Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. május 6., csütörtök

Babázzunk

Egész nap egyetemen rohadni se kellemes dolog. De hazajönni a ciklon sújtotta szobába... dióhéjban vázolom, mi várt rám az este:
  • mindenestül felfordított karosszék az ágyamon (karosszéken hagytam vala 3 blúzot és egy párnás melltartót, hogy ne gyűrődjenek)
  • elektromos zongora lábak nélkül, amin át ezentúl szökdellni szokás
  • seprű és lapát (!!!)
  • folyosón hagyott cipők, már készen szétpárosítva (és talán megkóstolgatva?...)
  • az ágyon további cuccok tömkelege, amiket nem én hagytam ott
  • a szőnyegen és földön etcetera...

Miután kihajtottam kedves páromat belőle, KCs-t meg bedugtam a játszó vackába (szemmel láthatóan örült is a penitenciának), tíz perc alatt rend lett. Azt a kutyafáját!!!

P.S... és este észrevettük, hogy kibújt az ötödik és már jön a hatodik. Juppi:-)

1 megjegyzés:

perenne írta...

Akkor érdemes volt elkezdeni a gyakorlást :-))