Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2026. június 28., vasárnap

Indivisibiliter ac.... haha!

Van az a kétfejű madár, kérem szépen, amivel én inkább csak viccelődni családot szapulni szoktam, hogyaszongya, a csőrikemadárnak egy feje van, nem mint a Habsburg sasnak, tessék megérteni, nem kettő, nem tizenkettő meg ilyenek!

Olyan ritkán vagyok én Bécsben, hogy nagyon. Legutóbb május végén szörnyű hidegben, kint euróvíziót ünnepel a nép, bent folyik a pályázatra való meló, de nem is akaródzik igazán kimenni, eső, hideg, brrr. Az időjárás most is megviccel, így 40 fok közelében és száraz porban nemigen lehet turistát játszani, pedig elvileg csak a mai platinamisére jöttem s annak már agapéstól is vége volt, úgy 12 táján. Itt kuksolok a Pázmány atyánk alapította papi kollégium negyedik emeletén egy cellában, a délutáni nap még mindig süti az ablakomat, a függöny most nem sokat ér. Közben vastagon röhögök magamban, mert a dupla címer eléggé viccesen hat, ha kintről szemügyre veszem ezt az épületet. Sajna a fotót most ki kell spórolom a dologból, mert hanem kapok a fejembe, elveszik az útlevelemet, ejszen mind a kettőt (ez most plusz poén akar lenni) és cirkuszolni is fognak velem, mert nekik szabad. Na, vajon kinek? Ahajt az amerikai nagykövetségnek, ennek a hatalmas épületnek a másik szárnyában valami szakbizottság honol, átjárni, fotózni stb. szigorúan tilos. De én az eredeti részben vagyok. Merthogy 1900-ban csináltak egy nagy csindarattát a pázmányi intézményből, átépítés, bővítés, de facto két nagy bejárat van, most azon a felén, ahol mi vagyunk, van a főbejáraton az esztergomi érseki címer. Negyediken a kollégium, egy emelettel alább a kápolna, még eggyel alább a rektori rezidencia meg még ki tudja, hol mik vannak, el-elszórva, mert hely az van bőven. Tény: a duplacímer a másik (szintén fő-) bejáraton maradt, valahol Ámerikában: Indivisibiliter ac inseparabiliter! Ami azt jelenti, hogy oszthatatlan és szétválaszthatatlan na jó, gyakorlatilag nemnemsoha! a másik oldalról ugye, Pragmatica Sanctio óta: Nicht szétfarigcsálni aszt az egységet, sonst irgumburgum neked! :-D

Hát, nemtom, hány feje van annak a bizonyos sasnak, de szkizofrén egy helyzet, ami van. A címer se a teljes verzió, hanem csak az alap: balról Ausztria (egyedül? mintha csak vízszintben arany és fekete lett volna, nem is piros és fehér), jobbról Magyarország, de Bosznia-Hercegovina nélkül, és azt se tudnám megmondani, hogy Erdély benne van-e, mert igen szúrósan nézett rám az őr, úgyhogy jónak láttam szedni az irhámat az esztergomi címer felé. Szóval az övék valami kisebb duplacímer lesz, a jobbik koronán a ferde keresztet még a szemem sarkából is felismertem. Hab a tortán kétségkívül az amerikai zászló... mindezek fölött!!! :-D

2026. június 9., kedd

Négy év után

Ó!... Tanárnő?!....

Ez Kőbánya-Kispesten volt a metrómegállóban. Aztán beültünk egy szerelvénybe és a Kálvin térig végig rotyogtunk, természetesen letegeződtem a leányzóval, és mondanom se kell, hogy nagyon élveztük mindketten a helyzetet. 

2022 a Nagy Lapos Mezőváros éve volt nagyjából, még csak tavasszal kezdett kandikálni az életembe a Stájri Főváros várva-várt "rendes" állása, legalábbis hogy lesz. Hú, mindez most látszik, hogy milyen rég volt! az öt hónapból, amit a gimiben tanítottam, a végzősök egyet kiloptak, mondván, érettségi lesz, két hetet elvitt a koronavírus, az oktatás fele online és maszkban volt, másik fele maradt csak, amit érdemben is ki lehetett használni. Nem is azt tanítottam nekik, amit a tanterv előírt, vagyishát...izé... én aazt, de megbuheráltam kicsit. Eközben én is sokat csiszoltam magamat, igyekeztem érzékkel döngetni azt az alattomos, lassan sistergő pedagógusgongot, tőlük is meg magamtól is tanultam egy adagot, sö melléje csináltam magamnak egy szaki gyorstalpalót az elmúlt száz év szerb zenetörténetéből, ami még nemzeti. Hm, de már mégse? Úgy a századforduló (értsd: 19-20.) környékén iszonyúan begyorsulnak az események, irányzatok, tendenciák, egy igazi juxtapunée zajlik, és valójában recsegve, de beindul a globális (modern) zenetöri vaskos gépezete, ahol nemzetek zenéi folynak össze s időnként ki-kitüremkednek az igazán fantasztikus, úttörő alkotások, amelyek több rétegbe vannak beágyazva. Szóval rém izgi az egész. Közben betoppant Belgrád is, mint kulturális hely, és egy koncertem is volt ott, gregoriánnal és barokk hegedűvel, szóval kezdtek kicsit másképpen alakulni a dolgok, nyáron még nagyon csóró körülmények között, de Athénba mentem egy kemény konfira.

A leányzó most éppen egy egyetemen van, még lehúz egy évet, remélhetőleg sikerül neki a diplomázás meg dolgozik közben valahol. Búcsúzáskor azt mondta, nagyon élvezte anno az én óráimat, igazából az enyémeket élvezte az legjobban. Kell-e ennél több, hogy egyből jó napod legyen?

2026. április 11., szombat

Calendarium perverse factum

Generatio prava atque perversa (Dt 32,5) Mózes hálaéneke, ami rendszerint a szombati laudes hosszú lére nyújtott kantikuma, a szép hálaének egy jó nagy fejmosással kezdődik. Kis ízelítő a bénábbnál bénább fordítások közül:

  • gonosz és elferdült nemzedék (Szent Jeromos)
  • gonosz és elvetemült nemzedék (Szent István Társulat) 
  • fonák és hamis ez a nemzedék (Új protestáns, Kálvin kiadó 2017)

Hát nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Az én naptáram nem elvetemült, nem is hamis. Talán leginkább elferdült lehetne, de a perverzió az én értelmezésemben inkább kifordult, mint valami kifordított bunda. Önmagából kifordult. Nem éppen elferdültnek mondanám. De Mózes szapulását elfogadom, miért is ne fogadnám el?

Az én naptáram, kérem szépen, az önmagukból kifordult dolgoknak a naptára:

Nagyhéten, kedden én is feltámadtam a halálból (sic!), ennek akkor húsvétkedden meg is volt a nyolcada, érdekes egy történet. Egy keddi napon volt az esküvőm, éppen arra esett akkor Nagyboldogasszony. Keddi köznapokon a laudes kantikuma nem Mózes szapuló éneke, hanem Ezekiásé, aki eccer csak aszongya, az Úr, mint a takács, nyissz, elvágja az életemet, reggel felkelek, de estére végzesz velem, nyissz, nyissz. Amúgy azt az éneket azért szeretem, mert ez a pofa tényleg megőrült, majdnem minden kipurcan körülötte, s ő mégis az Úr nevét zengi a végére, valami transzban vagy mi a csudában. Túlélési nóta, sokféleképpen értelmezhető. Én is eléggé fejemre vagyok állítva, akkor is, ha éppen nem, de ezt elsőre a rendőrök, tűzoltók és a mentősök nem értették. Feltámadásom után ugye: amikor is nem azt mondtam, mint Jézus, hogy "Béke veletek", hanem megnéztem, nem törött-e el a számítógépem a boruláskor. Szerencsére meg se repedt, csak azt autó oldalát és tetejét lapítottam be.

Kedd az Mars napja, aznap hagyományosan a lányok locsolták a fiúkat. Szombat meg Szaturnuszé, aki mindig is bekomplikálta az én életemet. Gender vagy nem gender, újra kell gondolni és tervezni az egész asztronómiai és ki tudja még, milyen szerkezetet, kiszedegetni a generációs téglákat az építményből - nesze Csőrike, te nagyfejű madár! Ideje van már annak a naptár-revíziónak. 


 

Az udvarunk takarításával fogok ebbe belevágni - tegnap a legények elsimították az utolsó rész felhordott betont is. Utánuk a széttúrt kert, odalett a zöld belőle. Valahogy ki kéne szedni a behordott szürkét...

Merthogy hétfő reggel úgy elmegyek itthonról, hogy egy hétig már megint három országban leszek szétszórva: egy sziléziai pánszláv konferencián, majd tanítok is egy kört, sőt, jövő vasárnap szkólás mise van soron (már megint).

Majd a vonaton és a buszon a kalendárium reformjával is foglalkozom. Majd. Nem olyan egyszerű ez. Még mindig kell aludnom rá néhányat, mert a naptárban nyolcad-ügy nem úgy megy, ahogy azt az egyházatyák anno elképzelték.

 

 

2026. március 30., hétfő

Passió, mindig új köntösben

Nekem rendszerint a virágvasárnapi szertartás egy lúdbőrző érzés, amit nem lehet elhessegtetni, s nem az a szereplés vagy cirkusz vagy miféle, ami lejár s utána egyet megyünk ünnepelni. Egy rész meghal a zenével. Énbelőlem, kipurc. Ez olyan, mint egy darab hús amit - mint egy pelikán - kitépek magamból. És nem a Feltámadással jön vissza belém az élet, hanem csak lassacskán, idővel. Főleg az első két szülés után, igen lassan regenerálódtam, valahogy ehhez hasonló, lelkileg, ez a passiózás. Az ideinek a zenéjét legalább nem én írtam, hanem Kaktusz, ennyivel kíméletesebb volt, hogy nem én vajúdtam ezt a darabot, kb. egy hónapon keresztül. De előadni is elég volt.


 

A három mise közül kettőn énekeltük ezt a passiót. Minimális zene, maximális sokk. Azaz jól van ez, pont úgy, ahogy kell, csak hát senkit nem szokott érdekelni, hogy hogy érzi magát az, aki előadja. Közben. Vagy utána. Vagy hogy egyáltalán mi marad belőle: az emberből. A középső misére elhurcoltam a csőrikéimet, az egyik felvette a tízpercnyi intenzív kamarazenés szolgálatot. Annyira jólesett, hogy a harmadik miséről kipurcanva, hazaérve az fogadott, hogy otthon ebédre terítettek és a lerben sütöttek finom ebédet. A gaz leánkák, akik még nem is bunyóztak az ebédnél. Hát, ezek érezték, hogy nagy kipurc lesz. És még az ádáz óraátállítás is most kellett, hogy legyen. Grrrr. Pünkösdig valahogy helyrejövök, de még csak most jön a nagyja...

2026. március 23., hétfő

A plágium ültetőgödre

Virágzik minden, a fák, a bokrok. Ahajt hátul már húszcentis, friss, zabálni való fű.

Hoztam két zsák földet. Befejezem a cserepes szektort odakint.

Igazából q.... gyászos hangulatban, teljesen megsemmisülten állok itt, ebben a nagy tavaszban, egy iskolaigazgató, tudományos ember, pap plágiumkísérlete után.

A plágium főként saját maga volt, oldalakon keresztül, ezt ma reggel 9.30 körül vettem észre, szóval inkább ekkor csapott belém a guta igazából. Már egy hete, hogy b...kodok a kétszer akkora terjedelmű írásával, ami pont a duplája annak, amit vártam tőle a kötetemhez. Kezdtem a hibás hivatkozások gyomlálásával, csak az irodalomjegyzéke három oldalt tett ki, tele volt szarral.

Most már látom, azzal kellett volna kezdenem, hogy elolvasok tőle mindent a témában. De én nem gondoltam, hogy valaha ekkora moslékot kaphatok. Eddig ez így nem is fordult elő! Az első gyanús, slampos bejegyzés után gondoltam, nézzük, mit idéz, honnét lesz, stimmelnek-e az oldalszámok? Nemhogy az oldalak, címek, évszámok, de a tartalom se igazán. Vagyis kb. úgy talált, mint kujak a szemmel.

Én bizony becsületesen utánajártam a hibás hivatkozásoknak, javítottam, ahol tudtam, 70 százalékát az idézett dolgainak megtaláltam a neten. Miután egy idő után már más hivatkozásokban sem kezdtem bízni, elkezdtem regesztákat, okleveleket bogyózgatni eredetiben, mint egy igazi güzümócsing hülyecsőrike. S miket találtam! Naná hogy egyebeket, totál. Február helyett június és egyéb finomságok. Csak hát latinul a június a nyári második vasárnap utáni hatodik nap vala. Megnézte ez ezeket egyáltalán?? Négy évvel ezelőtt megjelent egy tanulmánya egy folyóiratban, doi számmal meg minden. Minden szűrőn átment a hülyeség, a hibás tartalmakkal, lábjegyzetekkel együtt, oldalakon keresztül. Biztosan más szerkesztő se gondolta, hogy meg kell nézni a gyermek házi feladatát. Nem is nézték meg.

Hát én megnéztem. Most már ki nem dobom a kötetből (ha már ennyit dolgoztam vele bmeg), de át van gyúrva az egész. Nem érdekelnek az előző szerkesztők, majd szopjanak ők, ha ez megjelenik. 

És, amilyen hülye vagyok, még a diplomatikus válaszom is megevett egy darabot az agysejtjeimből, amivel a helyzetet eléje tártam.

2026. március 10., kedd

A Nagy Lapos Mezőváros tavasza és A Kert

Akkora vastag por volt az autón, hogy alig ismertem fel Szegeden a tegnap. Megjött a tavasz az őspannon sivatagunkba. Fújja a szél a port, de hejj. Rágni is lehet, csak ki kell nyitani a szád hozzá.

Hát, estére csak hazaértem, a stájri fővárosból a nagy laposba. Ide né, a nagy kuplerájba.

HÉÉÉ! Tavasz van! :-)) 

Főszereplőnk: A KERT.

Reggel szedtem a kert mindenféle szegleteiből citromfüvet, mentát és csihányt. Ebből fabrikáltam egy valóban zöld színű teát. Ez még sokáig tartó meló, mert még csak most bújnak az első fejecskék.

Reggelire húztam zöld hagymát és tyúkhúrt a kert közepéből. Az legalább kompakt ügy, lusta kertész öröme tavasszal.

Délutánra megérkezett egy háromtagú brigád, hogy összelapátolja és elszállítsa a kert végibe lezúdított törmeléket. Tudjátok, az mind ama fürdőkád alatt és felett vala, amelyik jelenleg a kertben vár. :-D Ott a kapu mellett éktelenkedett két veder még régről, tele téglatörmelékkel. Hát csak nem fogják csúfítani a kertet? Azt is felpakoltam melléje. Juhhéj!

Még hátravan valami száraz ágak ide-oda cúgolása, hogy nehogy azt higgye valaki, a Mosó masa mosodáját olvassa (minnyá bekeverek  még valami csőrikeszlenget, na utty).

Tavasz van, hejjjj! Ma megmostam az autót egy vízágyúval. Majdnem elrepültem tőle. Mivel én télen nem szoktam zsírba takarózni, ideje nekiállnom a kerti wellness programnak, hogy rendesen megálljak a lábamon. Legalábbis a kötetszerkesztés mellé... Basszus, hogy tudok én vajon egy hét alatt 10 írást kigyomlálni? Vajon melyik egyszerűbb, kipucolni a kertet vagy előkészíteni a tördelőnek az anyagot?

2026. március 8., vasárnap

A trutyi a KUG-ból

Ma volt egy igen sikerült misénk a dómban. A graduále végét az egyik összekutyulta, de a traktus a misén volt a legjobb idáig (Deo gratias!) 

Aztán délután volt egy igen szarul sikerült vizsgám. Nem én vizsgáztam, hanem én vizsgáztattam, és jajj, ez sokkal rosszabb verzió, bizony kontrollálnom kellett magamat, hogy diplomatikus maradjak és ne csapjak az asztal közepébe. Kb. 40 percig tartott a kínkeserves szóbeli vizsga, a visszabukó szemtelen ipsénk, akit statisztikát tuningolni vettünk fel (nem én voltam, nem bizony) valószínű fel se fogja, hogy ezzel a vizsgával nekem mennyi energiámat elszívta. :-(((((

Kib...s persze a maximumon AZ, hogy mivel meghúztam (ó igen, mondta Rőtmalac, hogy ez lesz belőle), még egyszer boldogíthatom magam vele a következő diszpenszen.... A következőn?! már ez az volt, könyörgöm!!

Akárhová süllyed a tanszék, azt hiszem, még mindig egyetemen oktatok. A II. Vatikáni zsinat nem 1920-ban volt. Majdnem lefordultam a székről. A neumakészletet pedig az elsősök is tudják. Ez olyan, mikor a vendéglőben nem tudja a pincér, melyik evőeszköz mire való és hová kell tenni. Ezek után nem érdekel, lesz-e, khm, master diplomája. Master!!! Eddig és netovább, mondta Csőrike. Bummm.

Ezt a napot le kell öblíteni valamivel. Azt az iskoláját neki! 

2026. március 1., vasárnap

Csőrike-relax, egyre jobban megy ez

Balaton, szezonmentes, nyamm. Olyan csend van, mintha nem létezne. Ó, de igen, létezik!!!

Balaton este:  


Balaton reggel:


Aki most fejest akarna ugrani, az jól gondolja meg! :-D


 

2026. február 26., csütörtök

Újjászületésre várva

Tavaszi böjtre hangolódás, fürdőkáddal:

Továbbá, Csőrike-mix, veriförszt, komolyan, 10 darabot kaptam a Kúglitrutyiról, az elektronikai intézettől, nem Witz, egy Hildegard von Bingen felvételemre kaptam kristályokat, egész pontosan: "Kristalline Form"-okat. Még nem tudom, hogy kell feltölteni ide, de egyelőre kemény wellness projektnek ígérkezik, ahogy én stúdióban szórakozom a saját hangommal...

Szóval, apdejt. Cseptörr 1:


Cseptörr 2:


Cseptörr 3:


 

Húú... ebből ejszen vihar lesz!

2026. február 22., vasárnap

Nagyböjt

Nagyon szeretem. Félreértés ne essék, nem tépem én meg a ruhámat, a lelkemet se, nem ezt és nem ezért várom, hanem a gyönyörű négyes móduszú responzóriumokért etc., a jóleső takarításért, kívül-belül....

Úgyhogy a tegnap délután, miután leadtam a jan. 30-i határidős (:-D) angol szövegemet, kitessékeltem Kaktuszt a fürdőszobájából és rendeztem magamnak amolyan előestének egy jó wellness délutánt, sokféle kenceficével, pakolással, aromás fürdővel. Csőrike a fürdőkádban, őszintén nem emlékszem, mikor volt ilyen utoljára. Yeah.

Ma pedig mise után kimegyek a kertbe, kicsit pepecselni. 

2026. február 8., vasárnap

Ádám, Noé, Csőrike

Igen kéremszépen, én is bibliai alaknak érzem magam.

Mielőtt hajbakapnának a hittanos gyerekek és felnőttek, hogy is volt akkor, megtörtént-e a dolog egyáltalán meg minden, az emberi pszichében vájkálók inkább csak hümmögnek, jaja, de még mennyire, minden nap és mindig ez lesz.

Itt van a Nagy Főnök, kitérni nem lehet előle: Na, már megint leszartad a kalapács nyelét, de kapsz még egy esélyt, újra tudod építeni az életedet, és becsszó, nem nyúlok hozzád, hogy elpusztítsalak (már megint). Aztán persze elbukik a dolog és kezdődik elölről, a pusztítással meg minden nyavalyával, ami ezzel jár:

Ádámot és pereputtyát kirúgták a paradicsomból, maradt a nyivákolás, ami a reformáció adventi énekeiben szépen továbbélt, fejlődött, hogyaszongya, mikor Ádámot kirúgták vala a paradicsombóóó... hóóóó..... Az alap rinyálásból, amennyire tanult Ádám et fészekalja, az másik kérdés, ugye.

Noé kemény fickó lehetett, de gondolom, csak elege lett már egy idő után a várakozásból, naná hogy garanciákat akart, miután végetért a nyavalyája, ezzel az egész pereputtyal a nyakán. Mint egy dutyiban. Az Úr tehát azt mondta (a mai olvasmányban), végeztem ezzel most, újrakezdhetitek, tiszta lappal. Igen, hidd el, de komolyan, egy ujjal nem nyúlok hozzád, megegyeztünk ebben. Megegyeztünk, nem? Elvileg igen. Ó, hogy azok a fránya elvek. Valahogy mégse jöttek össze ezek a szövetségek... Ábrahám utódai szintén megsokasodtak, de ettől nem lettek egyből jobbak, emberségből ugyanolyan visszabukó lett mind, mint az első, és az utolsó ember, aki majd lesz!

Na és Csőrike? A mátriárka? Aki elrendezte és kitakarította az előszobát, lépcsőfordulót a kitudjahányévnyi kényszerű várakozás után? Két (2, kettő) nap alatt? Lett két nagy zsák szemét. Holnap jön a kukásautó. Addig gyönyörködöm a látványban s ezzel fényezem a lelkemet.

Kaptam egy újabb esélyt, biztosan le fogom szarni a kalapács nyelét, az ambícióm viszont töretlen, s ha már muszáj lesz elbukni, inkább kicsit és minél később kéne. Legalábbis ezen a téren. Megjöttek az emeleti új ablakok. A kőműves csütörtököt mondott a beszerelésre (remélem, konkrétan, nem képletesen).

Most viszont úgy érzem magam, mintha frissen jöttem volna a prémium kategóriás wellness-ből. Hihetetlen könnyebbséggel, de valahogy furán, éppen kijöttem a bárkából a napvilágra. A folyosón csak az ablakok várnak, semmi évtizedes rumli. Egy új élet kezdete, mondják az ablakok. Ritka egy pillanat, na.

2026. február 5., csütörtök

Árnyékkormány

Eléggé hihetetlen, hogy megérkeztünk a kúglitrugyi igazi pöcegödrébe s kénytelenek vagyunk egyfajta árnyékkormányban vezetni a tanszékvezetőnk tanszékét. Ez annyira abszurd, hogy ha valaki más mondaná nekem, aszondom, megzakkantál te, de teljesen, nézzéé tükörbe!...

A tanszékvezetőnk nárcisztikus személyiségzavarral küzd, autoriter módon viselkedik fűvel-fával, de ennek persze nincsen tudatában, vagy legalábbis úgy tesz, mintha mindez nem ő lenne.

Tegnapelőtt tartottuk ötön az első onlány értekezletet, szétosztottuk egymás között a feladatokat és továbbiakban úgy kommunikálunk a főnökkel, mintha minden rendben lenne. Ez a túlélési esélyünk, és még így is meglehet, hogy jövőre bezárnak bennünket. A rektorátus szintén úgy tesz, mintha nem látná a problémát, valami (valaki?) miatt fedezi őt. Az egyetemisták nyolc oldalas dokumentumban részletezik, hogy aggódnak a főnök szellemi egészségéért, ezt elküldték a diáktanácsnak. A rektor közben lapít, mi lenne, ha a sajtó fülébe jutna, felvettek egy nem teljesen komplett figurát vezető pozícióba?? Egyelőre nem túl rózsás a mostani helyzet: egy milkó egy másik, jogtalanul kirúgott tanár kártérítésére; két milkó valami másik perre... viszont ha bezárnak, se lesz buli, mert akkor is kiderülhet egy s más, kukába kerülhet a már eddig is eléggé megtépázott reputáció.

Szóval úgy döntöttünk, inkább megvárjuk, míg más vágja el maga alatt a fát. WTF

Ma egy laza vigyorral leírtam neki ismét, hogy mi lesz a június 7-i misével - minekutána múlt héten belekakált a nyári időpontjaimba és pokolivá tette a hétvégémet a kolostoromban (!), tegnap megegyeztünk végül (ő meg én), hogy is lesz a misével, estére már megint megváltoztatta a véleményét... Na de, Csőrike is gondolt egyet, ezentúl másképp csináljuk. Szépen, mosolyogva, diplomatikusan bmeg. Árnyékolva, szürke zóna. Majd én is gondolok egyet, nem csak te.

Mi a fenének kell idegeskedni azon, ami nem a mi dolgunk? Na utty. 

2026. január 18., vasárnap

Örüljünk, törpike módra

Mintha csak a hupikék törpikék tongyóvilágába pottyantam volna. Időtörpölő részben Ügyi egy olyan masinát fabrikál, ami kérésre csinál időjárást, s míg aprajafalva nagyobbik fele strandolni megy, két otthonmaradt törpicsek összebunyózik a preferált időjáráson ergo elrontják a masinát.

Ezek a strandolásból hol esőben, hogy hirtelen dögmelegben találják magukat, iszkiri hazafelé, közben hull a hó is, dehát a szélvihar és a szélcsend is eléggé szeszélyesen alakul s akkor megszólal az egyik: 

Örüljünk, mert ennél rosszabb nem lehet!

Na és akkor hab a tortán: fejükbe zúdul a jégesőőő......

A nyolc konfi legkeményebb magjához érkeztem, kéremszépen, ez az az angol nyelvű előadás, amit Rózsahegyen tartottam a május-június nevű szakmai dugóban.

Megírtam tegnap a második német nyelvűt és elküldtem korrektúrára. Venném elő ma a rózsahegyi regenschori-szöveget, hát a magyar és angol nyelvű absztrakton kívül semmi nincs a mappában. 4 db USB, egy T7 nevű külső adathordozó, jojózom már ettől, belefáradtam a bogarászásba. Gőzöm nincs, hová mentettem el s főleg mi a neve a fájlnak. A Rózsahegy-mappában még a prezi sincs benne, csak a szervezőktől valami igazolás, infók s miegymás, használhatatlan cucc. Vagyis egy használható mégis van benne: a_hivatkozási_útmutató!

Tongyócsőriketörpnek kár volt tegnap örvendeznie a kész Regenschori-publikációnak. Mivel ez a mostani szaklektorálásra megy, aligha kéne magam plagizálni a tegnapiból, a fene ott enné meg. Ezt bizony: újra kell írni. Az igaz, hogy közben egy csomó anyagot találtam két levéltárban hozzá, de én ezen a ponton mindjárt kitépem a hajamat. Előtte azért kirázom belőle - a jégesőt. Hogyaszta PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ...........

 

UPDATE meglett a prezi és a szövegem is. Csőrike-név alatt.... Nem vagyok valami inspirált, tudom, de arra gondoltam, ha én konfit szerveznék, biztosan az előadó családnevével rendszerezném a preziket. Éljen a detektív énem, halleluja! Ma már csak a levéltári dolgokból szemelgetek kedvemre, hogy mit fogok betenni. Ezt az ítéletidőt a fejemben....