Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2026. január 10., szombat

Szülinapi 24h

A szülinapomat egyre furábban ünnepelem újabban.

Először is, én január 10-én, tudtommal 22.10 perckor születtem.

A szülinapomat tegnap délután kezdtem ünnepelni a Mátrában. Először is egy masszázzsal (ilyen se vót még). Előzetes: családommal és egyéb állatfajtákkal "kao" téli szabadságra mentünk. Lényeg, hogy csak mérsékelten mentünk egymás idegeire, pont 3 nap után, és én bizony beálltam ünnepelni, tegnap 17 órakor kezdtem, először masszázs, utána meg aláírtam egy petíciót a legközelebbi határon túlra, ami nagyon szívem szerint volt, ha kockázat dutyi lesz belőle, ha nem. Ez már adott egy szülinapi fílinget!

Aztán egy ünnepi vacsora és.... egy jól megérdemelt alvás lett volna, amit objektív okok miatt áttettem a mai napra, azaz éjszakára. Az objektív okok úgy nézett ki, hogy a hotelben a papírfalak jóvoltából a szomszéd szobában a kisbaba 2x sírt fel éjjel (tudom, nem rossz arány, sőt), reggel 6-kor kezdte a napot, szintén sírással (nem, én nem akarok átállni nagymama-móduszba, eszem ágában sincs nosztalgiázni a babasírást), de ami a legnagyobb sírás, hogy Kaktusz horkolására átlag 1,5 óránként ébredtem, mint kb. amikor anno vajúdtam egész éjjel, szóval ez azért rémes volt, az én koromban meg pláne. Ha augusztusban elmegyünk együtt Strasbourgba a konfira, időben ki kell néznem egy olcsó apartmant kettő (!) szobával. Ezzel a horkolással egyszerűen nem lehet együttélni - na jó, itthon nem is alszom vele egy szobában, a földszinten nyomatja a kápolna mellett, én meg az emeleti lüxüscellámban szuszikálok. A nyári időszakban meg pláne nem eszem magam emiatt, hiszen ilyenkor Kaktusz a csembalót boldogítja a horkolásával a másik házban. DE. Itt kivizsgálás lesz belátható időn belül, ejszen midlájf vagymi, de ha nem jár utána, eccerke rágni fogom a fülét, de nonstop én. WTF ez a horkolás...

Na így ünnepelem én a szülinapomat, csak mérsékelten ismerte meg édesanyám édesapámat, mint valami Esterházyban. A petíció viszont beült az idegeimbe, kíváncsian várom a fejleményeket.

2025. december 28., vasárnap

A lehetőségek országa (höö)

Volt egy 2011. Akkor jártam itt először, megnéztem, mit vettünk mi 2008-ban. Ez egy igen hülye helyzet volt kéremszépen, a házat két és fél évvel azelőtt vettük, akkor a lebonyolítósdit Kaktusz intézte, nem láttam még a dolgot, csak képeken. Micsoda zsákbamacska.

Szóval 2011. Emlékszem, tél volt, kicsi csőrikének egy cuki fehér bojtos sapkája volt, a gyerek sapkában (is) roppant dekoratív volt. Elfogult vagy nem elfogult anyás öntudattal igazolom, a későbbi csőrikékre szintúgy igaz volt, minden sapka jól állt nekik, de ekkor még csak egy volt meg a háromból, kemény másfél éves, a legokosabb baba, akit láttam és már a babakocsiban sem mertem becézni, pedig gyönyörű baba volt. Naszóval, felvittük a csemetét a csigalépcsőre és kinéztünk hátul a szomszéd felé. Más volt még az nagyon, az a kikukucska! Először is a felső szint egy befejezetlen terasz volt, a naplementés oldal teljességében látszott, gyönyörű volt: látszott a Szent Ferenc templom tornya is, előtte a gazdaságok... az egésznek volt egy olyan fílingje, mintha megállt volna az idő, a telepes történelem népi vallásossága szortyogott a sárból, felette a szalmabálák, az egész egy nyugtató, alkotásra indító érzést adott, ad absurdum. Mi akkor még Stájriában éltünk családilag, szóval bácskai telepítések Bécsből, rittyentett történelem az ezeréves maszlag helyett, mittudomén. Jólesett, hogy csak elnézek a torony irányába, nincs arrafelé ember, nem is akar tőlem senki semmit, nekem ez szimpatikus. Kicsi csőrike szintén elnézett velem együtt, láttam rajta, igen egy húron pendülünk mi ketten.

Egy renoválós 2012 nyár, Kaktusszal félig-meddig itt laktunk, kb. másfél hónapon át néztük, miket csinálnak a mesterek, kicsi csőrike ezalatt a mamiéknál nyaralt NLM másik felében.

Aztán 2013-ban, már két csőrikével és egy teherautónyi cuccal ideköltöztünk: a lehetőségek országába! Nem kell csodálkozni, mert mi mindig is így éltünk: Ad absurdum! A nagyobbik csőrike remekül elvolt a hulladékokban, haragudott is, mikor lebontottuk az elődünk pajtáit, a góréját meg minden rémes épületet, amit nézni is rossz volt, nemhogy megtartani, márvánnyal vagy anélkül. A befejezetlen terasz helyett lépcsőház lett, tetőt kapott, a kilátás sajnos elment a fenébe, mert a nyugati falra a szomszéd miatt, aki ott kapál, csucsu ablak, a délire pedig az egyik libilábi épületből mentettük át az ablakokat (rohadtul rondák voltak azok, de éppen elfogyott a pénz, Pech ghabt). 

2016-ban megszületett a harmadik csőrike, ad absurdum még mindig a lehetőségek országában éltük ezt meg, az ösztöndíjaimból építkeztünk, renováltunk, több-kevesebb sikerrel; 2020-ban megkaptam az állampolgárságot, a kovid vad időszakát hét hétig egy kicsi paradicsomba zárva vészeltük át, nem sokat foglalkoztunk mi a kinti világgal, mind mezítláb jártunk a kertben, nem is voltak betegek a csőrikéim, úgy csodálkoztam pedig, egy évig még egy takonykórt se kaptak, amit az óvodában-iskolában szokás felszedni. Egy-két kovid azért belegyintett hozzánk, valamivel később, de ezek már az enyhébb verziók voltak. A lehetőségek országában eközben lassan kezdtek csattogni az agyarak, s hiába volt minden igyekezet, egyre jobban kezdett látszani a felhizlalt diktatúra kövér segge, minden nadrág szűknek bizonyult, gusztustalanul feszült A Dög idomain. A hosszú tehervonatok Jugovich történeteit juttatták eszembe, tudjátok ugye, az egyik vagonban ott lapul az összes cucc, a konvoj valódi értelme, s én a lehetőségek országában rájöttem, hogy csak nem tudom elhessegtetni a gondolatot. Ha teregetek az új teraszról, mind ezt látom az északi oldalon, ahajt a nádason túl megy a drog útja, tiszamenti sallárom.

Tizenöt évig koptatta Kaktusz a nadrágokat az orgonapadon, hogy legyen belőle katedrás professzor - a lehetőségek országában, persze. Aztán leesett az újvidéki előtető, az agyaras dögök és maffiózók országában pedig egyszercsak megszólaltak az emberek!! Kész, nem hallgatnak már többet! ekkortól kezdve az egyetemisták, tanárjaikkal együtt bekerültek a persona non grata-gettóba. Ez is a lehetőségek országa!!! (csak kérdés, hogy kinek?!) A gettósításból valahogy kimászva, a professzorok farkukat behúzva hónapok után visszatérnek a sohamárnemrendes kerékvágásba. Legalábbis ez az egyik terv.

Mindeközben Legnagyobb csőrike 16 és fél éves lett. Nagyobb fél fejjel nálam (na ez nem nehéz), két mérettel nagyobb ruhát és három mérettel nagyobb cipőt hord. De az a tekintet még mindig megvan neki, amit tizenannyi éve, másfél éves korában láttam rajta, ahogy együtt néztünk a templom tornya irányába a naplementébe. Ez a gyerek itt érzi magát otthon. (Na persze, meglehet, hogy lesz neki más otthona is, ki tudja, hány és hol? elvégre már a 21. század első negyedét is kipipálhatjuk. A most az most van.)

Ez a gyerek a jelenben él és nem viccel. Nem várja meg, hogy a jövőjét a nagy agyarak elkezdjék rágni, miközben hozzá dörgölőznek: berúgja hamar azoknak a pofáját, akik őt így környékezik, már most. Egyáltalán nem úgy néz ki, mintha csomagolna, hogy máshová költözzön. Tehát ma elmentünk együtt, aláírtuk az egyetemisták által Nagy Lapos Mezővárosba hozott kérelmet az előhozott helyhatósági választásokhoz - hát pehehersze, hogy ezt igyekezett gondosan titokban tartani a hivatalos seggnyaló média.... mondom én, manapság hülyének nézni az embereket, hogy ekkora faluban nem kerülné meg a dolog a hírét! :-D :-D :-D

A lehetőségek országa. Hátha, tényleg! ad absurdum.

 

2025. december 7., vasárnap

Európai munkamorál? na ne röhögtess

Lényeg, hogy a munka menjen.

Fiam, nem lehet tétlenül ülni.

Rend a lelke mindennek.

 

Ezek bizony értékes családi örökségek ürülékek az agyamban.

Elvileg én is munkamániás vagyok, részben a kálvinista őseimnek köszönhetem, ez nem vitás: túl sokat hallottam gyerekkoromban a fentieket és ezekhez hasonló mondatokat, csoda-e, hogy meghatározták az életemet? a mindinkább elhatalmasodó munkamániámat?! (höhöhö, most nagyokat röhögök közben)

Hogy nem lehet ezt überelni?! dedede.

Most jött a mail (vasárnap este). Nem hiszem el, ez már a 4. koreai leányzó a tízből ezen a hétvégén, hogy:

"Frau Dr. Csőrike, hol van a beígért szkriptum? Na és a január 24-i vizsgára a próbateszt?"

Megölnek ezek. Ma reggel a legnagyobb ködben bicikliztem befelé, taknyom-nyálam-könnyem egybefolyva, alig derengett valami abból, hogy nappal van. A belváros kihalva, a szombati részegek már elszállingóztak, a forralt borozás nyoma fel van takarítva (nem irigylem a brigádot). Naszóval, próba a szkólával, misét letekerni... utána megírtam a szkriptumot - félig - ezeknek a vizsgára, közben még 3 másik dolgot is intéztem, de a nappali nappal én is hazajöttem a dolgozóból. Azt az iskoláját, vasárnapi műszakban!

Kálvin szerintem agygörcsöt kapna: Dél-Koreában. 

2025. december 2., kedd

Macika-hobbi

Megérkezett a december és úgy döntöttem, hogy a sok strapát, nyomulást, szereplést és minden megfelelni akarást szépen összegöngyölítem egy cumókába és benyomom a sarokba.

A november olyan rettenetes erőpróba volt, hogy most csak arra tudok gondolni, minden maradék időmet alvással töltöm, hadd regenerálódjak ebből, mint egy macika. Ez lesz a hobbi, sőt, olyan hobbi lesz, hogy máshonnét is le fogok faragni, csak hogy a hobbimnak éljek.

Ha kijöttem a barlangból, újra kell terveznem az életemet. Röviden s velősen: 

  • a kutatási projekt nem ment át a második szűrőn
  • StF-ban a munkahelyem egy sátáni hajszálon lóg (azt pedig soha nem tudni, mennyire erős, ugye), ha elszakad, jó lenne valami másik kúglitrutyis állás, ezt kéne még időben kibokszolni
  • a másik országban levő munkahelyemen éppen most huppant be a kutatócsapatunk az első konfliktusba a vezetőséggel.

De addig is, az elmúlt időszak egyik legkényelmesebb ágya, egy igazán szürke nappallal kontrasztálva, mindegy hogy éjjel vagy nappal, ó igen, alvás, alvás! az ódát hozzája majd akkor írom meg, mikor a barlangból kibújtam. Gondolom, tavasszal vajmi.


 

2025. november 19., szerda

November, kiköpöma

Igazán tele van ez a hónap, mint a náthás orra takonnyal. Már előtte folyik, utána még mindig be van dugulva.

Kiköpömaddig a belemet. Most is majdnem kiköptema, a, a, rohantam a vonatra két konferenciányi anyaggal a bőröndben. Egy vigyorgó fickó felrángatott a lépcsőn, szerencsére bőrönddel együtt, mielőtt lemaradtam volna. Még jó, hogy most csak a könyvek+ruha vannak ebben a dögben. A vasalót és a kávéfőzőt jelentem, otthon hagytam, mert ezúttal nem ilyen csóró helyeken fogok megszállni.

November 30-ára még egy igen kövér kiköpöma hátravan, de az inkább nyűvészi produkció lesz (na jó, a kottáját beraktam, mert azért nem árt kívülről fújni a darabot). Blöee.

2025. október 31., péntek

Prágai nekemsorsomvan

Nekem sorsom van - mondta a képen a csaj (a nevét nem írom ki, legalábbis nem én). A cucc műfaját tekintve szerintem kicsit hamiskás ez a street art, merthogy a földszinten valóban egy Peron nevű kocsma van. Ahol van jófajta sör (tankove pivo). De a kocsma nevében nincs ékezet, ugyebár, szóval értitek, lehetne a földszinten akár lakás is.

 

Nekem sorsom van - mondta Csőrike. A gregorián workshop úgy nézett ki, hogy a 3. emeleti teremből egyenesen a mesterek állványaira láttunk, azaz időnként elbattyogott egy-két figura, vederrel, szerszámmal, miegyéb. Bent meg ugye, eszkatológiai vonatkozások a szent zenében, a révületről is kell itt szólni mi nem szívunk füvet, mert eleve fölösleges. Szóval, középkelet-európai, csőrike-inglisül: 

"You know, the daily practice with Gregorian music... it is just like what you see outside: after a while, you will get a well groomed, healthy physique... Don't be surprized: during this summer, I took some weeks for doing something very similar at home... oh yes, I worked just like these people outside. Look at me: I can stay only on one feet... I have a very good balance from my singing technique. A good balance can be reached with Gregorian practice, too."

Az egyetem épülete ott bent van, túlfelől a belső udvar, a bejárat a sarokban jobboldalt, a homlokzat még csak ezután lesz felállványozva.


Nekem sorsom van - mondta ez a merkúrfi a lépcsőkorláton. Feszt bankba vagy biztosítópalotába kerülök (voálá, pár házszámmal arrébb!), pörgök veszettül, nincs megállás!

 


 

2025. október 20., hétfő

Örvényben

Na most indul aztán a haddelhadd, úgy decemberig. Holnaputánig még itthon - most majdnem egy hétig voltam itthon, ez már nagy szám - aztán csütörtöktől uccuneki. StF meló, vasárnap vezénylés, hétfőn visszakutyagolni, szerdán reggel korán irány Prága, majd 3 után Brünn, ismét 3 napig. Két különböző izé, de legalább mindkettő angolul lesz, az elsőn csak belejövök valamennyire, hogy használható legyek. Hazaesni, kikalapáltatni a fogaimat esment, oszt vissza StF-be, meló, próba a színisekkel a dómban (switch on German), vissza NLM (addigra itt egy másik évszak lesz), történészek konfija Pesten (magyarul! hejj), fel a buszra, sváb konfi Németországban (tójcs). Aszongya a határidős napló nov. 23-ra, hogy "Totensonntag". Az, az, ki a belét neki, hogy ne sántuljon... ennél találóbbat nem is tudnék mondani az őszi maratonra, minnyá szétröhögöm magam (kínomban, naná). De itt nincs vége, 3 nap után megint StF, tanítás, fingatós vitrinkoncert a színisekkel együtt, ugye, vissza haza, 2 nap múlva uccu megint meló, vezénylés, aztán még kétszer uccu decemberben, már nem is mondom. Jókat fogok aludni a buszban, vonaton sötöbö.... Nade. Januárban, ha minden igaz, 20-áig szabadságra megyek. Hajrá!!

2025. szeptember 1., hétfő

Sántier, te állat

Csőrike billegő fejét hátracsapta az idén nyáron, uccu neki, hajrá. Magasztos tervek nem dugába dőltek, nemnem emésztették fel idejét és erejét, és semmit és senkit nem kímélve, lépcsőt, korlátokat, kerítést, tetőt reperálva, Csőrike hősies jelleméről tanúbizonyságot tevén,

  • újbatett két sornyi kerítést az alsó erkélyen
  • erőnek erejével leszerelt és kidobott egy csigalépcsőnyi és erkélynyi régi csicsalécet; amit meg nem sikerült leszedni, azt sikerült lefűrészelgetni és megsimogatni a sarokcsiszolóval (á la 1900W, azaz minden indításkor ugrottak rá egyet: a szerszám és Csőrike)
  • kiszerelt két ablakot a nappaliból, melyek már szépen csillognak és bűzölögnek a 2. kencefice után
  • sok-sok lécet csiszolt és festett már, valahol a 100-nál abbahagyta a számolást
  • mocskolt, gübült, mocskolt, gübült és ismétlőjel 

Ami maradt (Karácsonyig ejsze meglesz, de szavamon ne fogjatok):

  • sok-sok másik ronda léc amit nem kell kidobni, csak "újbatenni" (3x csiszolni, 3x festeni, köztes csiszolásokkal) 
  • takarítás, takarítás, takarítás
  • szanálás, zsákolás, komplex kukamunkálatok (nnem guberálás, nnemnem) 

Ez így mind szép és jó, és a terv is szépen virított az irrealitásban, ott, a határidős naplóban, hogy júliusban négy hét alatt meglesz a terasz. Haha.

Közben leadtam egy könyvet a tördelőnek, de maradt még egy-kettő az idénre (na jó, három), jövő héten esment konferencia, tanulmány leadása, pályázati dokumentumok feltöltése a rendszerbe, és ha nem lenne elég, kaptam egy új tantárgyat, aminek a szkriptumja sehol, az egyetemen persze gondolják, hogy a fejemben van, hát bizony nem, hanem egy nagy szopóca lesz ez, már előre látom. De az októberre inkább nem gondolok, elég nekem most a szeptember.

Itthon minden nap olyan mocskos leszek már délelőttre, mint egy disznó. Felváltva sántier-lefety-cuccok versus kiskosztüm és konferencia. Az a helyzet, hogy ilyen szúnyog fenékkel nem lehet ennyi helyre ülni. Egyszerre. Ja, ne felejtsem, mellesleg elkezdődött az iskola! A 3., 7. és a gimis 3. osztály.

Hó-rukk! Nyomás teregetni.

2025. július 11., péntek

A templom egere

Történelmi év ez, legalábbis be van csempézve (N.B: két egész hete!!) a konyha és a fürdő közti lyuk, és megszűnt az aknaszerű lyuk a padlóban, ami egyenesen az udvarra vezetett. Jó, tele volt tömve homokkal de akkor is. Az elmúlt napokban eget-földet rengettem, konkrétan is, a flextől ólomnehéz minden tagom. Majd lesz valami fótográfia róla, egyelőre nyakig a sántier itthon.

Ma Szent Benedek atyánk tiszteletére lenyomtam reggel egy misét, Kaktusz helyett, aki imprókurzuson van. Éppen az evangéliumnál álltam oldalt - miután lejöttem az ambótól -, amikor megjelent az egér. Ott lent, az oltárnál. Erzsike és Márta a szemük sarkából figyelték, de nagyon ám, én úgyszintén. Magasztos pillanat, most nem sikítunk! (amúgy alig tudok mozogni, nemhogy rángatózni, lásd fent) 

Az egér se cincogott, mint valami neveletlen egér, de azért kíváncsian pislogott jobbra és balra: jött hallgatni az evangéliumot! :-D

2025. június 20., péntek

Június, hazatántorgó módusz

Könnyű azt mondani októberben, hogy jövő nyáron nem fogok kötetszerkesztéssel tölteni - nyarat! Azt hát!...

Kitalálhattátok, éppen erről a nyárról beszéltem. A pohár persze félig tele és félig üres, időnként vakon felrúgom, oszt kezdem elölről töltögetni.

A júniust tanításmentessé szerveztem egy katasztrófa-május révén. Hurrá, kipipa.

Az elmúlt hetekben volt két konferenciázás és egy háromnapos kurzusom, 3 féle nyelven. Kipipa!

És közben kolostorba is mentem, hogy ne zakkanjak meg teljesen. Ez mind nagyon szép és üdvös dolog, de érzem, ki vagyok nyúlva a sok reggeli imától, lassan semmilyen nyelven nem tudok kommunikálni ergo holnap nem fogok korán kelni. Átlag 1-2 havonta van egy szombat reggelem, amikor nincs ébresztőóra és nem is kelek fel magamtól, nem én. (Lássuk, nyakonüt-e holnapra egy migrén, ami rendszerint akkor szokott belepofázni az életembe, mikor pihenni szeretnék kicsit, úgy fél napig.)

Persze, a félelem nem hagyja, hogy kimerült és életunt (ideális esetben: kipihent) legyek, ez olyan, mikor éppen majdnem elalszol a volánnál, de az őrzőangyal hirtelen belédrúg, mielőtt a szalagkorlát felé vennéd az irányt. Ezek rövidtávú, mesterséges ébresztgetések, mint amit egy csésze kávé is csinál - ha csinál. 

Én viszont konstans be vagyok szarva, hogy konkrétan hogyan lesznek meg a publikációk?... három tanulmány egy olyan kötetben, amit nem én szerkesztek, de van idénre 4 (négy, azaz VIER!!) kötetem, mindegyikben van saját tanulmányom is... Ebből a négyből talán egynek esélye is van, hogy tördelésre készen áll egy héten belül. A másik három, általam szerkesztett kötettől enyhén szólva feláll a szőröm.

Tegnap sikerült egy fantasztikus dolgot csinálni: a három tanulmány közül egyet lepasszoltam a kollégának. Néha vannak isteni ihleteim. :-D Most már csak 2 tanulmány és 3 kötet maradt, kellemes félkész állapotban (főleg azok a tanulmányok, amiket a saját szerkesztésű kötetekbe vagyok kénytelen belevarázsolni, grrr és grrr.)

Mindjárt két hete vagy mennyi, rosseb tudja, rengeteg idő, hogy elmentem hazulról. Ja, és hétfőn jön a csempéző, betömni az otromba lyukakat a fürdőben és a konyhában - hajrá, hajrá!

Az a bizonyos pohár nemtom, mennyire üres és mennyire tele, de az biztos, hogy ma már tartottam onlány konzultációt egy negyedik nyelven a vonaton, a munkapenzumomat az utazás végéig ejszen letudtam. 

Ha hazaértem, megtöltöm én azt a söröskorsót rendesen, és pont.

 

2025. május 14., szerda

Meló és szellemlátás

Amikor már olyan fáradt az ember, hogy csak rátéved véletlenül a szeme az íróasztalon levő brosúrára ás először azt látja a multifokális szemüvegen keresztül, hogy Ćacilend, és először csak hüledezik, jó, én vagyok itt, világos, de hogy a nyavalyába került ez ide?? és csak utána kapcsol, hogy az nem is az vót, 'szen azt írja, ember, hogy Ceciliano....

:-D :-D :-D

2025. április 12., szombat

Tanári jó példa, nyehh

Hétfő-kedden Temesváron kutattam a bukaresti diákommal, aki StF-ban ül jelenleg Erasmusszal. Előtte-utána igazi bolondokháza volt, ő is kapott belőle kicsikét és az a nagy helyzet, hogy otthon helyzet van, Kaktusz január óta feszt valami betegségben ül nyakig, az egyetemén szintén helyzet, szóval mikor felcaplattam a 20 éves orgonabuzi diákommal a szobámba, hogy bemutassam a 150 éves kéziratos kántorkönyvciklust, amit jobb híján a saját cellámban, a a vitrines bikfaszekrényemben tartok.... hát akkor valódi rutinnal lökdöstem félre a félpár (tiszta!) zoknikat a katalogizálásra váró kb. 200 énekeskönyv tetejéről, mondván:

"Tudja, D-nul Student, az a helyzet, hogy nálunk helyzet van, úgyhogy vagy kutatunk, egyházzenélünk élesben és hasonlókon dolgozunk, vagy háztartást vezetünk. Szóval csak hogy tudja, magára is ez vár, ne idegeskedjen rajta, látja, én se fogom magát hazugsággal tömni, hogy egy kalappal mindet lehetséges. De élnünk kell, nem?"

Ne még mennyire. Kapott este egy kápolnát hárommanuálos gyakorlóorgonával, és egy flamand csembalóval aludt egy szobában. Ahajt a nádasban. Teljesen el volt szállva.

Érjen már véget ez a tanév. GRRRRR......... Főleg a májusom! Szeretnék kertészkedni és kitakarítani azt a kócerájt, amiben élünk. Két hete próbálom megvetni az ágyamat, de reménytelen még a terve is. Nem vagyok én hétfejű sárkány. De jó lenne néha beosztani a fejeimet.

 

2025. április 3., csütörtök

Passió, kellett nekem

Tudtam, éreztem hogy ez lesz belőle, ha írok egy új passiót. Pedig elméletileg ez is egy szimpla gyakorlati egyházzene, egy fércelési gyakorlat vagy valami hasonló: írunk egy olyan darabot, amit muszáj megírni, mert valami miatt éppen "nincs készleten" olyasmi, amit illető felosztású csapat illető helyen meg kellene, hogy szólaltasson. És levezényeljük megszüljük. Vagyis most már evangélista sincs és nem csak a turbákban, hanem mindenütt ott vagyok. Csakhogy ez egy olyan folyamat, ami vérre megy. A vérem csordul ki a passióért, meg kéne, hogy szólaljon... az én áldozatom, mindenkié. És akkor jó, ha érzed, hogy lassan csepeg a véred és majd holnap új erőt kapsz ebből az egészből. Nem könnyű, sőt. Ha temetésen kell énekelnem, addig kell tartani a gerendával a lelkemet, amíg műszakban vagyok, ezalatt csak a többiek sírhatnak, de nem én. Majd ha tojásokat írok, Jesus Christ Superstart hallgatok melléje, és elengedem magam.


 

A passiókkal kapcsolatban az én lelkem eleve komplikáltan viselkedik, imhol egy 16 évvel ezelőtti kép, Bach János passiója a színpadon: Csőrike balról a turbakórusban legelől szemétkedik (a rendező kedvence voltam), mellettem a szolgáló szerepében Ibolya (most Erfurtban él), jobbról Heródes szerepében Alekszej (piszok jó karmester volt, fene tudja, hol lehet most, remélem megúszta a sorozást). Ez még olyan régi kép, hogy valami muzeális mobillal készülhetett és nem igazán látszik, hogy az első csőrike már hetedik hónapja bennem lakik. Később vettem észre, hogy még Kaktusz is rákerült a képre, ül a kék ingében a közönségben, hű milyen vékony még a nyaka.