Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. május 8., péntek

Hipp-hopp, ott legyek ahol... lejárt, no.

Túlvagyok egy blaszfémikus egyházzenei koncerten (nagyheti anyag húsvéti időben, brr, felállt az összes egyházzenész szőröm tőle), egy rettenetes "Klassenabenden" (Vörösróka diákjai átkutyagolnak és átbotladoznak az orgonaműveken, brr, a zenész hajamból kimegy a dauer, a nem zenész hajam meg begöndörödik, mintha konnektorba nyúltam volna), temetropolisi cipőszaggató utcai kövezéstől amit odaát csak sántier címszó alatt működ, de ami a legfontosabb,
lejárt az előadásom, a Kaktuszé is, és végre itthon vagyunk a nagy laposban, a szomszéd hátul palántál és gyomlál, szent a béke és békésen várt a diszi, micsoda megkönnyebbülés most visszamászni a nagy graduáléba (új fejezetet kezdtem ami még nem büdös, naná).
Huhh. Ili jesi lav, ili nesi (vagy oroszlán vagy, vagy nem) dörmögi rácul az üvegről. Hát mi tagadás, vagy egy csepp aszcendens a dologban...

Nincsenek megjegyzések: