Ma lementem a postára. Szandálban! rövidujjúban! hát mit lehet felvenni 24 fokban?!(árnyékban van a hőmérő!) A drága gyapjúpelerinemnek már lőttek. Végülis mit nyavalygok, kemény egy hónapig hordtam (nagy szó!), s úgyse kell most már átmeneti kabát a pocakomra, ha már egy
szer nyár van. Kész röhej, múlt héten még csizmában voltam s a nemlétező cipőtartóban egymás mellett a tél meg nyár (mikor hazajövök, egyből lerúgom az ajtó mellé ami rajtam van s kb. egy hónapja már nem hajolgatok hogy párosítsam őket, de azért annyira trehány nem vagyok hogy tél lejártával ne pakoljam be a csizmákat zacskózva a szekrénybe), értsd fél csizma mellett fél szandál, érdekesen fest. Holnap összeszedem a csizmákat, agyő. A tütüke meg, szegény, eddig már az is teljesen beleizzadt a csizmájába, de az övét már nem olyan egyszerű leszedni, úgyhogy megvárom a másik felemet vele.
Szerintem a természet sem csípi ezt az erőltetett menetet.
Az első kép az árnyékos oldalról van. KÉT nappal ezelőtt a napos oldal is ugyanúgy nézett ki. Vagyis tele volt ibolyával és a gyermekláncfűnek még nyoma se volt. Ma már egy ibolya sincs.(ahhoz képest hogy márciusban rájuk havazott, a napokban meg valószínű hogy elégtek, egészen hosszú életűnek bizonyultak, nem?)
A virágzó magnólia... hát az egyszerűen hihetetlen. Férjecske szerdán reggel ment el és még csak akkor akart volna virágozni. Mire hazajön, már csak zöld lesz a fehérség helyén... (remélem, nem sárgulnak el addig a még ki se hajtott levelek?!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése