel a vackokkal terhelnem az érzékeny memóriámat. A vitrinből egyedül a pálinka az, amit naponta használunk és jó, hogy tudjuk a helyét. Tehát a csészék helyére felcímkézett mappák kéne, hogy kerüljenek, ilyenekkel: születési anyakönyvek, munkaszerződések, szakmai önéletrajzok, fontos befizetések. Csészék mehetnének egy dobozba a francba, azokra asszem kár pazarolnom a memóriámat. A szobámban a könyvesszekrényem ilyen téren rremekül működik, üveges ajtó van mindenütt, mint valami orvosi rendelőben, nem is keresek abban a szekrényben soha semmit, mert mindent tudok, hogy hol van. Tehát a ház összes vitrines részét átrendezem, a polcok a betennivaló után fognk igazodni. Lesz itt haddelhadd.

3. a dolgok után jönnek az események vagy más izé, hogy ott rendet tegyek, hááát... ezt lehet, hogy az életben nem érem el, de hátha könnyebben fog menni, ha már az 1. és 2. valamelyest abszolválva van (tanári hipotézis az új stratégiai terv elején!! :-D )

Kíváncsian várom a fejleményeket, naná. Ma elvileg StF-ba megyünk legnagyobb Csőrikémmel, ha az autó akkumulátora addigra meggyógyul, ha nem, csak holnap vagy izé, de addig is őrlöm egy kicsit ezt az új dolgot a fejemben. Hmmm.

2022. július 25., hétfő

Életem egy tök

A legalsó levele elszáradt, lassan szétmállik. Elvileg szervestrágya-fészekbe ültették még az elején, fene tudja, mi maradt belőle.

Van neki állandóan levele, virágzik, hol van termés, hol nincs. Eső, mondhatni, semmi.

Nőnek a golden tököcskék. Valamikor csak megnőnek. Valamit csak csinál ez az istenadta természet, benne ezzel a tökkel.

Most éppen nyakon lett öntve ez az egész, egy cseberrel. Becsapjuk magunkat, hogy van víz.



2022. július 20., szerda

Perpéta, semper mobila

Kb. akkor írom a fejemben a bejegyzést, mikor lejár a reggeli zsoli, aztán ahelyett, hogy lepötyögném a motoszkát, bekap a pörgőgép. Alig lesz kész az ebéd, amit nagyjából pólóban és bugyiban főzök - miután ledobtam a városi nadrágomat -, hogy tudjak mozogni, dehogy emelet... (Ja igen, most se hoztam le idejében a főző rövidnadrágomat, konstat. Valamint, hogy a bejegyzésnek is fuccs.)

Kb. akkor írom a bejegyzést, mikor a városban kétfelé kell szaladni, úgy fél percig születik ott bent valami, amíg nyisszanok elfelé a naracssárga sisakomban. Le kellene írni ugye rendesből is, de mire megérkezem, már nem lehet, mégannyira se, azaz még fejben se marad rá több idő. Pedig ott van. Vagyis volt, a biciklin legalábbis.

Kábé este már jól is jönne az a bejegyzés a lelkemnek, amit egész nap nem sikerült leírnom, sőt. Mostanra az elejéből egy jó adagot elfelejtettem, na ja. De a végén ez és ez úgyse lett volna meg reggeliben, nem? Beérett, há?...

Ja persze. Valahogy becihelődök az ágyba, éjfél múlt éppen. Holnap ötkor már megint kelés, különben fuccs a projekttervezetnek és a fordításnak is. Hiszen holnap is van nap. Elvileg.