Tehát akkor ma nem péntek, hanem csütörtök. Még jó hogy nem este derült ki, mikor megérkeztem volna kóruspróbát tartani...
Ez biztosan egy olyan mazochista beidegződés, mikor az ember - merthogy a dógok általában véve le vannak maradva - azt hiszi, semmit nem fog időben megcsinálni, sőt már lekésett mindenről.
Kedves korrektorom még nem küldte vissza az első komolyabb szövegemet, azt hiszem, megakadt a torkán. Az előző próba-öt-oldallal amit visszaküldött, egy napig bíbelődtem, míg szisztematikus Hamupipőként kiszedegettem a pirosakat belőle. Kölest a hamuból, vagy hogy is volt?
Most éppen a legvastagabb falatnál tartok, tegnapelőtt kezdtem el legyúrni, de csak szép lassan. Azért ez a rettenetes tempó, mert ebben a melóban kettő darab salzburgi és négy seckaui kézirat allelujaanyagát hasonlítom össze. Ingabinga a diszijében össz. kettő darab seckauit és egy salzburgit hasonlítgatott, és nem egyszer széttárta a kezét, hogy ezt, emezt és ememezt nem lehet tudni, nahát, a tudománynak ez a csecse nem akar tejet adni, hja.
Namármost, a lassúság oka:
1. ekkora mennyiségű anyaghoz időnként nem elég kapacitású/sebességű stb. az adatbázisom, amit a parókám alatt hordok;
2. s bár használhatnám az ingabinga-listákat, de sajna számomra elég nagy a hibaszázalékuk (mivelhogy baratinám, nem fogom őt idézni csak ott, ahol nem hibázik.... ez a fajta diplomácia is kikezdi az agyamat, nem vitás)
De van egy jó hírem:
a mesteri dolgozatom, amiről azt hittem, a büdös életben nem fogom még egyszer elővenni, pont az egyik szóban forgó seckaui kézirat. Aminek a leltárja teljesen használható (én gyártottam, egyelőre nem sok hibát találtam benne), sőőőt... már három kérdésre is választ kaptam, amikre se Ingabinga, se más nem tudott még válaszolni. Amúgy meg tudom, hogy ez a jó módszer, mert amikor márciusban kiteregettem Salzburgban ennek az anyagnak egy részét, Rőtmalac a szünetben sok sutyi gratulációt kapott, és láttam hogy vigyorgott a szakállába. Na.
Felkötöm a munkagatyát, míg kellő sebességgel tudom használni az agyamat.
Majd utána lemosom a kocsit (ma nem Christina Aquilera mossa, de már látom hogy azt fogom dudorászni. Van egy trükköm: seprű+veder+bio mosószer= ragyogó tütü, a veder tartalmát egyenesen bele a csatornába, tiszta autó, tiszta udvar)
Már alig várom hogy készen legyenek az alleluják (na meg az autó).
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2015. január 29., csütörtök
2015. január 25., vasárnap
Behülyültem
Csak idő kérdése hogy mikor és, és még lehet fokozni március elejéig, ó igen!
Ettől az intenzív melótól nem elég, hogy rémeset álmodtam csütörtökről péntekre virradólag (brrrr, egy nagyon nem jól koordinált nagy szabadtéri misében voltam az egyik szerencsétlen főszereplő, kár volt lenyomni ötkor a telefont és a bal felemre fordulni...) szóval most veszem észre hogy már ott is dallamot énekelek egy fix móduszban, ahol csak légyszarnyi neumák vannak. Ööö... ismeretlen dallam neumái. Ezek szerint vagy meg kell tanulnom ismét normálisan olvasni, vagy ezentúl ufó leszek. Már látom is. Csápos ufó. Ufo peregrinus (na ez vajon milyen nemű lehet?...)
Ettől az intenzív melótól nem elég, hogy rémeset álmodtam csütörtökről péntekre virradólag (brrrr, egy nagyon nem jól koordinált nagy szabadtéri misében voltam az egyik szerencsétlen főszereplő, kár volt lenyomni ötkor a telefont és a bal felemre fordulni...) szóval most veszem észre hogy már ott is dallamot énekelek egy fix móduszban, ahol csak légyszarnyi neumák vannak. Ööö... ismeretlen dallam neumái. Ezek szerint vagy meg kell tanulnom ismét normálisan olvasni, vagy ezentúl ufó leszek. Már látom is. Csápos ufó. Ufo peregrinus (na ez vajon milyen nemű lehet?...)
2015. január 21., szerda
Annyakínnya
Na ne. Most hozta a galamb a másikat. Hogy a velencei anyagnak a dedlájn március elseje lészen, lálá. Két oldalon keresztül folyik a duma, hogy milyen legyen az angol szöveg. Nekem meg csak a német van meg, és az se olyan, amilyennek talán lennie kéne.
Most ha az egész brancs miattam fog várakozni, se érdekelhet, mert egyszerűen nem tudok annyi fejet növeszteni, mint amennyit elvárna most az a fránya világ tőlem. Első a diszi és kész, pássz.
Most ha az egész brancs miattam fog várakozni, se érdekelhet, mert egyszerűen nem tudok annyi fejet növeszteni, mint amennyit elvárna most az a fránya világ tőlem. Első a diszi és kész, pássz.
Mit hoz ma reggel a virtuális postagalamb?
Bajormedve nagyon örül nem berregve kritizál és kritizálva berreg, hogy használhatják az o. (nem cs. és kir., de azért mégis) akadémián az LO-ból legyártott szövegemet. És hálás lesz nem pökhendien undok és undokul pökhendi, ha találkozhat velem StF-ban valamikor február végén. Hogy megbeszélhessük a további üzlete(ke)t.
Ezt fel kell írni.
Ezt fel kell írni.
2015. január 15., csütörtök
In craticula*
Bár kívülről nem úgy néztem ki, mint a szétcincált Lázár, belül lezajlott azért egy s más. Rőtmalac a második óra után kifakadt - sajnos jogosan - hogy nem erre való ez a privatissimum, a fenébe is, elbasztuk ezzel az időt s akkor ennyi volt, mindjárt jön a következő és mikor fogjuk sorravenni azokat a dolgokat, amire a privatissimum való?!
Hát igen, helyesírással és fogalmazással foglalkoztunk... azzal a nyavalyás öt oldalnyi szöveggel, amit holnap elő fogok adni. Mire kivacakoltuk az egészet, gondoltam, gyorsan-gyorsan lelépek ha ennyire elharapóztak a dolgok, errefel azt mondja, zzziccc**. Majdnem megkérdeztem, hogy erre a Folterstuhl*** nevű valamire gondolt, ami itt van mellette? (már láttam ahogy meredeznek azok a képzeletbeli szegecsek kifelé, íme a szent inkvizítor dirigálja belé a klienst aki én vagyok) Hát, abban a pillanatban nem is tudtam volna megmondani, hogy az magyarul miféle, annyira beállt már egyféle szintre a bizsergő agyam.
Kaptam egy telefonszámot és egy nevet. Aki március elejére kész lesz a szövegemmel: háziasszony és tudós, ráadásul a papíron doktori másodatyám felesége.... brrr.
A nagy Zzziccc itt még nem ér véget: következik a Bajormedve-téma és az ebből lebontható további szarkeverés: kapok 2000 (!) pénzt (mellesleg négy hónapnyi munkaszerződést) a latin szövegemért+gyorsan küldjem el, mert az ófilológus várja. Ja, és egy mukk se senkinek, hogy valaki lefizeti a diszi alatt elvégzett munkámat (???????)
Az biztos, hogy lesz mivel lefizetnem én is a tudós feleséget, de nekem ettől s főleg ezen a szinten folyó szarkeveréstől az összes szőröm felállt, még a frissen depillált is.
Tudom hogy ez mind egy következő és következő esély, hogy tanuljak meg minden, de a mai reakcióm: Úristen, micsoda egy bugyorba kerültem?!...
* In craticula te deum non negavi et ad ignem applicatus te Christum confessus sum = Auf dem Rost habe ich dich, Gott, nicht verleugnet, und als ich mit dem Feuer in Kontakt kam, habe ich dich, Christus, bekannt. = A kínzókamrában nem tagadtalak meg, Istenem, és a tűzkor ismertelek meg Krisztusban (a magyar kicsit botcsinálta csőrike-fordítás, lényeg hogy ez a Lázár-matutinum egyik antifónája - vagyis ezelőtt vagy ötszáz évvel biztosan az volt, hehe)
** Ülj le!
*** kínzószék
Hát igen, helyesírással és fogalmazással foglalkoztunk... azzal a nyavalyás öt oldalnyi szöveggel, amit holnap elő fogok adni. Mire kivacakoltuk az egészet, gondoltam, gyorsan-gyorsan lelépek ha ennyire elharapóztak a dolgok, errefel azt mondja, zzziccc**. Majdnem megkérdeztem, hogy erre a Folterstuhl*** nevű valamire gondolt, ami itt van mellette? (már láttam ahogy meredeznek azok a képzeletbeli szegecsek kifelé, íme a szent inkvizítor dirigálja belé a klienst aki én vagyok) Hát, abban a pillanatban nem is tudtam volna megmondani, hogy az magyarul miféle, annyira beállt már egyféle szintre a bizsergő agyam.
Kaptam egy telefonszámot és egy nevet. Aki március elejére kész lesz a szövegemmel: háziasszony és tudós, ráadásul a papíron doktori másodatyám felesége.... brrr.
A nagy Zzziccc itt még nem ér véget: következik a Bajormedve-téma és az ebből lebontható további szarkeverés: kapok 2000 (!) pénzt (mellesleg négy hónapnyi munkaszerződést) a latin szövegemért+gyorsan küldjem el, mert az ófilológus várja. Ja, és egy mukk se senkinek, hogy valaki lefizeti a diszi alatt elvégzett munkámat (???????)
Az biztos, hogy lesz mivel lefizetnem én is a tudós feleséget, de nekem ettől s főleg ezen a szinten folyó szarkeveréstől az összes szőröm felállt, még a frissen depillált is.
Tudom hogy ez mind egy következő és következő esély, hogy tanuljak meg minden, de a mai reakcióm: Úristen, micsoda egy bugyorba kerültem?!...
* In craticula te deum non negavi et ad ignem applicatus te Christum confessus sum = Auf dem Rost habe ich dich, Gott, nicht verleugnet, und als ich mit dem Feuer in Kontakt kam, habe ich dich, Christus, bekannt. = A kínzókamrában nem tagadtalak meg, Istenem, és a tűzkor ismertelek meg Krisztusban (a magyar kicsit botcsinálta csőrike-fordítás, lényeg hogy ez a Lázár-matutinum egyik antifónája - vagyis ezelőtt vagy ötszáz évvel biztosan az volt, hehe)
** Ülj le!
*** kínzószék
Címkék:
Bajormedve,
diszi,
gregó,
piénz,
Rőtmalac,
stájer orkán,
tongyó,
történelem
2015. január 14., szerda
Európa kebap
A fő stájri polgármester berezelt a nyolc százalék muszlim lakosságra való tekintettel és ezennel be szeretné vezetni, hogy ott virítson a Meldezettel fedőnevű azonosítópapíron az illető vallása. Is.
Természetesen körkérdés lesz belőle mert miért is ne? Újabban divat állást foglalni, sőt mintha mindenki kényszerítve érezné magát, hogy akkor neki azzal a véleménnyel a világnak. Íme a két oldalnyi újságcikk szereplői:
1. Ez igenis magánügy, randa dolog ha bevezetik hogy publikus lesz. Mert milyen dolog a magánügyből nyilvánosat csinálni? (20 éves egyetemista csajszi).
2. Amikor még én a tanácsnál dolgoztam (a kép szerint jó nyugdíja lehet, tehát kb. 30 évvel ezelőttre gondol), igenis rendben volt az, hogy a vallás is rajta legyen. Micsoda dolog, hogy ne? természetesen helyeslem a dolgot.
3,4. Az előbbi kettő variálva.
Nagyon jó dolog az a körkérdés, főleg ha startból rossz!...
StF polgármestere biztosan a város polgárainak biztonságára gondol, de én nem tudom, annyira naiv lenne hogy azt hiszi, a Meldezettel kiszűri a leendő terroristákat? vagy akkor az iszlám egy további pecsét a további diszkrimináló politikában, bármilyen hivatalos akta leadásakor? ez lenne a jó? hogy az FPÖ még nagyobbra duzzadjon és már a kebapos is két pecséttel járjon a nyakában: potenciális terrorista is azon kívül, hogy török, tehát rá duplán más jogszabályok vonatkoznak? és itt csak a biztosító, munkaügy vagy más, pl. számlanyitáskor sürgőforgó hivatalnokok szúrkálnának szemükkel a Meldezettel irányába, nem is a "komolyabb" frakció.
1. és hasonló, szatyornyi véleményező: Eddig is ki kellett tölteni azt a rubrikát, hogy vallása, kérem szépen. Ha nem írják ki a Meldezettelen, hogy miféle, attól még benne van a rendőrség központi számítógépes adatbázisában. Ekkora butaságot, hogy magánügy! ha már le kell írni valahová, mindegy hogy látod vagy sem utána, a magánügynek lőttek. Apropó polgármester úr, a központi rendőrségnek úgyis elég egy katt ha muszáj, minek akkor a Meldezettelt változtatni?
2. Nénike, azok voltak ám a szép idők, nemhiába a szép nyugdíj! Csakhogy most nyitottuk ki éppen az új világot, a régit meg be kell zárni (ha már az agytekervényeket ezen a szinten nem lehet szétbogozni...).
Ezt én, a nagyképű és mindentudó Csőrike mondom, az én fejemet verjétek érte. Miután elegem lett más okos véleményéből, ma bementem az állomásra az Európa téri kebaposhoz. A főnök és a fiú roppant kulturáltan tárgyalták a legújabb hírcsomagot. Senki nem volt bent éppen rajtam kívül. Egy szót nem értek törökül, de átlag tíz másodpercenként elhangzottak ugyanazok a nevek és nevek, most úgyis nyakig tele van a sajtó. Aggódó képpel forgatták az újságokat és nem kellett nekem tolmács hogy lássam: izgatottaknak tűntek itt "Európában". StF nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Vajon mi lehet egy nagyobb német városban?... Nem irigylem őket egyáltalán, főleg mostanság.
Természetesen körkérdés lesz belőle mert miért is ne? Újabban divat állást foglalni, sőt mintha mindenki kényszerítve érezné magát, hogy akkor neki azzal a véleménnyel a világnak. Íme a két oldalnyi újságcikk szereplői:
1. Ez igenis magánügy, randa dolog ha bevezetik hogy publikus lesz. Mert milyen dolog a magánügyből nyilvánosat csinálni? (20 éves egyetemista csajszi).
2. Amikor még én a tanácsnál dolgoztam (a kép szerint jó nyugdíja lehet, tehát kb. 30 évvel ezelőttre gondol), igenis rendben volt az, hogy a vallás is rajta legyen. Micsoda dolog, hogy ne? természetesen helyeslem a dolgot.
3,4. Az előbbi kettő variálva.
Nagyon jó dolog az a körkérdés, főleg ha startból rossz!...
StF polgármestere biztosan a város polgárainak biztonságára gondol, de én nem tudom, annyira naiv lenne hogy azt hiszi, a Meldezettel kiszűri a leendő terroristákat? vagy akkor az iszlám egy további pecsét a további diszkrimináló politikában, bármilyen hivatalos akta leadásakor? ez lenne a jó? hogy az FPÖ még nagyobbra duzzadjon és már a kebapos is két pecséttel járjon a nyakában: potenciális terrorista is azon kívül, hogy török, tehát rá duplán más jogszabályok vonatkoznak? és itt csak a biztosító, munkaügy vagy más, pl. számlanyitáskor sürgőforgó hivatalnokok szúrkálnának szemükkel a Meldezettel irányába, nem is a "komolyabb" frakció.
1. és hasonló, szatyornyi véleményező: Eddig is ki kellett tölteni azt a rubrikát, hogy vallása, kérem szépen. Ha nem írják ki a Meldezettelen, hogy miféle, attól még benne van a rendőrség központi számítógépes adatbázisában. Ekkora butaságot, hogy magánügy! ha már le kell írni valahová, mindegy hogy látod vagy sem utána, a magánügynek lőttek. Apropó polgármester úr, a központi rendőrségnek úgyis elég egy katt ha muszáj, minek akkor a Meldezettelt változtatni?
2. Nénike, azok voltak ám a szép idők, nemhiába a szép nyugdíj! Csakhogy most nyitottuk ki éppen az új világot, a régit meg be kell zárni (ha már az agytekervényeket ezen a szinten nem lehet szétbogozni...).
Ezt én, a nagyképű és mindentudó Csőrike mondom, az én fejemet verjétek érte. Miután elegem lett más okos véleményéből, ma bementem az állomásra az Európa téri kebaposhoz. A főnök és a fiú roppant kulturáltan tárgyalták a legújabb hírcsomagot. Senki nem volt bent éppen rajtam kívül. Egy szót nem értek törökül, de átlag tíz másodpercenként elhangzottak ugyanazok a nevek és nevek, most úgyis nyakig tele van a sajtó. Aggódó képpel forgatták az újságokat és nem kellett nekem tolmács hogy lássam: izgatottaknak tűntek itt "Európában". StF nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Vajon mi lehet egy nagyobb német városban?... Nem irigylem őket egyáltalán, főleg mostanság.
Címkék:
hmm,
höö,
stájer orkán,
StF,
tongyó,
történelem
2015. január 11., vasárnap
Randa szpeeem!!! De azért el lehet olvasni...
Újabban jobbról-balról piszkálják az embert mindenféle rossz retusált képekkel (és ezt a számítógép korában!), hogy nézzél ki fiatalabbnak. Úgyhogy beállok én is a sorba, nesze szpem!
Nekem nincs semmi bajom azzal, hogy hány éves vagyok, de aki le szeretne tagadni egyet-kettőt, válassza az alábbi módszert, roppant hatásos:
1. Torta helyett süssön muffint.
2. Várjon addig ezzel a manőverrel, míg a rekeszeket be lehet szorozni úgy, hogy kiadják a következő számot: muffin-tepsi X "x" = jubiláló száma (amiből le szeretne tagadni egyet-kettőt)
3. Hívjon meg egy csomó vendéget, lehetőleg hozzanak egy csorda gyereket magukkal
4. A muffinok még kupacban várják a csillagszóró akciót, ebből köv. hogy a gyerekek már megcsócsálják, mielőtt számolásra/díszítésre kerülnének
5. Kösse össze a születésnapját egy másik eseménnyel, amire rásózza, hogy "0"-dik szülinap. Nincs gyertya! Dupla vagy semmi!
Na, ebből nem sokminden volt betervezve (nálam muffin-tepsi X 3 volt a szám), de én tegnap kb. 5 évvel lettem fiatalabb!
A kockázatokról és mellékhatásokról nem kell kérdezni senkit, mindenki tudja, hogy kockázatos és mellékhatásoktól nem mentes. Haha.
Nekem nincs semmi bajom azzal, hogy hány éves vagyok, de aki le szeretne tagadni egyet-kettőt, válassza az alábbi módszert, roppant hatásos:
1. Torta helyett süssön muffint.
2. Várjon addig ezzel a manőverrel, míg a rekeszeket be lehet szorozni úgy, hogy kiadják a következő számot: muffin-tepsi X "x" = jubiláló száma (amiből le szeretne tagadni egyet-kettőt)
3. Hívjon meg egy csomó vendéget, lehetőleg hozzanak egy csorda gyereket magukkal
4. A muffinok még kupacban várják a csillagszóró akciót, ebből köv. hogy a gyerekek már megcsócsálják, mielőtt számolásra/díszítésre kerülnének
5. Kösse össze a születésnapját egy másik eseménnyel, amire rásózza, hogy "0"-dik szülinap. Nincs gyertya! Dupla vagy semmi!
Na, ebből nem sokminden volt betervezve (nálam muffin-tepsi X 3 volt a szám), de én tegnap kb. 5 évvel lettem fiatalabb!
A kockázatokról és mellékhatásokról nem kell kérdezni senkit, mindenki tudja, hogy kockázatos és mellékhatásoktól nem mentes. Haha.
2015. január 8., csütörtök
Megint gépnarancs, más szemszögből
Nagyon bonyolult és összetett az a kurva nagyvilág, de én nem csak hiszem, hanem tudom, hogy vannak még emberek a világon, akiknek normális értékítéletük van. És ettől lesz továbbra is értelme az egésznek, hogy mégse kell Tiszának/Murának/whatever menni.
Címkék:
lélekbúvár,
másik boly,
történelem,
tudathasadt otthon
Tudományos kárrierem és a béka segge
Ez most kicsit olyan cím, mint Arzéna kisasszony a Szaffi című rajzfilmből:
1. DE ATYÁM.... Ápólló a művészetek istene a görög mitológiában!
2. (az öltöztetőnőhöz) Ne húzzad, te dög!
.......
De az az igazság, hogy ez nem nyürrentős poszt, sőt, én nagyon fel vagyok dobva, ezt egy senemilyen-olyan és egy második igencsak optimista konzultáció után mondom.
1. Rőtmalac nem túlságosan örült, hogy elmeséltem Ingabingának a még sehol nem tartó bécsi dolgaimat... én nem igazán kotyogok, de most így jött le. Merthogy mindhármunk diszije benne van a dologban. Az enyém még csak félkész állapotban van, de mivel Liber Ordinariusokról (LO) írtunk, ezért mind bekerülünk. És ő még nem szólt neki. Hát, ez van.
2. Doktori másodatyámnak sikerült kinyitania kuktafejemen a szelepet (hogy már Szaffinál maradjunk), kiszedtünk vagy négy kéziratot, közte a Graduale summumot (ú, MAMÁM, én asztot nem tudom megemelni se, akkora!) mutogattam neki ezt meg azt, meg hogy én hogy gondolom, és annyira jól esett, amiket mondott, hogy na. Tehát nem jelenthetek ki semmit se az ő nevéhez fűzve, se másképp csupán az írás paleográfiai szempontjait alapul véve, de mondhatom a "Hinweis" helyett, hogy "Indiz", a "eindeutig" helyett, hogy "plausibel". Nem "hintere Vorsatzblatt", ez nagy marhaság. Hanem "hinteres Spiegelblatt". Nem nyomdai terminus kell nekünk, hanem kéziratkötő. És nem parázok be, mert nem is várhatja el senki, hogy én mindent bebizonyítsak, hogy né, nekem van igazam. Az sokkal érdekesebb, ha be tudom ismerni, amit még nem tudok. Vagy érdekes kérdésben fogalmazom meg azt, ami nem biztos. Tudom én, hogy ezek egy kutató számára már az elején magától értetődő dolgok, ennyi évesen nem is érzem magam csak afféle botcsinálta kutatónak aki általában inkább észrevesz, de nem tudja megfogalmazni a dolgait, tény hogy én a tegnap ebből rengeteget tanultam, aminek naagyon örülök. Tehát leszűrtem magamnak, hogy gyakorolnom kell a megfogalmazást: a tudományos diplomácia egy külön művészet, mint az akantuszlevelek a graduálé szövege körül, az se mindegy hogy merre göndörödnek. Ha az énektechnikámat harmincévesen át tudtam formálni és odapasszintani a saját fiziológiámhoz, akkor ez se lehetetlen.
Doktori másodatyám mindemellett nagyon meglepődött, hogy mennyi dolgot találtam ezekben a könyvekben. "Gut beobachtet!" És jön a vizsgámra. Tehát lesz vita a fórumon a prezentációm után, juhéj. Kell most ennél több?
1. DE ATYÁM.... Ápólló a művészetek istene a görög mitológiában!
2. (az öltöztetőnőhöz) Ne húzzad, te dög!
.......
De az az igazság, hogy ez nem nyürrentős poszt, sőt, én nagyon fel vagyok dobva, ezt egy senemilyen-olyan és egy második igencsak optimista konzultáció után mondom.
1. Rőtmalac nem túlságosan örült, hogy elmeséltem Ingabingának a még sehol nem tartó bécsi dolgaimat... én nem igazán kotyogok, de most így jött le. Merthogy mindhármunk diszije benne van a dologban. Az enyém még csak félkész állapotban van, de mivel Liber Ordinariusokról (LO) írtunk, ezért mind bekerülünk. És ő még nem szólt neki. Hát, ez van.
2. Doktori másodatyámnak sikerült kinyitania kuktafejemen a szelepet (hogy már Szaffinál maradjunk), kiszedtünk vagy négy kéziratot, közte a Graduale summumot (ú, MAMÁM, én asztot nem tudom megemelni se, akkora!) mutogattam neki ezt meg azt, meg hogy én hogy gondolom, és annyira jól esett, amiket mondott, hogy na. Tehát nem jelenthetek ki semmit se az ő nevéhez fűzve, se másképp csupán az írás paleográfiai szempontjait alapul véve, de mondhatom a "Hinweis" helyett, hogy "Indiz", a "eindeutig" helyett, hogy "plausibel". Nem "hintere Vorsatzblatt", ez nagy marhaság. Hanem "hinteres Spiegelblatt". Nem nyomdai terminus kell nekünk, hanem kéziratkötő. És nem parázok be, mert nem is várhatja el senki, hogy én mindent bebizonyítsak, hogy né, nekem van igazam. Az sokkal érdekesebb, ha be tudom ismerni, amit még nem tudok. Vagy érdekes kérdésben fogalmazom meg azt, ami nem biztos. Tudom én, hogy ezek egy kutató számára már az elején magától értetődő dolgok, ennyi évesen nem is érzem magam csak afféle botcsinálta kutatónak aki általában inkább észrevesz, de nem tudja megfogalmazni a dolgait, tény hogy én a tegnap ebből rengeteget tanultam, aminek naagyon örülök. Tehát leszűrtem magamnak, hogy gyakorolnom kell a megfogalmazást: a tudományos diplomácia egy külön művészet, mint az akantuszlevelek a graduálé szövege körül, az se mindegy hogy merre göndörödnek. Ha az énektechnikámat harmincévesen át tudtam formálni és odapasszintani a saját fiziológiámhoz, akkor ez se lehetetlen.
Doktori másodatyám mindemellett nagyon meglepődött, hogy mennyi dolgot találtam ezekben a könyvekben. "Gut beobachtet!" És jön a vizsgámra. Tehát lesz vita a fórumon a prezentációm után, juhéj. Kell most ennél több?
2015. január 7., szerda
Kihágok. Vagy mégsem?
Elég sokszor érzem, hogy: kicsi kapacitású, bugyuta agyam van. Tehát miután nem lett világosabb a neten böngészkedés után hogy mit vegyek miután átérek a határon, és idő se volt többet vacillálni a dologgal mert egyébrre kellett a számítógép, úgy gondoltam hogy úgyis kiderül majd útközben. A pofáraesés a határon kezdődött és egész obskúrus utamba beleszőtte magát.
Határőr, hátán Police címke van, mondja: ő nem tudja, talán a röszkei kolléga többet tudna segíteni. (Cs. nagyon bután és bugyután nézhet, ő mindig ezt az útvonalat használja, hogy kihasználja a matricamentességet. De kedvesen is, mert...) Hú mielőtt elfelejteném, de ha Ön jan. 31-ig kifizeti a büntetést, CSAK 1400 forintjába kerül. (Na remek. Nagyon örvendek.)
Megyek tovább, benzinkutas vakargatja a fejét a listái felett, kinyomtatott ő is egyet-mást, de hogy ott lesz-e bekötő útdarabka, ahol én átmegyek... Hát, Ön legfeljebb vesz egy matricát, amilyent eddig szokott. (kétezernyolcszáz vagy valami ilyesmit mondott) Mondom neki, né, mivel köszönt el 10 km-rel ezelőtt a határőr! Hm. Hát akkor tényleg nem éri meg.
A továbbiakban párszáz kilométeren át KIHÁGOK. Vagy mégsem? Úgy döntök, hogy nem dobom ki a pénzt csak azért, hogy kiszórjam a semmibe, ha nem vagyok biztos a dologban. És más se tudja, hogy lesz-e legalább 1 km-nyi díjköteles szakaszom.
Vas megye határában a hídnál oldalt áll az első villogó autó, nem történik semmi. Se a rákövetkező kilométerekben nem állít meg senki, se az utána való szakaszon. Átcsusszanok a határon, és végre lenyelem a galuskát.
Konklúzió:
1. Itt valaki nagyon hülye. Vagy én, vagy a rendőr, vagy a benzinkutas, vagy ezek kombinációja.
2. Itt masszívan hülyének néznek mindenkit, beutazótól kezdve az ottlakókig.
3. Szeretnék már látni egy okos embert azok közül, akik ezt a káoszt kiagyalták. Ha KCs kezébe adsz egy vastag tollat, százszorta ügyesebb lesz 5 és fél évesen, pedig még írni és olvasni sem tud: ösztönösen ki fogja színezni a térképen az autópályákat, mert azok "lyukasak" (színezhetőek), és egymásba kapcsolódnak. Akkor legyen meg az az M0 ha annyira kell nektek, gecik (fog örülni a környék, hogy lesz sok kipufogógáz, persze a környezetszennyezés lúzer ójrópai téma, bocsánat), a többi vacakot pedig ejtsük. Nem elég, idióták?!
4. Hogy legyek becsületes polgár, mikor maga az ország rendőre buzdít kihágásra, "mert megéri"??? Tehát tegyük fel HA meglop az állam, minél kevesebbet dugjak a zsebébe, ez nekem üzlet. Megáll az agyam.
Határőr, hátán Police címke van, mondja: ő nem tudja, talán a röszkei kolléga többet tudna segíteni. (Cs. nagyon bután és bugyután nézhet, ő mindig ezt az útvonalat használja, hogy kihasználja a matricamentességet. De kedvesen is, mert...) Hú mielőtt elfelejteném, de ha Ön jan. 31-ig kifizeti a büntetést, CSAK 1400 forintjába kerül. (Na remek. Nagyon örvendek.)
Megyek tovább, benzinkutas vakargatja a fejét a listái felett, kinyomtatott ő is egyet-mást, de hogy ott lesz-e bekötő útdarabka, ahol én átmegyek... Hát, Ön legfeljebb vesz egy matricát, amilyent eddig szokott. (kétezernyolcszáz vagy valami ilyesmit mondott) Mondom neki, né, mivel köszönt el 10 km-rel ezelőtt a határőr! Hm. Hát akkor tényleg nem éri meg.
A továbbiakban párszáz kilométeren át KIHÁGOK. Vagy mégsem? Úgy döntök, hogy nem dobom ki a pénzt csak azért, hogy kiszórjam a semmibe, ha nem vagyok biztos a dologban. És más se tudja, hogy lesz-e legalább 1 km-nyi díjköteles szakaszom.
Vas megye határában a hídnál oldalt áll az első villogó autó, nem történik semmi. Se a rákövetkező kilométerekben nem állít meg senki, se az utána való szakaszon. Átcsusszanok a határon, és végre lenyelem a galuskát.
Konklúzió:
1. Itt valaki nagyon hülye. Vagy én, vagy a rendőr, vagy a benzinkutas, vagy ezek kombinációja.
2. Itt masszívan hülyének néznek mindenkit, beutazótól kezdve az ottlakókig.
3. Szeretnék már látni egy okos embert azok közül, akik ezt a káoszt kiagyalták. Ha KCs kezébe adsz egy vastag tollat, százszorta ügyesebb lesz 5 és fél évesen, pedig még írni és olvasni sem tud: ösztönösen ki fogja színezni a térképen az autópályákat, mert azok "lyukasak" (színezhetőek), és egymásba kapcsolódnak. Akkor legyen meg az az M0 ha annyira kell nektek, gecik (fog örülni a környék, hogy lesz sok kipufogógáz, persze a környezetszennyezés lúzer ójrópai téma, bocsánat), a többi vacakot pedig ejtsük. Nem elég, idióták?!
4. Hogy legyek becsületes polgár, mikor maga az ország rendőre buzdít kihágásra, "mert megéri"??? Tehát tegyük fel HA meglop az állam, minél kevesebbet dugjak a zsebébe, ez nekem üzlet. Megáll az agyam.
2015. január 5., hétfő
Fránya telihold
Nem sokat aludtam az éjjel. A kicsi csőrikék szerencsére húzták a lóbőrt, bár reggelre agyonforgolódták magukat, annyira hogy LKCs borzas fejéből tíz percen át próbáltam némi kis sikerrel kulturált leánkát varázsolni.
Jó üres fejjel forogtam erre-arra, közben konstatáltam hogy a matrac rugói nyomják a bordámat, pedig még csak egy éve vettük. Hízni egyelőre nem fogok, tehát vagy megfordítom a másik oldalára, vagy kidobom.
Az agygép reggeliben indult meg, azóta is csak olyan emberek szaladgáltak odabent, akiket már nagyon rég nem láttam. Ezenkívül mindenféle giz-gaz, Kaktusz szakmai válságától kezdve a saját bugyromig, van itt minden. Mintha csak most ittam volna ki az íccaka álompoharát:
Világrengető szociális projekteken töröm az agyam, aztán arra gondolok, hogy gazdagodhatnék meg annyira, hogy a pénzemből nem Audit hanem napelemet vegyek. Megújuló energiaforrás más is lehet, az utcánkban három helyen télen-nyáron szivárog a talajvíz elfelé, azt is ki lehetne onnét piszkálni.
Más: mi lesz a diszivel? sajátmagam mennyire vállalta be magát ezzel a vackkal? szeretem, de micsináljak, hogy többet lehessek a gyerkőcökkel? ez így nagyon nem jó, ahogy van. Meddig lehet még nyúzni a helyzetet és a körülötte levő embereket?
Emlékszem az általános iskolai osztályomra: tele volt mindenféle frusztált művészpalántával, színészek gyerekeivel többek közt. Nos, a pálmát akkori kedvenc barátnőm vitte (vajon hol lehet most, megvan-e egyáltalán valahol a világon??). Mikor körkérdés volt, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, azt felelte, csak színésznő nem. Miért? kérdezte a tanítónéni. Mert akkor mindig turnézni kell és a gyerekek pedig egyedül vannak... Egyszer suli után arra mentünk ketten, ott laktak közel. Volt nagy cirkusz nálunk otthon a be nem jelentett inztermezzóért, mert akkor még vezetékes telefonunk se volt, nemhogy más. És én persze későn értem haza, mert meg kellett hallgatni ZZLabor és Koncz Zsuzsa lemezeit, ki kellett próbálni a sminkeket-parókákat, és felfordítani az amúgy is felfordult házat. Csodálkoztam, hogy a smink miért csak színpadra való mikor anyám naponta keni magát, rácsodálkoztam a lemezjátszóra (olyanunk nekünk nem volt), és egyáltalán, nagyon tetszett az a nagyon bohém hely. Híjj, irtóztató egy dzsuva volt alapjáraton, azt nem lehet elfelejteni soha. Ha itt most körbenézek, mindjárt elszégyellem magam, de szerintem még fel kell fejlődnünk magunkat, hogy ott tartsunk (na, ez legalább megnyugtató).
Talán még egyszer jártunk ott az egész családdal, egy vasárnap délelőtt: a kezeslábast és gumicsizmát soha nem felejtem el, ahogy az ünnepelt színésznő (természetsen smink nélkül) hátrament a moslékos vederrel. Mert egy piros tornácos régi házban laktak aminek az udvarában eléggé rurális környezetbensártengerben folyt az állattartás röfögtek és kukorékoltak az állatok ide-oda, brrr. Végül apuka mintha megunta a káoszt mondván hogy normálisan akart volna élni*, elvált a színésznőtől és elvitte a leányzót magával a másik házasságba. Azóta se tudok róla/róluk semmit.
Ha nagyon depi és/vagy frusztrált vagyok, sokszor eszembe jutnak, főleg mióta ebbe a nagy faluba betettem a lábamat. Néha úgy érzem, már csak a kerti outfit és a röfögő disznók hiányoznak a képből.
* ez a veszély engem szerencsére nem fenyeget, Kaktusz véletlenül se akar normálisan élni, mondhatjuk úgy is hogy lételeme a káosz
Jó üres fejjel forogtam erre-arra, közben konstatáltam hogy a matrac rugói nyomják a bordámat, pedig még csak egy éve vettük. Hízni egyelőre nem fogok, tehát vagy megfordítom a másik oldalára, vagy kidobom.
Az agygép reggeliben indult meg, azóta is csak olyan emberek szaladgáltak odabent, akiket már nagyon rég nem láttam. Ezenkívül mindenféle giz-gaz, Kaktusz szakmai válságától kezdve a saját bugyromig, van itt minden. Mintha csak most ittam volna ki az íccaka álompoharát:
Világrengető szociális projekteken töröm az agyam, aztán arra gondolok, hogy gazdagodhatnék meg annyira, hogy a pénzemből nem Audit hanem napelemet vegyek. Megújuló energiaforrás más is lehet, az utcánkban három helyen télen-nyáron szivárog a talajvíz elfelé, azt is ki lehetne onnét piszkálni.
Más: mi lesz a diszivel? sajátmagam mennyire vállalta be magát ezzel a vackkal? szeretem, de micsináljak, hogy többet lehessek a gyerkőcökkel? ez így nagyon nem jó, ahogy van. Meddig lehet még nyúzni a helyzetet és a körülötte levő embereket?
Emlékszem az általános iskolai osztályomra: tele volt mindenféle frusztált művészpalántával, színészek gyerekeivel többek közt. Nos, a pálmát akkori kedvenc barátnőm vitte (vajon hol lehet most, megvan-e egyáltalán valahol a világon??). Mikor körkérdés volt, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, azt felelte, csak színésznő nem. Miért? kérdezte a tanítónéni. Mert akkor mindig turnézni kell és a gyerekek pedig egyedül vannak... Egyszer suli után arra mentünk ketten, ott laktak közel. Volt nagy cirkusz nálunk otthon a be nem jelentett inztermezzóért, mert akkor még vezetékes telefonunk se volt, nemhogy más. És én persze későn értem haza, mert meg kellett hallgatni ZZLabor és Koncz Zsuzsa lemezeit, ki kellett próbálni a sminkeket-parókákat, és felfordítani az amúgy is felfordult házat. Csodálkoztam, hogy a smink miért csak színpadra való mikor anyám naponta keni magát, rácsodálkoztam a lemezjátszóra (olyanunk nekünk nem volt), és egyáltalán, nagyon tetszett az a nagyon bohém hely. Híjj, irtóztató egy dzsuva volt alapjáraton, azt nem lehet elfelejteni soha. Ha itt most körbenézek, mindjárt elszégyellem magam, de szerintem még fel kell fejlődnünk magunkat, hogy ott tartsunk (na, ez legalább megnyugtató).
Talán még egyszer jártunk ott az egész családdal, egy vasárnap délelőtt: a kezeslábast és gumicsizmát soha nem felejtem el, ahogy az ünnepelt színésznő (természetsen smink nélkül) hátrament a moslékos vederrel. Mert egy piros tornácos régi házban laktak aminek az udvarában eléggé rurális környezetben
Ha nagyon depi és/vagy frusztrált vagyok, sokszor eszembe jutnak, főleg mióta ebbe a nagy faluba betettem a lábamat. Néha úgy érzem, már csak a kerti outfit és a röfögő disznók hiányoznak a képből.
* ez a veszély engem szerencsére nem fenyeget, Kaktusz véletlenül se akar normálisan élni, mondhatjuk úgy is hogy lételeme a káosz
Címkék:
Kaktusz,
kicsi Csőrike,
lélekbúvár,
lk. Csőrike,
nosztalgia,
nyakasfőd,
tudathasadt otthon
2015. január 4., vasárnap
Pihent agyú jó pap...
holtig tanul, lálá. Még jó, hogy nem magamtól kell rájönnöm mindenre, más buggyantak már kiagyalták, hogy... de lássuk csak:
A kéziratkatalógust 1936-ban követte el egy úri csuhás, naná hogy tiszta latinul prüntyögte le. Szerintem ez lehetett neki a legkönnyebb és eléggé problémamentesen úszkált is benne. Nézegetem én, hogy Missale herbipolense, nahát mi ez, herbárium pollenruhában vagymi? De még tudatlanul is nagy úr vagyok, egy katt és kiderül hogy Würzburg. És máris milyen műveltönelégült szamár lettem...
Ave Vicipædia!
A kéziratkatalógust 1936-ban követte el egy úri csuhás, naná hogy tiszta latinul prüntyögte le. Szerintem ez lehetett neki a legkönnyebb és eléggé problémamentesen úszkált is benne. Nézegetem én, hogy Missale herbipolense, nahát mi ez, herbárium pollenruhában vagymi? De még tudatlanul is nagy úr vagyok, egy katt és kiderül hogy Würzburg. És máris milyen művelt
Ave Vicipædia!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)