Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. november 8., vasárnap

Na hogy hangzik?

LANGE NACHT DER FO(R)SCHUNG,
vagyis a fosás hosszú éjszakája, nemdebár?
Itt úgyis mindig rákérdeznek, hogy akkor "puha, vagy kemény G"? (lefordítva: G vagy K?)

Nos. Nem kizárt, akár dialektusban is mondhatnánk. Az, hogy a kutatás hosszú éjszakája, még eszembe se jutott. A tegnap esti előadások után arra gondoltam, hogy én pályatévesztett vagyok, - már megint -, ezúttal zenetudós, becsszó, bizony és még mindig (mondhatom, két előadáson is jelen voltam, ez az a színvonal mikor Romániában dupla lábbal rúgnak haza mikor te a zenetudományt akarod képviselni, igen, igen, AZT a szöszt). Hogy mi a nyavalyának érzem periodikus gyakorisággal ezt a pályatévesztettséget, jó kérdés.

Nincsenek megjegyzések: