Csőrike álma...
I. Állomás (ezelőtt tíz évvel): középkor-reneszánsz, nyakig. Na nem visszamenni, de a művészetek, és ezen belül a zene... ki kell meríteni mindent, amit lehet. Egyetemre menni, aztán... huhh, doktorálhatnék ebből, de ez már nagyon merész álom lehet. Közben 2002-ben férjhez megyek, mert az 1902-es női divat pont megfelel a menyasszonyi ruháról alkotott elképzelésemnek, ez is reneszánsz lesz, naná (bár inkább szecesszió, de egye fene, kicsire nem adunk)!
II. Állomás (ezelőtt hat évvel): elmegyek valahová egyetemre, ahol középkor-reneszánsz van, nyakig. (Talán egyházzene? az első négy évet biztos kibírom...) Aztán hazamegyek. Nem bírom ki ezt a lelki csődöt ami most van. Ha már ilyen szarul alakultak a dolgok (férjem úgyse lesz egyhamar, gyereket meg most nem is érzem hogy akarnék), legalább a szakmában mozduljak el valamerre. Középkor-reneszánsz... valami csak lesz.
III. Állomás (2010): túl sok volt már a barokk és a bécsi klasszicizmus. Ez az ország az agyamra megy. Reneszánsz? ugyan, még mutatóba se. Bár... ha a későgótikát is belevesszük... Grác mégis egy gregorián paradicsom. Praßl a tökös könyvtárával, és az a perverz, de kurvajó flamand barom, D'Abelardo... (aki a dómi próbán beleordított a legeslegközepébe: "Das ist kein Orgasmus!!!!!" mondom, "De Eugeen, a dómban vagyunk..." "Na és, itt is kell hogy legyen orgazmus, miért, nem hiszed?!" hát nem volt igaza? na igen...) Énekeltünk sok többszólamú fincsi dolgot, egyszólamúból is a legeslegjobbakat, fincsi volt nagyon, nyámm! Mi ez a szar múlt idő? itt állok a szakadék szélén, még doktorálhatnék is, a legfinomabb középkori kéziratok várnak rám, és nem biztos, hogy be tudok jelentkezni időben. Nyáron exkluzív kamaraprojekt kacsingat rám (gregorián kvártett, valahol Németországban ahol nem divat a szűkös büdzsé), és nem biztos hogy itt tudok maradni még egy fél évet. Állásom nincs, most februárban jön az utolsó ösztöndíj, mehetek megint takarítani... itt van Férjecske, KCs, és nekem még mindig (vagy mindörökké?) nyű van a heggemben, még ezt is meg azt is akarom, és Angliában akarok tanulni, legalább két hétig, ha valaki valamikor megszponzorál egy kurzus árával, naná hogy középkor-reneszánsz............ ÁÁÁÚÚÚ! hogy nem tudok soha lenyugodni...
2 megjegyzés:
Lenyugodni? Azt hogy kell? :-)
Majd ha sikerül ugyancsak el leszel keseredve :-)
Megjegyzés küldése