Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. január 12., szombat

Fél év múlva

Szerencsére, hogy van bennem valami amitől azt mondhatom, hogy bizonyos szinten rugalmas vagyok. Ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy ha a fejedbe esik a ház, nem a beduvadt kijáratott keresed, hanem csinálsz valami másikat helyette. Hát mi a frászt csinálj?!!
Ebből ugyanis mondhatom, hogy nem valósult meg az égvilágon semmi (a R.K. kivételével, de a tanulmány befejezése különböző terhességi szindrómák miatt még mindig várat magára), de ha idepakolnám január elejére az akkori helyzetet, már készen lenne egy vadiúj, optimista B terv. Tépheti a haját az, aki a továbbiakban az én stabil egzisztenciám ecsetelését várja.
Vegyük sorjában: a magándiákom megelőlegezett december elején 1500-al (ez lefedi az óráit egészen júliusig). 500-at már kinyögtem magamtól is két hónap alatt. Közben lett még szeptemberben 500-nyi adósság melléje, na ebből maradt 250, havonta százat kell törlesztenem, ami simán fog menni (ha lesz még egy kórusom a leköszönő weizi helyett). Szóval CD még sehol, de az adósság meglehetőst apadóban, úgyhogy ettől már lehet aludni.
A barátságos kiadók nem akartak velem annyira se foglalkozni, hogy ezt velem legalább közöljék, de közben felvettem a kapcsolatot a hildesheimi dómkápellmájszterral, akit tényleg ismerek személyesen is. Warten Sie bitte. Na jól van, jobb mint a semmi ez is.
Hát, az ösztöndíjnak lőttek, úgy ahogy van, hiába volt felháborodva Rőtmalac (meg én is), egyszerűen túl sokan voltunk. Hátha kapok ősztől más ösztöndíjat (még kettőre be tudom adni a papírjaimat). Vagy gyermekpénzt. Valami csak lesz. Addig úgyis rendben lesz a szénám, míg tudok dolgozni. Csak legyen mit.
Wunderbar. Hát nem? :-)


Nincsenek megjegyzések: