Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. november 1., szerda

Tegnap, ma, holnap

Okt. 28 és 31. Kidolgozott programok. Még szófosást is rendeztem, mind a két dátum előtt. De mára már csak arra gondolok, ahogy megsétáltattam tegnap a Mama ametisztfülbevalóját a nagy ünneplésre. A fülbevalók kiling-kalang, ünnepeltek, ahogy benyaltam az 500R dizájnú tortából a megérdemelt szeletemet.
Hú, de fáradt vagyok, egy fellépést se kérek december 19-ig. Vagy miféle. Inkább nem nézek a naptárba ilyen előre.
Eszembe jutott a halotti zsolozsma és Huebner, aki egy teljesen más zsoltárrendet firkantott volt egy valami teljesen más könyv belső táblájára. Igen, véletlenül vettem észre, és nem nagyon kommentáltam a disziben, de most eszembe jutott, hogy vajon miért van az a sorrend odafirkantva? És a jóbarátjáról is írt, ő volt Christophorus Winckler, egy másik szerzetes, aki 1595-ben már halott volt. Milyen rendes tőle, hogy megemlítette ott, azon a másik oldalon, biztosan hiányzott neki, ott valahol ötszáz éve.
Vajon ki fogja, mikor megtalálni, ha egyáltalán, hogy nekem kik hiányoznak egész évben, és hogy nem csak ma?...

Nincsenek megjegyzések: