Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. november 10., kedd

Ősz, itt is itthon

Mindenütt lesz egy darabka otthonom, mint például ez a mostani. Ezelőtt tíz évvel holtbiztosra vettem volna hogy csak CSAK EGY ősz lesz nekem, elválaszthatatlanul az egy otthonnal. Ősz: csakis az otthoni parkban, az otthoni kertben, édes csemegeszőlővel, otthoni friss dióval (imádom a friss dióbelet amit még hámozgatni kell, soha nem érdekelt hogy napokig szutykosak tőle az ujjaim).
Már november van jócskán, mégis, az őszbe benyúlt nyár miatt olyan mintha még csak október lenne: fúj a szél de nem az a hideg fajta, mellesleg a parkban most tetőzött a színorgia. Ennyi levelet rég nem láttam egy kupacban mint ma. Belepte széltében a bicikliutat! ez itt nagy dolognak számít mert itt naponta szippantják azok a güzü városi kertészek.
Fújt a szél és kavargott minden körülöttem. Én meg csak álltam a nagy időtlenség közepében, és csak egyet tudtam biztosan: ősz van, és én furamód már megint itthon vagyok. Itt is.

1 megjegyzés:

perenne írta...

Mennyivel jobb több helyen otthon lenni a világban, mint egyen sem :-))
Élvezd csak. A kicsi Csőrike meg egyenesen világmadár lesz :-))