Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. január 1., kedd

Gyáva kukac

...vagyok, az. Fél tizenegykor már lefeküdtünk (Cs, KCs és LkCs), Kaktuszt visszaküldtem mulatni Nagymamával és Bábicával, ezzel minden rendben is volt. Mikor pedigleg eljött az idő, ropogtak a fenyők és boszorkányok futkorásztak tüzes karikákon, és egyre jobban belejöttek, én pedig reszkettem a paplan alatt hogy felsír KCs, aki úgy horkolt, mintha előtte alaposan felöntött volna a garatra. LkCs meg átvette a betojósdit, mintha ki akart volna jönni minden irányban, nem hagyott békét. Én meg tovább lapítottam, aztán végül leszűrtem magamnak, hogy a petárda kutyafüle, de a tűzijátékot a kertből üzemeltethették, mert minden ágyúgolyó pattintására rúgás volt belülről a válasz, és különben is diszkófény jött be a húszcentis likon, amit kihagytam vót kukucskálni. Ami persze nem igaz, mert van egy kb. negyedórás nagy tűzijáték a Schlossbergen, tavaly is néztük, de most oda voltam gazolva, hogy ha felmegyek az emeletre, mi lesz KCs-vel, aki mondom, hogy horkolt mint egy buldózer. Beszari Csőrike, mit szépítsem.

Nincsenek megjegyzések: