Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. november 27., péntek

Még 3 nap

...a Magnificatig.
Már csak kerregni és berregni tudok. Vagyis az éneklésnek lőttek. Gyorsan átpasszoltam a Varrónőnek a gregós szólómat (elég lesz nekem vezényelni utána). Van egy csomó műsorszám, és a Magnificat lesz az utolsó. Kimúlni addig szigorúan tilos, ez ugye világos.
A kicsi Csőrike átment a hűlés egy következő szakaszába: ami eddig folyt és csepegett a szeméből meg az orrából, most vastag kumacokká gyűlt össze ott valahol a garat és az orr között, hát nem irigylem őt se. Ma reggel szerencsére addig idegesítettem az orrpucolándusszal míg kiprüszkölt egy adagot magától.
Áh... ez csak a szokásos adventi készülődés minálunk, ilyenkor szoktunk amúgy is lebetegedni. Idén még egy diplomavizsga is társul melléje, hogy véletlenül se unatkozzunk.

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Van orrporszívótok? Ha nincs, szerezzetek feltétlenül, annál jobb babatakonytalanítót még nem találtak ki.

Rétyusa írta...

Még nem szereztünk be ilyen kínzószerszámot, de a mostani bibi nagyon mulandónak néz ki, szerencsére. Most már alukálni is tudott a kicsi Csőrike, mert nem zavargászta semmi az orrában. Huhh!