Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. július 6., vasárnap

Speed, give me what I need

Asszem valahol Szinaján lehetett az első élményem. Utazom és közben őrült elvágyódhatnékom van, de hát
el is repültem már a fenyők mögött, sokkal gyorsabban mint az a vánszorgó vonat, autóbusz, whatever. Aztán máshol, még magasabban, és mindigy csak átnyaggatta magát az a jármű is valahol. Tavalyelőtt történt hogy arra az öngyilkos vonatra ültem, hhogyaszongya StF-svájci F. Ajjajjaj. Azok az őrültek akik gigantikus vízmértékkel játszanak. Aztán ott mennek a vonatok azon a rettenetes keresztülkason, ajjaj, nem néztem ki sokszor az ablakon mert nem mertem ujjat húzni a gyomrommal. Egy hete már,hogy 1,15 óra alatt tette meg a repülő azt az utat, amelyiket 9h alatt szokok levezetni.
Minél közelebb kerülök a gondolataim sebességéhez, annál fájdalmasabb ez az egész. És mesterségesebb.
Meghülyültünk mi emberek? meddig lehet még fokozni a sebességet?

Nincsenek megjegyzések: