Részlet termetes énekes baratinám saját terméséből. Háttérben az egy héttel előre fellistázott tennivaló, hú de irigylem ilyenkor. (Balról egy darabkán éppen üveget készít egy mester a vas gyertyatartón.) Nos, miután felzabáltam a tányérnak több mint a felét, gyorsan lefényképeztem nehányat a dobozból (kikapkodtam őket, aztán visszatettem... még kemények, de már érződik hogy mindjárt egy hete puhulnak. Egy hete!... már megint sárga vagyok, na.)
Most ott tartok, hogy egyáltalán nem érdekelnek az idegen tollak. Lényeg, hogy szépek és mutogatnivalóak, NEM??
Néhány óra múlva a két héttel eltolt kántorböjt, ez nálunk idén is gyereknap, pontosabban adventi díszek bütykölése gyerekekkel. Még elő kell készítenem az asztalt meg egyebeket, Kaktuszt delegálnom sofőrnek, ha már felkeltek odaát a csemetéink, trallala.
(A kályhanémbert időközben a mesterek száműzték valahová a csudába, az egyik rettenetes melléképületbe, egyelőre még nem látogattam meg, nem is hiányzik egy dekát se. Egészen elvagyok az egyenletes meleggel, főleg mikor pizsamában lekuttyogok kávét főzni. Csuhéj!)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése