Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. február 17., kedd

Rara avis - már megint

Csipicsipire ébredni a velencei rekedt kakasa helyett, ez a StF-i hangyaboly nagyvárosi és mégis természetközeli arca *Csőrike lelkendezik* négyemeletnyi magas fák, hatkor csak egy énekel, aztán még kettő-három társul az elsőhöz. Hogy itt még tél van, világos, mert máskor egynek se lehet hallani a hangját - vagyis perceken keresztül csak egyet. Én is, mint a béka Vukkal: hát akkor.. rokon?.. vagy nem rokon?... mindenesetre büszke vagyok, hogy milyen muzikálisak. A csőrikék. Általában.
A muzikális oldalam most pedig elteszem szunyálni, mert vár a szöveggyomlálás... micsoda programajánló. Pont mára.... (Maszkot ma nem teszek, de könyvtárolás előtt bevágok egy stájri fánkot. Hmm. Lecker.)

Nincsenek megjegyzések: