Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. november 22., szerda

Levél a szomszédból

Vasárnap már lakodalmas hájdiri jelezte, hogy Baltás Szomszédunk itthon van. Ezek szerint három hetet kapott a kukoricáért, nem kettőt. Amíg tartottak a szigetelő munkálatok, a mesterek röhörészve mesélték, ezt is olyan hirtelen vitték be, hogy még a lopott bálák is az udvaron maradtak!
A postaládában vasárnap éjjel Kaktusz ezt találta (nevek és telefonszám a szerkesztőségben, hja), szó vagyis betű szerint! Fő a forrásközlés megbízhatósága - ez volt a Liber Ordinarius konfi tanulsága is. Tádámm:

MOST YŐTEM KI A 20 EZER DINÁRT A SZOBÁBÓL ELTÜT. MOND MEG A MESTERNEK HOTY ADYÁ VISZA A PÉNZEMET

A dolog pikantériája, hogy mivel nem válaszoltunk semmire, hétfő reggel egy hóhihorgas szerb rendőr igazolványára lettem figyelmes, ahogy Giggüt cipeltem a kocsi felé, hogy betegyem. Akkora volt a muki, hogy a fejét nem is láttam, csak az igazolványát! Aztán Kaktuszt kihívtam az udvarra a pasi elé (egész éjjel nem aludt, mert a posta valamikor 3-kor érkezett, mikor kitette a kukát az utcára), hadd diskuráljanak kedvükre. Így is elkéstem. Jellemző. Végül mesterek is meg lettek interjúvolva, persze nem mentek be sehová a más házába, de csak muszáj volt kötni arra a pompomra még egy masnit... Ezek a balkáni sztorik, végtelenül ugyanaz a mókuskerék.

Nincsenek megjegyzések: