Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. június 2., vasárnap

Határidős napló

KCs kimenős Nagymamánál, Kaktusz kidőlve a 3 órás alvás után (igen, ő volt ma éjjel szolgálatban, LK meg valamikor en nocturnelle teljes zsenír nélkül sugárban lefosta, úgyhogy reggel érkezett egy szál pizsamafelsőben, hogy Asszon, ing van de gatya nincs), drága porontyunk itt szundikál a kocsiban a reggeli kávém mellett, de persze nem mélyen, hogy ringassam a jobb lábammal á la bölcső. Asszem megvár a sajt bent a hűtőben, maradok a vajas kenyérnél. (Szabály No.1: NE ZAVARD A BABA ÁLMÁT!!!)
Közben megfuttattam, mi maradt még júniusból, ami a melót illeti. A legkomiszabb az egészben az, hogy ezek után már semmiért se kapok pénzt, kivéve talán 2 (!) darab szlovén misét, ami enyhén szólva lúdfing. Most ha alkalmazott lennék rendesen valahol, pénzt is kapnék és még dolgoznom se kéne. Most nem arról van szó, hogy rámjött a rinyálhatnék (bár hol rinyálhatnék jobban, mint a Csőrike-blogon), de ezzel a bő két napig tartó szüléssel totál szakmai rokkantságot kaptam. Ezt a suliban felmentésnek hívják a tornaóráról, csakhogy nekem nincs felmentésem. Éneklésnek itt kb. másfél hónapig lőttek, egyelőre az alhasi izmoknak is. A magánének diákom nem fog jönni, mert miért, ha még mutatni se tudom neki, mit és hogy. A rehabilitációs gyakorlatokat még 4 (!) hétig elkezdeni se szabad. Fantasztikus. Orgonán pedálozni nem lehet, mert ha a láb a levegőben van, vajon milyen izmok tartják meg? Na ugye hogy ugyanazok. A vezényléstől viszont de facto be vagyok szarva, mert június vége az legjobb jóindulattal is még csak a 4. hét. Arra gondoltam, beszerzek egy eléggé magas ülőalkalmatosságot és arról fogok kalimpálni. Bárszék a templomban, na és?...

Nincsenek megjegyzések: