Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. november 25., hétfő

Azt a humuszát!

Jó ragadós a NLM-i föld - olvasom ugyanannak a pofának a könyvében, ahol a paraszti architektúráról is szó esik -, ezért nem kell vizet keverni melléje. A 6-8 fős építészcsapat, ún. bunkósok egy nap leforgása alatt, hajnaltól késő estig képesek voltak befejezni egy teljes háromosztatú parasztházat.
Míg bevittem LKCs-t a bébiszitterhez, besüllyedt az első kerék az alig kezdődő havasesőben a jó ragadósba. Bzzzz, aztán DRRRRRZZZZSSSS, hát csak rosszabb lett. Tolta apósom, anyósom, bébiszitter, szomszéd, eszembe jutott a kisködmön, aranyszőrű bárány és egynéhány hasonló kaptafára gyártott mese, míg másfél méter hosszan felbarmoltam a füvet és vártam hogy az utolsó kilöki, de hiába, csak egyre jobban süllyedtem a jó minőségű földbe. Szerencsére volt valami autószervizes muki a közelben, aki kihúzatta, nahát, a meselánc odagazolt. Míg vártam és rendberaktam a gondolataimat, meg is fagytam rendesen az autóban. De lényeg, hogy direkt vályogtéglának való. Az anyja manókáját annak az elsőosztályú földnek!!!

Nincsenek megjegyzések: