Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. április 10., péntek

Tavaszbúcsúztató



Ma lementem a postára. Szandálban! rövidujjúban! hát mit lehet felvenni 24 fokban?!(árnyékban van a hőmérő!) A drága gyapjúpelerinemnek már lőttek. Végülis mit nyavalygok, kemény egy hónapig hordtam (nagy szó!), s úgyse kell most már átmeneti kabát a pocakomra, ha már egyszer nyár van. Kész röhej, múlt héten még csizmában voltam s a nemlétező cipőtartóban egymás mellett a tél meg nyár (mikor hazajövök, egyből lerúgom az ajtó mellé ami rajtam van s kb. egy hónapja már nem hajolgatok hogy párosítsam őket, de azért annyira trehány nem vagyok hogy tél lejártával ne pakoljam be a csizmákat zacskózva a szekrénybe), értsd fél csizma mellett fél szandál, érdekesen fest. Holnap összeszedem a csizmákat, agyő. A tütüke meg, szegény, eddig már az is teljesen beleizzadt a csizmájába, de az övét már nem olyan egyszerű leszedni, úgyhogy megvárom a másik felemet vele.

Szerintem a természet sem csípi ezt az erőltetett menetet.

Az első kép az árnyékos oldalról van. KÉT nappal ezelőtt a napos oldal is ugyanúgy nézett ki. Vagyis tele volt ibolyával és a gyermekláncfűnek még nyoma se volt. Ma már egy ibolya sincs.(ahhoz képest hogy márciusban rájuk havazott, a napokban meg valószínű hogy elégtek, egészen hosszú életűnek bizonyultak, nem?)
A virágzó magnólia... hát az egyszerűen hihetetlen. Férjecske szerdán reggel ment el és még csak akkor akart volna virágozni. Mire hazajön, már csak zöld lesz a fehérség helyén... (remélem, nem sárgulnak el addig a még ki se hajtott levelek?!!)

Nincsenek megjegyzések: