Ez most kicsit olyan cím, mint Arzéna kisasszony a Szaffi című rajzfilmből:
1. DE ATYÁM.... Ápólló a művészetek istene a görög mitológiában!
2. (az öltöztetőnőhöz) Ne húzzad, te dög!
.......
De az az igazság, hogy ez nem nyürrentős poszt, sőt, én nagyon fel vagyok dobva, ezt egy senemilyen-olyan és egy második igencsak optimista konzultáció után mondom.
1. Rőtmalac nem túlságosan örült, hogy elmeséltem Ingabingának a még sehol nem tartó bécsi dolgaimat... én nem igazán kotyogok, de most így jött le. Merthogy mindhármunk diszije benne van a dologban. Az enyém még csak félkész állapotban van, de mivel Liber Ordinariusokról (LO) írtunk, ezért mind bekerülünk. És ő még nem szólt neki. Hát, ez van.
2. Doktori másodatyámnak sikerült kinyitania kuktafejemen a szelepet (hogy már Szaffinál maradjunk), kiszedtünk vagy négy kéziratot, közte a Graduale summumot (ú, MAMÁM, én asztot nem tudom megemelni se, akkora!) mutogattam neki ezt meg azt, meg hogy én hogy gondolom, és annyira jól esett, amiket mondott, hogy na. Tehát nem jelenthetek ki semmit se az ő nevéhez fűzve, se másképp csupán az írás paleográfiai szempontjait alapul véve, de mondhatom a "Hinweis" helyett, hogy "Indiz", a "eindeutig" helyett, hogy "plausibel". Nem "hintere Vorsatzblatt", ez nagy marhaság. Hanem "hinteres Spiegelblatt". Nem nyomdai terminus kell nekünk, hanem kéziratkötő. És nem parázok be, mert nem is várhatja el senki, hogy én mindent bebizonyítsak, hogy né, nekem van igazam. Az sokkal érdekesebb, ha be tudom ismerni, amit még nem tudok. Vagy érdekes kérdésben fogalmazom meg azt, ami nem biztos. Tudom én, hogy ezek egy kutató számára már az elején magától értetődő dolgok, ennyi évesen nem is érzem magam csak afféle botcsinálta kutatónak aki általában inkább észrevesz, de nem tudja megfogalmazni a dolgait, tény hogy én a tegnap ebből rengeteget tanultam, aminek naagyon örülök. Tehát leszűrtem magamnak, hogy gyakorolnom kell a megfogalmazást: a tudományos diplomácia egy külön művészet, mint az akantuszlevelek a graduálé szövege körül, az se mindegy hogy merre göndörödnek. Ha az énektechnikámat harmincévesen át tudtam formálni és odapasszintani a saját fiziológiámhoz, akkor ez se lehetetlen.
Doktori másodatyám mindemellett nagyon meglepődött, hogy mennyi dolgot találtam ezekben a könyvekben. "Gut beobachtet!" És jön a vizsgámra. Tehát lesz vita a fórumon a prezentációm után, juhéj. Kell most ennél több?
2 megjegyzés:
"Ne húzzad te dög, mer' lapockán rúglak"...:)))
Amúgy meg igen, olyan caragialei hanglatú a cím:) Bár milyen rég olvastam én Caragialét:)
Hú, én is. Az a vicc (persze, tragédia is, de én most inkább höhörészős vagyok:-), hogy közben semmit nem vesztett az aktualitásából...
Megjegyzés küldése