Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. július 15., kedd

Sejtosztódás ebben a korban bizonyára nem kellemes

...de kétségkívül hasznos lehet. Ez a lehetetlen mindennapi* azt eredményezte, hogy a maradék érdeklődésem/ambícióm/energiám is elpárolgott. Szeretnék már szabadságra menni, bűntudat nélkül, hogy végre már nem az elmaradt munkáimtól veszem el  az időt. Vagy a gyerekektől. Vagy éppen magamtól?

* rendszerint de. 11-ig elmegy az idő mindeféle vacakkal, ímélek, városháza, fénymásoló, mesterek, teregetnivaló ruha, mindig részleges gyósangyósangyomlálás, zöldségpiac, összevissza reggeli és mindig megkésett kávé... mindezek mellé z állandó tudat, hogy megint vonal alatti szinten megyek az éppen aktuális kurzusomat tartani.

2 megjegyzés:

anettka van de mért írta...

igen, ez az állandó bűntudat, hogy megcsinálok valammit, de még mindig száz dolog vár arra, hogy megcsináljam. komolyan, néha várom, hogy nyugdíjas legyek.

Rétyusa írta...

Na ahogy kinézünk, aligha lesz már addigra nyugdíj, de na. :-)