Ez a szlovén mise... lassan már nem tudja az ember hogy sírjon vagy kacagjon, olyan irányba halad. Ezelőtt 5 évvel 3 minorita pap misézett. Időközben meghalt kettő (nem is a legöregebbek), s eközben az a pap bácsi aki még az előző generációból van, már a 90-et is elrúgta, él és virul. Hiába, nincs recept hogy ki mikor megy a mennyországba.
Jelenleg Páter Józse misézik aki idén ünnepelte a 60-ik szülinapját (hatalmas csindaratta volt, amolyan kisebbfajta lagzi: volt vagy 50 ember, ettek-ittak egész nap, igen, MI is ott zabáltunk a nagy asztalnál).
Szóval Páter Józse... ez egy külön ügy. Próbálom megérteni a gondolkodásmódját, de folyton csődöt mondok. Van egy-két veszélyes avagy inkább feszélyes pont a miséjében amit képtelen vagyok megszokni. S úgy kábé egy hónapja még újabbakkal is bővült a repertoár, pedig még nem tart ott mint Páter Belej akinek már a hamu is mamu. Ha ez így megy tovább, lassan hülyét kapok...
Először: a Kyrie az első feszélyes üty- beadom az intonációt, eddig minden jól ment de mióta ittjárt a vikárius és annak kb. egy hónapja, Páter Józse feszt más hangon kezdi el a nótáját s ami a legrosszabb, képes vagyok utána menni de a gyülekezetnek csak a fele kapcsol, a másik fele énekli tovább a beadott hangnemben... brrr....brrrr! Dehát ELMENT a vikárius, pap bácsi!!!
Ma mégis találtam egy szuper jó megoldást s ezután is így lesz: a feloldozás után ÉN kezdtem el énekelni a meglepődött Józse helyett, 1 db. hangnemben, a gyülekezet meg UGYANABBAN folytatta, prríma! (ezt úgyse kell feltétlen a papnak intonálnia).
A Gloria hálistennek csak rövid feszély. Legalábbis az első sor amit Páter Józse nyüszít (mea culpa de erre sajnos nincs jobb kifejezés). Ezt valahogy ki lehet bírni. Amit csak fogcsikorgatva lehet túlélni az a prefáció (az sajnos eléggé terjedelmes ahhoz hogy csak külön lelki felkészüléssel lehessen kibírni, de most inkább nem részletezem). Szóval az egy sor Gloria után már egyszerű a dolog, bejátszom az intonációt a gyülekezetnek és éneklünk tovább, mintha mi sem történt volna. Úgy látszik, ők már immunisak erre a dologra. Szerencsére.
Megyünk tovább. Első olvasmány, zsoltár, második olvasmány, halleluja... na itt a bökkenő. Már hetek óta nincs vers hanem jön egyből az evangélium. Régebben úgy volt hogy énekeltünk egy "János bácsi a csatában"-dallamú Glori, glori alleluját (NEM röhögni, ezek TÉNYLEG erre a dallamra éneklik!), aztán Páter Józse elolvasta a verset, utána megismételtük ezt az épületes nótát, és jött az evangélium. Na, most nem János bácsit nyomjuk a csatába hanem a húsvéti halleluja-dallamot, először én majd utána mind, várnám a verset, nézek az ambó felé mint egy gülüszemű aki még soha nem játszott misét, s hát nem rázendít a pap hogy "Gospod zvami!" És a te lelkeddel, jóember, de miaffrancot csináálsz?...
Ma már nagyon piszkált a dolog: nem létezik hogy már most ilyen szenilis lenne. Elvégre még csak hatvan. Mise után megkérdeztem hogy miért nincs már hetek óta vers, csaknem elfelejtette? bár meg se kérdeztem volna... "Tudja, olyan hosszú a mise s mikor látom azt a sok hosszú ábrázatot, akkor az a jó ha minél gyorsabban lejár a dolog, maga meg ne aggódjon ha nincs vers mert MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN, hát nem ott van a halleluja az evangélium előtt?"
Az hittem, eldobom az agyam. Ha EZ a legnagyobb rendben, akkor mehetek takarítani. Ott legalább tiszta mese hogy mi van rendben s mi nincs. És aggódni se kell: ha 4 óra alatt nem lesz kész a munka, akkor szépen ott ül az ember amíg minden ragyog a tisztaságtól s csak akkor teszi el a pénzt mikor meglett minden. Betonbiztos munkahely és mindenki elégedett, HÁT NEM?
Biztos velem van a baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése