Izé, mielőtt lefekszem, még elmondom gyorsan hogy mi az ábra a móduszommal. Ingabinga nagyon díjazta, a Szkóla is, aztán a vége... hát igen, a vége. Ilyen fatökű melódiát. Hogy a Gotteslob feszt tonális csukorékot akar csinálni a verzikulusból, fene a jó dolgát. Merthogy a dallam adott. Ez az én bajom. Nyavalyás tonális zsákutcából hogy landoljak választott móduszom ölébe?! Ójaj fájdalom, újra kell írnom a végét, pedig két oldalnyi muzsika előtte remek. És ezt a verziót még dedikáltam is Doroteának - aki nem bürgüncfalvi kocsma, hanem egy 67 éves Sr. CCR - szülinapi ajándékként. Ezt az... autográfot! Khm...khm... ezt elszúrtam, de nagyon.
Remélem, mielőtt megszülöm az újat, nem fogja a régit négy szólamban énekelni! (egy nővérke nem négy nővérke-alapon...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése