Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. július 27., szombat

Testrészek

Hát, én nem vagyok valami jó alanya a kárpát-medencei nagy magyarságnak, tegnap azon csodálkoztam, hogy mennyire elavultnak szólt a nagy magyar rockbanda szövege a rádióban, hogy bennünket összeköt az a valami, meg egy test, sok kar meg láb, és mind ilyenek. 20-30 évvel ezelőtt a trianoni csapást másképp lehetett megélni a könyvespolc mellett és a kocsmában, de hogy ma mi az, ami összeköt bennünket, és ki az a mi, hát ez jó kérdés. Kit és mivel köt össze az a micsoda?... HÖÖ?

Most éppen himnológiai konfit szervezünk Prágában, és egy műsorfüzetet szerkesztettem, ahol spéci nagyon jól esett és büszkén javítottam a magyar szótagolásainkat a füzetben. A németet és az angolt is meg tudtam csinálni. Olyan jó, hogy a másik kolléga túlfelől a cseh és szlovák szövegeket gondozta. Szóval például nekem így jó magyarnak lenni, hogy összeköt az 1501-es énekeskönyv dallamkészlete minket.

Ami ezen is túl összeköt, az a waccapp csoportunk, 27-es hívószámtól a 49-ig... a glóbuszt kettészeltük hemiszférákra, a felső szeletet brit kolléga mmoderálja, az alsót dél-afrikai. Na, így érzem én magam az egész test részének! :-))

2024. július 11., csütörtök

Rohadt negyvenes

Pettyes spagettipántos vászonruhában izzadok, mint valami Rozika... szerencsére ez az otthonka nem olyan igazi plasztik otthonka, hanem egy könnyű vászonyka. A számítógépen csak 38 fok "van", de kint az árnyékban 40. VAN, igazból, nem robotból. Nem digitális, hanem felfelé kúszós kinti hőmérő mutatja! Pedig az udvaron fű van, két diófa és még mennyi más zöldség....

Micsoda egy nap van ma.

Mostanra lejárt mind a két temetés ott, ahol születtem. Évekig semmi nincs, de valahogy úgy alakult, hogy két haláleset is volt a héten, és mindkét temetés mára esett. A fene esett volna belé, egyikre se akarnék menni, nem csak azért, mert én most fizikailag se tudnék, hanem egyáltalán. Az első keresztapám, aki elvileg idős volt és beteg. A második pedig a volt osztálytársam, ő az első a sorunkban, máris, ez aztán borzasztó. A legkisebb gyereke egy évvel kisebb, mint a miénk. :-(

Leadtam a projektet. Ha tudnék úszni, ma fejest ugornék a Tiszába, mint a kedves családom úgy estefelé.

És élni kell tovább, és ilyenkor semmit nem akarok már. Legalább ettől az agyamat zsigerelő tudománygyártástól megszabadultam. Elbírálás csak ősszel, úgyhogy ma még pihenek (talán a pincében, ha lenne), aztán holnaptól jöhet a kötetkorrektúra (milyen szépen türelmesen lapítanak ezek a munkák, egymás feje tetején...)

Le fog járni a mai nap is.

2024. július 5., péntek

Kanadába kipipa

Átgyalogoltam én magamon az elmúlt napokban, el is küldtem Kanadába ma délelőtt az angol proposalt, darabokban, korrektúrára. Agyam egy félpár zokni.

A sok hajnalozás megtette a magáét, ma amikor hazacúgoltam az ifjúságot az ötnapos kimenőzésből, ebédeltem és eldőltem, mint egy zsák. A fogam helye tegnap óta vacakol, ma reggel a dokit is felhívtam, de egyelőre marad az öblögetés fogmosások után azzal az erős hatású Cura... izével. Mivel külön gyógyszert nem szedek, napközben nem árthat neki a pálinka, gondolom én (kár lenne ugye mindent kiköpni).

Még hátravan egy max. 3 oldalas önéletrajz, az ilyent nagyon nem csípem, mert valamiket meg kéne indokolni benne, de a fene egye az egészet. Az eddigiekből össze fogok ollózni valamiket a már meglévő CV mellé. A szófosó stílusú önéletrajzot inkább mellőzöm, listázva lesz (nem írja, hogy milyen formátum). A fene akar egybefüggő szöveget látni, szerintem teljesen kiment már a divatból. A proposalban két helyen is ki kellett érni arra, hogy megindokoljam, miért én kellek a projekthez és nem más, szóval ez a fele kipipa, kinek nem tetszik, nézzen utána. A listámat igyekszem mindenesetre hosszúra csinálni, azokat a projekteket is beteszem, amiket eddig nem tartottam máshol relevánsnak, úgy látom, ide pont ezek kellenek.

Vacsora, pálinka, fogmosás, öblögetés, tusolás, alvás. Micsoda programajánlat! 

De legalább - ma délelőtt óta - van már tiszta edény a házban. :-D

2024. július 2., kedd

Kellemetlen a hasznossal

Az én fogaim, kérem szépen, eddig se voltak valami szépek, főleg attól, hogy torlódás van a számban, történetesen a jobb fogaim egymásra gyúródtak, már akkor, amikor kinőttek, a rosszak meg szépen egyenesen állnak a helyükön, időközben betömve, koronásan, de egyenesen. Micsoda munkamegosztás!

Én nem tudom, másnál mit csinál ez a perimenopauza, de ez nálam egy gyalázatos mértékű, hormon- és kedélyingadozós szar ménkű, és én erről nem igazán tehetek. De valamit kell tenni ellene. Szóval én úgy döntöttem, hogy midlájf vagymi az árgyílusa neki, éppen ideje, hogy foglalkozzam magammal, külsőleg is valamelyest, és nézzük meg, mi használható, mi nem. Kuka verso megtartjuk, gyerünk.

Így társítottam a kellemetlent a hasznossal: kiszednek négy fogat, amiből kettő eleve gyökérkezelt, egy egy lyukas zápfog és egy teljesen jó fog. Aztán kezdődik a huzavona, azaz a fogszabályozás. Ha egyenesen fog állni minden, akkor először is hozzá lehet férni azokhoz, amik lyukasodni akarnának. Újvidéki doki szépen elmagyarázta, elsősorban orvosilag éri meg ezt nekem. Másodszor persze az esztétikai eredmény végett. Na, utóbbira én nagyon kíváncsi vagyok, úgy két és fél múlva leszedik a dógot, s ha szerencsém van, akkor már változó korba mászok át és itthagyom ezt a perifenét.

Most egyelőre ott tartunk, hogy a helyi doki kiszedte az egyetlen jó fogamat, amelyiknek két töve volt. Úgy öt órája. Még mindig vérzik, szerintem kiment a zsibbasztó rég, de nem mondanám, hogy nagyon fáj. Biztonságból két órával ezelőtt bevettem egy Brufent, ha mégis, de egyelőre jól vagyok. Ki nem megy a fejemből, micsoda szakértelemmel szedte ki, én persze be vagyok szarva a székben, gyermekkorom emlékei élénken működnek. Melyik a jobb: az intenzív félelem a fogásznál a székben, vagy az alattomos szorongás az íróasztalomnál, a székemben?? Jövő héten sorban jön a lyukas zápfogam. Aztán majd meglátjuk.

Még mindig fel vagyok pörögve, miután hazajöttem a foghúzásból, elültettem a tökpalántákat, majd megírtam a kutatási tervemhez az absztraktot. Most már tényleg a 20 oldalas monstrum jön. Megírni, hétvégéig, hogy legyen, aki átjavíthassa. Te jó ég! Egy igazán jó hírem mégis van: csekély 10 fokkal kevesebb van most, szeles és esős idő. Ennél jobbat sohasem. Eddig se lubickoltam a Tiszában, most meg legalább forog az agyam. Hajrá!

ÉS az első fog kipipálva. Hogy én milyen beszari vagyok, általában véve.... és ezzel a sok nyavalyával együtt kell élni, hogy mindig félni kell valamitől. Hazug, aki letagadja. Én nem is tagadom.

Akkor munkára fel.

2024. június 22., szombat

Kánikula, nix csőtörés többet

Ezta37fokoteste5kor....

A tanszékvezető az fejére esett, ma 18.30-kor telefonál: Csőrike, a pályázatod tervének rövid kivonatát a rektorhelyettesnek, lécci, még ma este de legkésőbb holnap, jó?...  

Tudni kell, kérem szépen, hogy egy pályázatot készítek az FWF-nek, szóval és ilyen komoly dolgot eddig még sose, brr és brr, és közben felfőtt az agyvizem, nem csak ma, hanem tegnap és már ki tudja, hány napja, hogy emberrr, kánikula van, csoda hogy még tudok írni!

Meglett, magyarul, majd díplizek rajta egy kört, de addig is alszom egyet. Tegnap óta az egész házban van víz, és akkor folyik, ha én akarom, szóval ezt akkor meg kell szokni! (bár minden ilyen könnyen menne, a 20 oldalas expozé angolul....krrrr.... egy hét nagyon kevés ennek, de na.)

2024. június 18., kedd

Csőrepedés

Egyik itt van, egész konkrétan a nagy laposban, május eleje óta de facto le van zárva a vizünk abban a házban, ahol élünk, az udvarról hordjuk be vedrekkel a vizet főzni és mosogatni, és a panzióban lehet tusolni és oda ciheltük át a mosógépet, amelyik az egyetlen lehúzható WC-vel verekszik a helyért, úgyhogy el lehet képzelni, mikor valamelyikünk éppen nem tudja, elfelejtette stb. visszabuherálni a működő mosógép kifolyóját vécézés után...

A másik csőrepedés StF-ban van. Szóval két év meló után vége a nyugodt világnak: kettő pályázik, hogy tanszékvezető legyen, egy olyan intézményben, ahol törvényben áll, hogy a rektor egy diktátor. Ha szeptember elejéig nem egyeznek meg, hogy melyik legyen, kiveszik az irányítást a kezünkből. Így kiskorúsít minket a rektor, aki majd delegál valaki abszolút mellékszálat az abszolút töketlennek bizonyult tanszékre. Remélem, júliusban már nem lesznek online gyűlések, amiken eddig stílusosan outdoor vettem részt, a tuják voltak az igazi háttér, miközben a kollégák valami uncsi szobákban ültek, uncsi szekrények és üres falak előtt. (A napi vedres mizériánkat kispóroltam a háttérből.)

Ma jön egy vízszerelő teljes felszereléssel, aki remélem, hogy tegnap jól diagnosztizálta be a dolgot. Terv szerint délelőtt már kezdi és addig veri a felső fürdőszobát (széjjel!), amíg leér a szelepig. Az biztosan beteg, kérdés hogy még mi más. Szóval DRUKK!!

2024. június 8., szombat

Rendhagyó zenetörténet óra

Franz Schubert nagyon szerette StF-t, a vendégszeretetet "á la Graetz"... Bécsből egy baromi nagy lovaskocsival érkezett StF-ba a barátaihoz, az utazás a Semmeringen át abban az időben annyiba került, mint ma egy Dream Theater jegy az Arénába. Azaz kábésacc átszámolva mai pénzben 97 euró. Csakhogy Schubertnek ez egy negyedévi fizetése volt...

StF-ban kialudta magát a döcögésből és másnap útrakeltek nyugat felé, Wildbachba, a nyári rezidenciára:



 

ahol aztán jótékonysági koncertet szerveztek azzal a családdal (tehát Schubert nem kapott honoráriumot). Ezalatt az egy hét alatt evett-ivott, maszkabálozott, szóval jól elvolt, mindeközben kreatívan szabadságolt dolgozott: koncertet játszott és komponált a család gyermekének is, és ezt látta az ablakból:


A maszkabálon azt a nevet választotta, hogy "Schilcher". Gondolom, ők is elkezdték volt a napot már 11.30 magaslatában, mint mi. EZ egy nagyon finom schilcher volt, ilyen jót 20 év alatt nem ittam:


 

Azt csak sejtem, hogy a Schuberté is hasonló finomság lehetett. Most ezt isszuk az emlékére ebben a múzeumfélében, ami nem nyilvános, hanem szintén valaki StF-i ismerősnek az ismerőséé... és most bementünk végre, mégpedig egy busznyi kúglitrutyis kollégával.

Majdnem elsírtam magam, ettől az abszolút csóró helyzettől, hogy tessék, itt van egy zseni, egy Schubert, akit egy hétig etetnek-itatnak, közben komponál és fellép fizetés nélkül, aztán hazadöcög ezzel a drága fuvarral a bécsi penészes albérletbe, mert "ganz günstig" azok kaphattak olcsón lakhatást, akik az új bérházakat anno "belakták", értsd az építkezés nyomán támadt nyirkosságot 1-2 év alatt úgy szárították ki a főbérlők, hogy közben más, azaz egy kapóra jött csóró albérlő fizetett nekik...

Kizsákmányoló, nyavalyás világ!! Graetz viszont ma is vendégszeretőbb a zenészekkel szemben, mint Bécs - ebben lehet valami. Csak hát kicsit pofon ütött a valóság, hogy ezt Schubert, 200 évvel ezelőtt is így látta.


2024. április 22., hétfő

Magyar hangulat StF-ban

...csőrike-módra ;-)

Mindig is az a munkahely a szimpi, ahol azt csinálok amit akarok és úgy dolgozok, ahogy akarok. A kokárda inkább véletlenül alakult így, de a többi hozzátartozik a munkámhoz meg egyáltalán - még ha be is zártam a cégemet, de a bötűk és neumák a master dolgozatom témájából valók. Amúgy éppen a hátam mögött van a polcon, a többi tanszaki dolgozattal együtt.

Ha már olyan munkabuzi vagyok, akkor érezzem otthon magam, nem?


2024. április 20., szombat

Bolond április

Kicsit eljöttem ide a kolostorba, ebbe a bolond áprilisba. Az hagyján, hogy az előbb kopogott az aprószemű jég a tetőn, előtte vadul sütött a nap és közben alig volt 4 fok, de április közepére hogy ne maradjon tulipán a talpán még Németországban sem, hát ettől bolondabb a szokásosnál ez az április, amelyik májust játszik (ma persze megint április van). Virulnak a repcemezők a hidegben, de legalább illatos az orgona, hmm, a hegyi levegőn meg főleg!


 

A Blumencaféban, a hegy lábánál finom házi karalábéleves van. Házikenyérrel. A másik helyiségben a virágüzlet, onnan nyílik a mosdó, csupa természetes wc illatosítóval. :-)




2024. március 12., kedd

Mementó

Pontosan ezelőtt egy évvel StF-ban készítém a misét a szkólával, első traktus életemben, kezdő fiúkkal, brrr és brrr. De azért a dolgot viszonylag zökkenőmentesen abszolváltuk (nyakig leizzadtam, mire lejárt a mise).

Első tanévem volt ez úgy, hogy másik országban dolgozom, s akkor amit lehet előtte, otthon mindent elintézek, leosztom ennek és annak a feladatokat stb.-stb....

Egyet nem tudok megoldani 500 km-ről. Egy éve volt már. Reggel érkezett a középső csőrikétől egy üzenet - attól, aki naponta száz hisztit képes levágni, azóta, hogy kibújt az anyjából, vele soha nem lehet tudni, és ezért már előre készítgetem magam, mit érdemes válaszolni neki meg ilyenek.

Azt írta: Ma van életem legrosszabb napja! - idáig máskor könnyen eljut az ember a válasszal, mitől lenne a te életedben ez a legrosszabb nap meg ilyenek. De így folytatta:

Meghalt Jázmin! - és hiába számítottunk rá (hogy is lehet az ilyesmire számítani?!), akkor és ott tényleg tudtam, hogy igaza van. Az osztálytársa és a pajtása nem tudta megvívni a harcot a ritka és romboló betegséggel. Nyavalyás 500 km, hogy ilyenkor egy öleléssel magához húzhatná az ember a gyerekét, ha már van neki.

Szóval eléggé nyomott vagyok ma, egyáltalán, perimenopauza vagy mi a frász - reggel kérdeztem is, mi van ma hogy ilyen nyomott vagyok (a dátumok nem az erősségem). Akkor mondta, de Anyu, pontosan ma van egy éve, igen, én akkor beírtam a naptárba. Nézem, hát tényleg. Én azóta is a másik anyukára gondolok és arra a parázsló családi gyászra ott benn, ami soha nem fog elmúlni nekik. Holnap reggel kisétálunk iskola előtt a temetőbe, viszünk a sírra egy virágot. Én ilyeneket nem szoktam, de most érzem, hogy kell, mindkettőnk lelkének. Szegény gyerek, ő is cipeli a saját gyászát már mióta. A nyavalyatörésbe ezzel az erőszakos, rohadt, gané módra igazságtalan elmúlással!...

2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2024. február 20., kedd

Csigolyabeszéd

A március majdnem nyakig a másik országban lesz, a februárból pedig már alig maradt.

Nekem viszont csigolyameszesedésem van s ez most azt jelenti, hogy minden hülyeségre, amitől éppen felhúzom magam, beáll a nyakam, de uhuhú.

Úgyhogy vettem a lapot, mint Csipike, eddig és netovább, és eldöntöttem, hogy az ilyenkor szokásos mindjárttavaszújévújesélyhogylakhatóházunkéskertünklegyen helyett minden itthoni napomat (amúgy sincs belőle valami sok) szépen átalakítom. Minden esőmentes napra betervezek ebéd utánra egy kertecskézést, amit úgy abszolválok, ahogy nekem éppen kedvem tartja és a 10 négyzetmilliméternyi megmunkált darabkának is örülni fogok, nemhogy a két zsebkendőnyinek. Kell a nyavalyának a sok idegelés, ilyesmik miatt, a ráksúly beléje, az. Ha már annyit ülök StF-ban, a fizioterápiák, masszázsok na meg a tulajdonképpeni tanítás és kutatás miatt, akkor inkább ott fogok seggelni a tanulmányokon, korrektúrákon, délben általában úgyis kipurcanok amikor is kilibbenek, el a dóm mellett, egyenesen a parkba, múltkor is lődörögtem egy egészségügyi órát, mert egyszerűen félbe kellett hajtani a napot.

Szóval az irományozás késő délután vagy este a zsoli után folytatódik itthon. Ha egyáltalán. És napközben forgolódom, jobbra-balra és csavarosan, mint egy DNS. Új életforma, örülni neki, az árgyílusát.

2024. február 9., péntek

Rutinnal

Még a vonatban történt, tegnapelőtt vagy mikor, hazafelé jövet:

Gondoltam, rálépek annak a hirdetésnek a lábára, amelyik aszongya, itt van a kúglitrugyis Dzsender és divörsz kutatóközpont, amit enyhén szólva az egyházzene vérén csináltak. Úgy voltam vele, na ha nektek van hirdetni való előadásra pénzetek, akkor tőletek nyelem le azt a békát. Mert ha nem lesz diák, ősszel csucsu a heti 2 órás előadásomnak, és ha tényleg lesz munkahelyem, de nem tudom kitölteni órákkal, akkor... brrr.

Az egyházzene tanszék sorban a hatodik a tizenvalahány közül, szerencsére jópár intézmény között van átjárás, sőt a KF BTK és a nagy KUG között is valamelyest, szóval most beugrottam a hideg vízbe és ajánlottam két előadást Hildegard von Bingenről, egyenesen a Dzsenderbe, nesztek feminizmus etc.

A röhej az, hogy még át se tudtam nézni, mit írtam, mert éppen le akart merülni a dög, hát gyorsan - mint valami Sandra Bullock a bombahatástalanítás előtt azzal az enter billentyűvel - megnyomtam a küldés gombot. Kérem szépen, fabrikáltam én reptében kettőt is, egy tudományosat meg egy művészit, a kiírásnak megfelelően, egyenként vagy három sor lett a címük.... Mire hazaértem a határ másik felére, érkezett a válasz, egyenesen a kutatóközpont vezetőjétől, hogy micsoda remek ötlet, az egyházzene tanszékkel elvileg mindkettőt össze lehet kapcsolni, szóval nyugodtan megpályázhatja. Aztán megnéztem, mit küldtem nekik, de szerencsére nem került bele semmi randa elírás. Ez nekem merőben új, hogy ilyen gyorsan reagálnak arra, amit küldök.

A witz az egészben az, hogy a kutatóközpont vezetője maga is meleg, nő, ráadásul német, akinek vagy a Dzsenderből vagy a halomba pakolt osztrák titulusokból lehet elege, de vastagon, mert a mélyen (le)tisztelt Frau Csőrike BA MA PhD helyett azt írta most nekem:

Kedves Csőrike (keresztnév és családnév)!

Ezelőtt tíz évvel találkoztam vele utoljára, a villamoson, akkor is eléggé megbámult, bár én a másik irányba néztem, de na, ciki volt, aztán szerencsére le kellett szállni (Kaktusz szerintem rámordult volna, még a villamoson, de akkor nem volt ott, úgyhogy elkerültük a balkáni balhét).

Szóval. Valami szerkentyű kéne nekem, ami helyettesíti a konnektort, úgy vagy három órára!... Akkumulátor, izé, vagy hogyeshíják... na majd megkérdezek egy fiatal IT freak fazont valami boltban. (Ez már nem első eset, hogy csak addig tudok dolgozni, amíg le nem merül a gépem, és a vonatban éppen nincs áram, amire rá tudnék csatlakozni.)