Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. november 26., kedd

Ragozás, avagy hogy gyártsunk szinonimaszótárt

I. Gömbi-Döndi-Tündi-Döndee...Tüünde! (KCs szótárából. A sorrendet szigorúan be kell tartani, hanem kiabálás van. Naná hogy feszt vizsgáztatja a gyermek anyját-apját, ez nálunk így szok lenni.)
II. Nagy lapos mezőváros. Kicsi majdnemváros. Nagy lapos falu. Túlméretezett falu. Városdefalu. Nagyfaluváros. Ööö...
Hát persze hogy elvesztem a fonalat egy idő után, a sorrendről nem is beszélve. Tegnap megérkezett a fülgyulladás, ezúttal hozzám kéredzkedett be. Erős naivitásomat már megint sikerült megmutogatnom, mert én nem tudtam hogy kit engedek be. Ebédnél mintha huzatot kaptam volna, du. megkockáztattam egy pihenőt, az azelőtti álmatlan éjszakára hivatkozva, oké, szunyóka LKCs alvócimbora társaságában. Egyszer csak rájöttem, hogy ez az a ménkű, ami addig nekem még nem volt. Egy óra leforgása alatt sikerült meggyőznöm magam semmilyen külső segítség nélkül, hogy biztosítás ide vagy oda, ha nem kapok záros határidőn belül valami orvosságot, lekaparom a falat, ugye nem kell mondanom hogy most nem állt küszöbön valami szülés vagy efféle, úgyhogy még meg se érte volna a fáradságot. Szóval úgy jártam mint az idevaló katolikus püspökség papjai: kerítettem gyorsan egy komát, akinek érvényes betegkönyve van (Kaktusz szerencsére itthon volt, még a grabancát se kellett fogni, mert együtt rohantunk), meg egy bébiszittelő nagymamát (asszem ezt a papok inkább kihagyják), és futás.
Visszakapcsolódva a II.-hez:
Doktornéni: természetesen a szomszéd néni lánya, de ha más lett volna, az is egy "természetesen" lett vóna, asszem;
Kifelé majdnem egy mentőbe mentem bele gyalog, nem sok híja volt. Késő volt már és a másik kijáratot már bezárták. Az autó meg rá volt állva nyitott oldallal a mentős kijáratra. De ez semmi, a gödörből leszólít a mentős kávéval a kezében, hogy hámmivan? Izé, begyulladt a fülem... Biztosan a misétől lett, naná! attól, ahogyan énekelhettünk vasárnap... mert "természetesen" az a mentős volt szolgálatban, aki szombaton igencsak osztálytalálkozott, vasárnap meg jobbára tonus alfát meg bétát rögtönzött kántorizálás közben (mondtam neki már mise után, hogy nálam is megesett, csak semmi pánik.) A mentős, aki természetesen Cor Jesu tag. Nemmondom humorérzék, mialatt lassan már ordítottam a fájdalomtól. Félóra múlva szerencsére bevettem az első adag gyógyszert. Huhh. Azóta már normálisan tudok kommunikálni.
Hová csavarjam ezek után a NLM szinonimasorát?...

Nincsenek megjegyzések: