Ma bent volt a pszichológus az óvodában, mérte az iskolai érettséget. Hát, KCs nem könnyű eset, ezt elismerem. Magasról leibolyázza a komformista kérdéseket, ha untatják. Micsináljak??
A pszicholóhgus tesztelte a gyerekeket, na vajon mikkel? pl. hogy a szülők hol dolgoznak. Erre azt mondta KCs, hogy persze, apja dolgozik, ööö... mint pl. havat hány... anyja meg egyetemre jár. Azt is mondhatnám hogy 1-0, de akkor jött az a kérdés, hogy "és miért dolgoznak az emberek", mire bökkenő, de jaj, idealista KCs-válasz, hogy "hát, hogy örömet szerezzenek egymásnak". (Szerintem meg hülye a kérdés, sok másik társával egyetemben. Majd azt fogja rá mondani, mert muszáj. Pénzt keresni. Mittudomén, csak hogy tetsszen.).
Pszichológus néni beírta, hogy KCs egy naiv baba és egyelőre még alkalmatlan a dologra, de aztán mégiscsak kapunk papírt, hogy békén hagyjanak a fináncok. Legrosszabb esetben kétszer járja az elsőt, legjobb esetben pedig csak egyszer. Én se tudtam anno, hogy anyámék hol dolgoznak, azt meg pláne nem, hogy mi a foglalkozásuk. Még jó hogy ettől elkezdtem iskolába járni (még 10 évesen is csak kapiskáltam a dolgot, bár nem tudtam elképzelni hogy mi lehet az a technikum.)
Lehet hogy tényleg éretlen a gyerek, de hogy miért kellene hatévesen levetkőznünk az idealizmust, nem értem. A személyiséget az érettséggel én nem keverném ennyire, bár tény hogy csak pedagógusi végzettségem van, nix szakkompetencia. Hja.
Kérdés: navajon mennyivel lenne alkalmasabb egy év múlva ilyenkor ez a szórakozott Kaktusz-palánta, arra befizetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése