Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. február 11., csütörtök

"Rendes" tél

Én nagyon szeretem a telet. Hatalmas havak voltak mikor én még kicsi Csőrike voltam, sőt, én egy ilyen télen születtem mint amilyen most van. Évekig nem volt "rendes" tél, sőt mondhatom, a kilencvenes évektől kezdődően valahogy kevesebb lett a hó nálunkfelé (vagy nem volt egyáltalán), döngetős fagyok váltakoztak májusi januárokkal, szóval volt minden csak éppen "rendes" tél nem.
Most meg itt van, igazi "rendes", nem egy mesebeli giccs, az ég nem tündérkék vagy rózsaszín vagy mittudomén hanem szürke ami azt jelenti hogy még fog hullani belőle. Hó. Hó.
Ami miatt itt rostokolok mint egy kotlóstyúk a csibéjével, ahelyett hogy Csipkepittyhez repültünk volna a tütükével. Különben a tütüke tud korcsolyázni is, tegnap bemutatta... Pont ezért nem megyünk.
Hogy miért nem jött inkább Karácsonykor?!... a marhája "rendes" tele. Most nem tudom szeretni űtet és kész.

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Nekem is éppen ez a bajom: decemberben szeretnék sok-sok havat, februárban pedig minél kevesebbet.
Na és persze azt is szerettem volna, ha jöttök, de majd csak bepótoljuk valahol-valahogyan...

Rétyusa írta...

Mondanom se kell, a genyója megmutatta magát, oszt maradt a latyak. Már ami maradt, mert ezek a güzüegerek azt is elkapkodták ami elolvadt volna magától... hogy én ilyenkor ordítani tudnék, nem vitás.