Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. november 23., vasárnap

Cogito ergo cogito

Van időnként olyan nap, amelyiknek bár vége lenne már egyszer. A tegnapi kántorképző amilyen pozitívan indult reggel fél 6-kor a rothadtmeggy mellett a kávémmal és az improvizált albán péksüteménnyel ami bár nem volt kroásszán aminek hívták, de azért jó volt...
...annyira zörgettem már a vészféket 12 óra múlva, most már elég legyen ebből a napból, kéremszépen.
Nem játszom a mártírt és nem is érzem magam annak. A neumatáblázat kicsapta a biztosítékot, hirtelen és bevezető nélkül, és nem hiszem most sem, hogy ez lenne az oka a hirtelen kitüremkedett feszültség-adagnak, amit rámzúdított a társaság. Mire elkezdene engem bárki is sajnálni, elmondanám hogy már tegnap elmondtam nyugodt és barátságos képpel hogy jók az idegeim és roppant türelmes tanár vagyok. Mások is pityeredtek el, nem én. Hogy mire mindenki elment, jókora csömör vett erőt rajtam, nem is ellenkezem, pontosan így volt, türelem ide meg oda, jól kifáradtam.
Tudom, azért esik az ember a gödörbe, hogy gondolkozzon benne egy adagot, míg kijönne. Szóval esti imámban hálát adtam a napért, hogy ismét lehetőséget kaptam arra, tanuljak is valamit. Az eszem arra való hogy használjam, de mivel nem csak ész vagyok, először is muszáj volt aludnom egyet.
Ma elkezdtem Kaktusszal boncolgatni az összetett okokat. És a lehetséges megoldásokat. Időnként majd le-leszotyog ide is egy-két kivonat belőle, de ez egy hosszú folyamat lesz, ami még csak most kezdődik el, je, je.

Nincsenek megjegyzések: