Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. június 14., kedd

Így írok én

Hoppá, egy kakukktojás, jöttünk rá hamar, vagyis az első oldal közepétől kezdve. Ez a rusnya állat

a még nagyobbra hízlalt disznó avagy LO összefoglalója, csak öt oldal... csak. Rőtmalac biztosan kitépte volna a haját, ha lenne még neki, így inkább idegesen rángatózott bele a szakállába, az első oldal végétől színes keletstájri szitkozódással tarkítva. Hát, mondanom se kell hogy ez az ötödik oldal... a legutolsó a disziből. Rettenetes. Egyből eszembe jutott a félóra izzasztó ottüldögélés mellette míg javítgatta. Ugye érthető, hogy nekem előzetes korrektor nélkül semmi nem megy. A pífkéje meg elnézte, egy régebbi verziót küldött vissza neki, egyenesen Rőtmalacnak! Brrr. Ilyeneket kell rémálmodni. Ma még csak húsz oldalt javítgattam át az egészből, ez lesz a huszonegyedik, de asszem még holnap és holnapután is átnézem, nem rontottam-e el, nem hagytam-e ki valamit. Mintha a maradék agyam is elpárolgott volna, eddig egyik oldal se volt ilyen undorító mikor ránéztem. Fúj.

Nincsenek megjegyzések: