Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. február 23., vasárnap

Detektívkedem

Most már jó lenne hazaérkezni végre. Ehelyett azon filózom, hogy a Rőtmalac-kötetbe képtelenség bepakolni azt, amit holnap kellene megexaminálnom StF-ban ultraibolya fénnyel a kódexlaborban, kérdés hogy egyáltalán érdemes-e róla írni?... Van vagy 5 oldalnyi pergamen, ami annyira ki van kaparva további recycle célokra - amik végül nem valósultak meg -, hogy csak kék lámpás alatt lehet kivakarászni a tartalmát, ne mondjam, hogy annak is csak egy részét, a másikat meg melléje rekonstruálni... múlt héten már belekukucsáltam, de csak kicsit. Amúgy külön engedély kell az ilyesmihez, de hadd bőcsködjem el, hogy a Vestigia miatt elég "bennfentes" vagyok (lehet neten utánam nyomozni, az A-Gu 1566 mellett énszerénytelenségem neve szerepel a Vestigia oldalán...) A kéziratos részleg főnöke persze széles vigyorral lapogatta a hátam, hogy: "Szevasz! .... hö? Micsoda? Höhöhö... akkor jóó szórakozást és höhö...bogozgatáást!!..." bizonymondom magamnak, tudta, miről beszél. Kopt és szír töredékekkel szokott társalogni, üres ideje nuku, úgyhogy fix hogy a tusolókabinban csinálja. Mégis publikált már ezekről egy csomót és még nincs vége az agyalásnak, bezony. Kérdés, hogy a csudában csinálja, hogy még nem kergült meg egészen...

Nincsenek megjegyzések: