Van úgy február felé egy fíling, mikor már kiheverte az ember a karácsonyi eltakarítást, hogy dehát miért nem jön megint az Angyal... ezt most KCs-n is látom, nem csak magamon (eddig valahogy nem akaródzott bevallani, legalábbis ami az én részemet illeti). Tegnap megtalálta az aranyhajat (másikfődön sujtásnak mondják), ami a farsangi békajelmezemmel együtt tetemes felporszívóznivalót eredményezett: addig repkedtek a lakásban a sujtásfogak és a békazöld mosztikák, amíg végül estére muszáj volt bedühítenem a porszívót és...jaj, konfiszkáltam az aranyhajat is (az összefarigcsált óccsu békazöld pokróc szerencsére időben kész lett, farasangi szolfézscsoport letudva, be az egészet egy jól záródó zacskóba, még filózok egyet, hogy kukába-e vele vagy sem). No, lett nagy gyász. Miközben hasztalanul próbáltam megmagyarázni, hogy jövőben megint hozza az Angyal a haját - karácsonyfástul - , arra gondoltam, hogy tőlem igazán hozhatná holnap is. Szeretem a csillagszórót, a gyertyákat (igazit), a büngyürüket rajta...
Errefel lehullt az éjjel valami hó, hetek óta először. Jó hideg van, áll az a kemény fél centi. Na, ez csak még jobban kévántatja. Assztarontombontom...
2 megjegyzés:
Nekem még áll a fám. Hóból is van vagy 10 centi. Hát meglátjuk meddig bírja. Egyik is, másik is :-)
Hínyje, ki gondolta volna!
Megjegyzés küldése